„A mozgás az élet”

BŐD TITANILLA

Idén lesz nyolcvanéves, de még mindig jó egészségnek örvend. Mi a titka?

Még mindig bennem van a sport szeretete. A kézilabdának köszönhetően értem el valamit, és ma is azt tartom, kulcsfontosságú, hogy foglalkozzunk a fiatalokkal. Ha hagyjuk őket kocsmáról kocsmára járni, annak nincs jó vége. Igyekszem a fiatalokat megnyerni a sportnak, beszélgetésekre járok, emlékezek, megosztom a gyerekekkel, mit is adott nekem a kézilabda.

Miért pont a kézilabdát választotta?

Nagymihályban jártam középiskolába, és ott Kramárek testnevelő tanár úr a kézilabdát erőltette. Mihelyt meglátott, azonnal magával húzott, hogy ki kell próbálnom ezt a sportot. Meg is tetszett nekem, és onnantól már minden ment magától. Később a prágai Dukla játékosa lettem, én voltam az egyetlen szlovák a keretben… Segítettek nekem, hogy villámgyorsan meglegyenek az átigazoláshoz szükséges papírok, és attól kezdve csak a kézilabda meg a kézilabda körül forgott az életem. Később még könyvet is írtam az élményeimről, Kézilabdával a világ körül címmel.

Csehszlovákia abban az időben kézilabda-nagyhatalomnak számított. Nehéz volt bekerülni a válogatottba?

A prágai Duklán keresztül kerültem be a nemzeti csapatba. Ott voltam katona, ott kezdtem el rendesen, igazán komolyan tréningezni. Szép sikereket értem el, 1957-ben elsők lettünk a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, a döntőt Párizsban rendezték. Az volt a BEK első kiírása, és én is hozzájárultam a diadalhoz. Tíz évvel később pedig megnyertük a világbajnokságot. Ezeket az emlékeimet ma is nagyon szívesen elmondom az iskolásoknak, mert fontos hangsúlyozni, hogy a mozgás az élet. Nekem világéletemben kis kezem volt, de kemény gyerek voltam. Sok ütközést kibírtam.

Abban az időben még a szabad ég alatt, nagy pályán játszották a kézilabdameccseket.

Így igaz, salakpályákon játszottunk. Még mindig vannak salakdarabok a térdemben, ahogy annyiszor elestem, és lehorzsoltam a térdem. A sebbe beleragadtak az apró kavicsok, nem lehetett mindegyiket kiszedni, belenőttek.

A kézilabdának köszönhetően akkor is utazhatott, amikor az emberek nagy részének ez nem adatott meg.

Így van, nagyon sokfelé jártam a világban, rengeteg országba eljutottam ennek a sportnak köszönhetően. Norvégia, Dánia, Svédország, Belgium, NSZK, NDK…. És így tovább, reggelig sorolhatnám. Mindenfelé tiszteltek, mert már jól ismerték az eredményeinket. A prágai Duklával többször voltunk kisebb városokban is túrákon. Játszottunk egy meccset, utána volt egy kellemes összejövetel, másnap pedig már egy másik városban voltunk.

Mely országokban érezte magát a legjobban?

Japán teljesen lenyűgözött. De emlékszem egy olyan esetre is, amikor a BEK-ben egy olyan város csapatát kaptuk ellenfélként, amely híres volt a konyakjáról. A mérkőzés után meghívást kaptunk a gyárba és a raktárba. Végigkóstoltuk az összes konyakfajtát. Amikor az ötödikhez értünk, már nagyon vidámak voltunk.

Negatív emlékei is fűződnek az utazásokhoz?

Nem igazán szerettem repülni. Két alkalommal is nagyon rossz időt fogtunk ki, amikor a Skandináv-félszigetre utaztunk. Fújt a szél, nagy viharba keveredtünk, csak úgy hánykolódott a gép. Azóta is mondogatom, mindenütt jó, de a legjobb a földön.

Ma is nézi a kézilabdameccseket a tévében?

Most már kevesebbet, mint régen, szaporodnak az évek, nemsokára nyolcvanéves leszek. Vigyáznom kell magamra, úgy kell alakítanom az életstílusomat, hogy nyugalomban megérjem a százat. Mérges vagyok, hogy ilyen gyorsan szállnak az évek, mert még szeretnék jó dolgokat átélni ezen a földön.

Mit gondol a jelenlegi szlovák kézilabdáról?

Lehetne jobb is. Sok múlik az edzőkön, mert nem minden szakember végezte a dolgát teljes erőbedobással, néhányan azt hitték, lazsálhatnak. Pedig mindent bele kell adni a munkába, és ahogy már mondtam is, a legfontosabb, hogy törődjünk a fiatalokkal.

Mit tanácsolna a fiatal kézilabdázóknak, akik szeretnének olyan sikeresek lenni, mint ön?

Meg kell tanulni mozogni, a tornateremben minden szert ki kell próbálni, tornászni kell gyűrűn, nyújtón is, hogy mozgékonyak legyenek. Ez ugyanis nagyon fontos a kézilabdában, a ruganyosságot, hajlékonyságot a pályán is kamatoztathatják.