„A legjobban Tomic játéka tetszik” – interjúnk Hlivák Dalibor válogatott sárosfai kosarassal

Az év legjobb 22 éven aluli játékosának választották. Hogy értékeli a díjat?

Ez volt az utolsó év, hogy koromnál fogva elérhettem a legsikeresebb fiatal játékos minősítést. Sok tehetséges, eredményes fiatal kosárlabdázó van az Eurovia SBL-ben, akik megérdemlik, hogy kiemeljék, megemlítsék őket. Elismerem, egy kis szerencse is kellett a díjhoz, de a szerencséért tenni is kell. Én az egész alapszakasz alatt több időt tölthettem a pályán, mint a korombeli kosarasok többsége, számtalan lehetőséget kaptam edzőmtől, Peter Ivanovičtól. A lehetőséget kihasználva mutathattam meg, hogy a pályán mire vagyok képes, több esetben jól teljesítettem. Ez a kitüntetés és hogy bekerültem az All-star csapatba, nemcsak engem illet, hanem az egész csapatot, minden játékostársat, az edzőt, a vezetőséget, szurkolókat, családomat és mindenkit, akik az egész alapszakaszban támogattak és bíztak bennem.

Milyen volt a szezonja a Karlovkával, elégedett az elért eredményekkel, saját teljesítményével?

Egy játékos sosem elégedhet meg a teljesítményével, mindig arra kell törekednie, hogy a következő meccsen jobban játsszon, és a mérkőzésen előforduló esetleges hibákat kijavítsa. Fejben mindig átgondolom a játékom hiányosságait, foglalkozom velük és azon fáradozok, hogy a következő mérkőzésen minél eredményesebben szerepeljek. Ezeket a hibákat a nyár folyamán, a felkészülési idő alatt, valamint a jövőben próbálom meg eltávolítani.

A playoff-negyeddöntő lehet a maximum a Karlovkának, vagy még előrébb is léphet a jövőben?

A kitűzött célt elértük, az előttünk álló akadályokat többé-kevésbé sikeresen leküzdöttük. Az alapszakasz befejezése után a 7. helyen végeztünk, amivel biztosítottuk magunknak a rájátszásban való részvételt. Lehetőségünk nyílt megmutatni, hogy meg tudjuk-e szorongatni a lévaiakat, vagy legalább egy jó eredményt tudunk elérni velük szemben, esetleg közel kerülhetünk-e a győzelemhez. (A Patrióták 3:0-s összesítéssel jutottak tovább, a második meccset csak a hajrában nyerték meg – a szerk megj.)

Az alapszakasz mérkőzései során, ha a szerencse is mellénk állt volna, megnyerhettünk volna néhány szorosabb mérkőzést. Többször előfordult, hogy egy kiegyensúlyozott mérkőzést játszottunk, pár ponttal vezettünk is. Egy pillanat alatt, néhány másodperc figyelmetlenség elég volt ahhoz, hogy az ellenfél kiegyenlítsen, néhány ponttal elhúzzon, és már nem volt erőnk fordítani, s így a végeredmény sok esetben nem nekünk kedvezett. Lehet a tapasztalanság és az előbb említett tényezők miatt sem.

Ön szerint kik jutnak a döntőbe, s ki nyeri a bajnokságot?

Nehéz állást foglalni. Azok a csapatok, amelyek bejutottak a playoff második körébe, minőségi kosárlabdatudásuknak és tapasztalt játékosaiknak köszönhetően megérdemelték a továbbjutást. De egy pillanatig sem szabad a csapatoknak azt gondolniuk, hogy már fél lábbal a döntőben vannak, hiszen ellenfelük is mindig meglepheti őket, ezért minden hazai visszavágón vagy az ellenfél pályáján is nagyon jó és koncentrált teljesítményt kell nyújtaniuk. Az elődőntőben kiegyensúlyozott mérkőzéseket láthatunk, tele izgalommal és meglepetésekkel. Érdekes lesz figyelni, kinek lesz több ereje, szerencséje, ki örül majd jobban a döntőbe való bejutásnak, ki nyújt majd magasabb színvonalú sportteljesítményt.

Melyik poszton érzi magát a legjobban?

A karrierem nagy részében irányítóként játszottam, de nem okoz gondot szélső osztogatóként elfoglalni a helyemet a pályán. A szlovák csapatokban ezt a posztot sok jó kvalitású játékos tölti be. Nekem legjobban a Komáromban játszó Boban Tomic játéka tetszik, de a pályán nagy áttekintése van még Kassáról Pedja Sztamenkovicsnak és a lévai Solo Diabaténak is. Ők kitűnően vezetik a labdát, remekül passzolnak, és távolról is hatékonyan tudnak dobni. Ismerik a pályán lévő összes játékos erősségét, gyengeségét.

Mikor és hogyan került kapcsolatba a kosárlabdával?

Szüleim a mai napig sportolnak, példaképeim, akik a mozgás szeretetére neveltek. A család biztatásának, támogató hozzáállásának és áldozatkészségének köszönhetően érhettem el ezeket a sportteljesítményeket. Ők motiválnak akkor is, ha kudarc ér. Kiskoromtól kezdve izgága és mozgást szerető gyerek voltam, aki bármilyen labdával, bárhol képes volt végtelen időt eltölteni. Mikor még édesapám versenyszerűen kosarazott, a testvéremmel együtt mindig magával vitt minket a saját edzéseire, ott aztán miénk volt a pálya, annyit mozoghattunk, amennyit csak akartunk. Kosárlabdázni Somorján kezdtem alapiskolásként, amikor édesapám kosárlabdakört vezetett, tőle tanultam meg a játék alapjait. Később a pozsonyi Inter csapatában folytattam az ifi éveimben. Nyolc éve átigazoltam a Karlovka csapatába, azóta itt kosarazom.
 

Menedzsmentet tanul a Comenius Egyetemen. Mennyire nehéz összeegyeztetni az élsporttal? Kap azért némi kedvezményeket a tanároktól?

Most harmadéves vagyok, ebben az évben szeretném befejezni az alapképzést. Az egész csak arról szól, hogy egy ember hogyan tudja helyesen és hatékonyan beosztani az idejét és összehangolni a teendőit. Mivel már alapiskolai és a gimnáziumi éveim alatt is Pozsonyba jártam edzésekre, sok mindenről le kellett mondanom. Amíg az osztálytársaim szabadidejükben szórakoztak, addig én délután tréningre utaztam, tornateremben kedvtelésből edzettem, este hazautaztam és éjjel tanultam. Aki valamivel komolyan foglalkozik, annak rangsorolnia kell tudni, mi a fontosabb az életében és mi az, ami kevésbé. Aki pedig élsportoló, annak az élete lemondásokkal jár. Tehát nem nagy ördöngösség vagy probléma, hogy összehangoljam az egyetemi tanulmányaimat a kosárlabdával. Nincs magántanulási státusom vagy individuális tantervem, a magas szintű sport és a tanulás szerintem összeegyeztethető, akarat kérdése. Nagy áldozatokat követel az embertől, de aki ezt az utat választja, annak tisztában kell lennie azzal, amit vállal.

A következő idényben is a Karlovkában fog játszani? Ha megkeresné egy másik hazai klub, váltana?

Most azon fáradozom, hogy az alapfokú egyetemi tanulmányaimat befejezve bakalár képesítést szerezzek. Szüleim mindig világos határokat és szabályokat szabtak. A tanulás az első helyen áll számukra és számomra egyaránt. Még fiatal vagyok, de egy sérülés bármikor véget vethet a karrieremnek. Kell egy B terv, kizárólag a sportra nem építhetem a jövőmet. Jól érzem magam a Karlovka csapatában, és itt a tanulmányaimat is össze tudom egyeztetni a kosárlabdával.

Komoly szerepet kapott már a szlovák felnőttválogatottban is, hogy élte meg a vb-előselejtezőket?

Öröm és nagy megtiszteltetés számomra a szlovák felnőttválogatott edzőjének, Ivan Rudeznek a bizalma. Nyilvánvalóan sokan szeretnének állandó szereplői lenni a nagy tornáknak, ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy hihetetlenül erős az európai élmezőny, a legjobb huszonnégy közé beférni rendkívül nehéz. Azzal, hogy nem jutottunk túl a selejtezőkön, egy ideig elveszítettük az esélyt, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk az európai és a nemzetközi kosárlabda elitjével. Pedig minden játékos hasznára válik, ha más országokból származó játékosokkal hasonlíthatja össze tudását. Mindannyiunknak értékes tapasztalatot és motivációt adtak a selejtezők, hogy keményebben dolgozzunk magunkon.