„A magyar módszer már-már kínzás”

Mekkora az ösztöndíj összege, és tudja már, mire fogja költeni?Havi 800 dollárról van szó, ami nagyon sokat segít nekem. Ez az első alkalom, hogy valaki pénzt kínál nekem azért, hogy úszok. Csak a felkészülésemre költhetem ezt az összeget, új ruhákat nem vehetek rajta. De természetesen tudom, mire fogom fordítani. A medence bérlése nagyon drága, egy órára 20 euró€ a Pasienky-uszodában, de sok pénz kell az edzőtáborokra, a rendes regenerációra... Szóval lesz helye ennek a pénznek. Szlovákiában az úszás sokáig egyet jelentett Martina Moravcovával, az ő visszavonulása után nem volt érme világversenyről az országnak, még a döntős helyezések is ritkaságnak számítottak. Ön most Berlinben háromszor is bekerült a fináléba, itt van tehát az új sikeres szlovák úszó?Ugyan, dehogy, nem vagyok semmiféle csillag, vannak nálam nagyobb nevek, például Tomáš Klobučník vagy Katka Listopadová... Martina és Ľuboš Križko visszavonulása után volt egy–két üres év, s most léptünk színre mi, a fiatal generáció. Az egyelőre elképzelhetetlen, hogy Martina sikereit megismételjük, de talán két–három év múlva megjelenik valaki, aki hasonló eredményeket érhet el. Berlinben 800 m gyorson, 1500 m gyorson és 400 m vegyesen is bejutott a döntőbe, s több országos csúcsot úszott. Ez a nagy áttörés a karrierjében?Egyértelműen. Korábban egyetlen világversenyen sem voltam a fináléban, csak a Világkupában, ahol nem annyira erős a mezőny. Fantasztikus volt, hogy Berlinben döntős lehettem, rettenetesen élveztem. Tudtam, hogy nagyon messze vagyok az érmektől, ezért tényleg csak arra koncentráltam, hogy minden pillanatát kiélvezzem az úszásomnak. A döntőbe jutásával azonban egy kis slamasztikába is került, mivel fogadást kötött, hogy ha ott lesz a legjobb nyolc között, leugrik a hotel tetejéről.Maťo Kuchárral (50 m mellen indult – a szerk. megj.) nézegettük a hivatalos ranglistákat, kinek milyen a legjobb ideje idén, hányadikok vagyunk. Mindkettőnk számára esélytelennek tűnt a döntő, nekem egy 16. és egy 25. helyem volt. Maťo azt mondta, ha döntős lesz, leugrik! A hotel tetejéről ugyanis bungee jumping ugrást lehet végrehajtani. Erre én rávágtam, rendben, én is! A benyúlás után, amikor láttam, hogy enyém a 6. idő, már tudtam, hogy messzire el kell kerülnöm a csapattársamat... De persze megtalált: „Akkor ugrasz! Muszáj!” S milyen volt az ugrás?Félelmetes. Szörnyű. Nem bírom a magasságot, ezért nagyon kellemetlen érzés volt az elején. Utána már szuper volt, az adrenalin meg minden, de még egyszer a világért sem vállalnám. Hosszabb távokon indul. Miért pont ezeket a számokat választotta?A testem választotta őket helyettem. Szívesebben úsznék 100 vagy 200 pillangót, nagyon tetszik nekem ez a szám, de egyáltalán nem vagyok jó benne. Az adottságaim a hosszabb távokra predesztináltak, nem vagyok robbanékony, a rugaszkodásom gyengébb az átlagnál, ezért a kitartást igénylő számokban vagyok eredményesebb. Nem az extrém hosszú távokról van szó, nem tudnék egy órán át sprintelni, mint a triatlonosok, de az a tizenöt perc jól megy. Valahogy rám maradt ez az 1500 méter, és meg is szerettem. Min gondolkozik úszás közben?Verseny közben semmire nem gondolok, edzés közben pedig vagy a technikára figyelek, vagy csak énekelgetek magamnak. Milyenek az edzésfeltételei? Csak itthon készül, vagy külföldi edzőtáborokba is jár?Klubomban, a J&T Sportteamben a szlovákiai viszonyokhoz képest átlagon felüli körülmények között készülhetünk. Mi a tengerhez járunk edzőtáborba, például Mallorcára, a többi egyesület meg Poprádra. Természetesen nem lehet összehasonlítani a helyzetünket az amerikaiakéval vagy az ausztrálokéval. Ők két hónapos edzőtáborokba járnak, azért vannak fizetve, hogy úsznak, míg számunkra ez egy hobbi, amiért sokaknak még fizetniük is kell. Van példaképe?Persze. Az egyik a triatlonos Rišo Varga, akit amikor először láttam edzeni, rögtön a példaképem lett. Ez hét–nyolc éve lehetett. Amikor kicsi voltam, nem tudtam levenni a szemem a képernyőről, ha Ian Thorpe vagy Grant Hackett úszott, őket is csodálom. Miattuk is kezdtek el tetszeni a hosszú gyorsúszó számok. A legnagyobb célja jelenleg a riói olimpia?Igen. A másik célkitűzésem pedig az, hogy az 1500 métert 15 perc alatt teljesítsem. Ha ez éppen Rióban történne, az parádés lenne, kettő az egyben! Magyar vezetékneve van. Tud valamit magyarul?Csak néhány frázist, jó napot, egészségedre, ilyesmit. Zselízen születtem, apukám sokáig ott élt, ő és a nagyszüleim tudnak is magyarul, de én már kiskorom óta Pozsonyban lakom. Figyeli a magyar úszókat?Hogyne, a magyar úszás nagyon erős. Náluk sokkal keményebb a rendszer, Szlovákiában az ilyesmi nem működne, senki nem úszna, ha úgy edzenénk a fiatalokat, mint a magyarok. Le a kalappal előttük, de náluk ötven éve változatlan a rendszer: szeptemberben lemennek úszni negyvenen, és októberre maradnak ketten, mert a többiek nem bírják. Mi a legnagyobb különbség a magyar és a szlovák rendszer között?Szlovákiában mindenki úszik, aki szeretne, Magyarországon csak az, aki tud. Ott ha valaki nem elég tehetséges és teherbíró, akkor vége, soha nem lesznek jó edzésfeltételei, nem jut el jó edzőkhöz. S ami a konkrét edzéseket illeti?Magyarországon a 14 éves gyerekek 100x100 m pillangót úsznak 1:30-as intervallumokban – aki valaha úszott, az el tudja képzelni, milyen bombajó lehet. Ezzel szemben a mi csoportunk most 60x100 m-t úszik, jó, azt a negyvenet már valahogy megcsinálnánk, de nem sokan. És náluk ezt 14 évesek csinálják, én meg túl vagyok a húszon. Bizonyos értelemben ez már-már gyerekkínzás. Verrasztó Dávid, a 400 m vegyes berlini Európa-bajnoka azt mondta, Magyarországon egy Eb-arany semmit nem ér. Szlovákiában mit váltana ki egy Eb-győzelem?Úszókörökben hős lenne, aki megnyerne egy Eb-t, de a nagy nyilvánosság egy hét után elfelejtené, mert nálunk senkit nem érdekel az úszás. Ezzel szemben a magyarok ahhoz vannak szokva, hogy sorozatosan szállítják az érmeket, számukra az olimpia és a világbajnokság a prioritás, meg a világcsúcsok. A magyar úszás tényleg világszínvonalú, óriási hagyománya van a sportágnak, az első olimpiától kezdve aranyérmeket hoznak. Ilyen közegben egy Eb-arany tényleg nem sok. Ha Verrasztóéknál ott lóg a falon az apa tíz Eb-érme, és most a fiú is nyer egyet – hát, gratulálok. Szlovákiában milyen úszónak lenni? Három döntős helyezése után milyen reakciókat kapott?Néhány napig írtak rólam, több cikk, interjú megjelent, de ezeket sosem szoktam olvasni. Amit mondtam, elmondtam, nem szeretem újra elolvasni vagy visszahallgatni. De megismert a fagyis néni az utcánkban! S természetesen tudnak róla a szomszédok, barátok, de egyébként amilyen gyorsan jött az Eb-siker, olyan gyorsan el is feledkeztek róla. Az úszás nem hoki, én nem vagyok Višňovský vagy Gáborík, hogy minden második nap írjanak rólam, és mindenki tudja, ki vagyok. Az olimpia után ez megváltozhat.Ha megnyerném, akkor biztosan, de egyébként nem hiszem.