<p>Oslo már 1940-ben szeretett volna olimpiát rendezni, de az a háború miatt elmaradt, 1948-ban pedig a NOB szerette volna, ha Oslo a házigazda, ám a norvégok inkább a háború utáni újjáépítésre összpontosítottak. </p>
A mázsás bobosok, a potyogó alpesi síző és a teherautó-sofőr
A két fél szándéka végül 1952-ben találkozott, és a téli ötkarikás játékok történetében először – és eddig egyben utoljára is – egy főváros lett a helyszín. (1984-ben Szarajevó még Jugoszláviához tartozott, csak nyolc év múlva lett az önálló Bosznia-Hercegovina fővárosa.) 1 verseny, 115 ezer néző Újdonság volt, hogy az olimpiai lángot nem a görög Olümpiából indították útjára, hanem egyenesen Norvégiából, Morgedalból, így tisztelegve Sondre Norheim, a falu szülötte előtt, akit a modern sízés megteremtőjének tartanak. Üdítően hatott a szurkolók hatalmas érdeklődése is: a síugrást a legendás holmenkolleni sáncon bonyolították le, több mint 115 ezer néző előtt – aprócska üröm az örömben a norvégok számára, hogy pont hazai pályán tört meg addigi százszázalékos mérlegük a sportágban, és most először csak az első két helyen végzett norvég, a harmadikon nem… Újabb magyar műkorcsolyaérem A magyarok sorozata viszont tovább folytatódott, zsinórban a negyedik olimpián is érmet szereztek a műkorcsolyázók. Pedig nagy veszteség érte a sportágat, mivel az előző olimpián ezüstérmes páros mindkét tagja, Kékesy Andrea és Király Ede is elhagyta Magyarországot. A St. Moritzban hetedik helyen végző Nagy testvérek, László és Marianna méltó örököseik lettek, a németek és az amerikaiak mögött a harmadik helyet szerezték meg.A sportág oslói sztárja (is) a címvédő amerikai Dick Button lett, aki nem akart biztonsági kűrt futni: versenyen tőle láthatott a közönség először tripla ugrást. De fejlődött a technika is. Már számítógépeket használtak a pontszámok összegzésére, hogy a versenyzők azonnal megtudhassák az eredményeket. Kanada a böjt előtt A csehszlovák küldöttség ezúttal érem nélkül maradt. A dobogóhoz ismét a hokisok álltak a legközelebb, de az amerikaiak végül kihúzták a döntetlent Kanada ellen (ez volt a juharlevelesek egyetlen pontvesztése a tornán), így a két szlovák jégkorongozóval felálló csehszlovák válogatottnak a bronzért kellett játszania a svédekkel. S hiába volt a 3:0-s előny, a végén a svédek örülhettek – az aranynak pedig a kanadaiak (pontosabban az országot képviselő Edmonton Mercurys). Akkor még nem sejthették, hogy ezt követően 50 évnyi böjt következik, s újabb olimpiai bajnoki címükre egészen a 2002-es Salt Lake City-i játékokig kell várniuk. 470 kilós négyesbob Hjalmar Hjallis Andersen ideje viszont már Oslóban eljött. A teherautó-sofőrként dolgozó gyorskorcsolyázó négy évvel korábban még nem tudta befejezni a 10 000 méteres számot, Norvégiában azonban tarolt. Az előbbi táv mellett megnyerte az 1500 és az 5000 m-t is, utóbbi kettőt ráadásul az olimpiai gyorskorcsolyaversenyek legnagyobb különbségeivel, 11, illetve 25 másodperccel.Nagy előnnyel végzett az élen a német egység is a négyesbobok versenyeiben. Az ő titkuk a testsúlyukban volt: együttesen mintegy 470 kilót nyomtak (az egyik csapattag egymaga 140 kilós volt). A nemzetközi bobszövetség erre reagálva vezette be az egységek felső súlyhatárát.A legváltozatosabb oslói napjai pedig Andrea Mead-Lawrence-nek voltak. Az amerikai alpesi síző győzött óriás-műlesiklásban; majd hatalmasat bukott, de célba ért lesiklásban; majd hatalmasat bukott, de célba ért a műlesiklás első futamában – hogy a második futamban remekelve ezt a számot is megnyerje.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.