A legjobbak még távol vannak, negyedikek lettek a magyarok

A találkozót Kiss Virágék kezdték jobban, de 7:3-as vezetésük után megtorpantak és sorozatban 15 pontot kaptak úgy, hogy egyszer sem tudtak a kosárba találni. 7:18 után újra csak egy pontot tudtak dobni, a meccs, sőt az egész Európa-bajnokság alatt gyengén büntetőző magyar játékosok, így végül 18 pontos hátrányba kerültek. A szünetben Székely Norbert szövetségi kapitány szinte csodát tett, hiszen egy teljesen más felfogásban játszó magyar válogatott tért vissza a pályára. A második negyedben még csak egál közeli volt a játék képe és az eredmény is, a harmadik negyedben viszont már tíz pontra is felzárkóztak Studer Ágnesék. A kulcspillanatban azonban jöttek a hibák és ahelyett, hogy újra közel kerültek volna Franciaországhoz, 15-re nőtt a különbség, és végül 49:61-ről indult az utolsó játékrész.

A franciák nagyon jól kezdték az utolsó tíz percet, de 55:73 után elhitték, hogy megnyerték a találkozót, és Lelik Rékáék újra feltámadtak. Szembetűnő volt, hogy a magyar kezdősor szinte végig tudta tartani a lépést a pontok tekintetében az ellenféllel, de a cserepadról beszállók nem tettek eleget hozzá a játékhoz. Így is sikerült azonban még kilenc pontra feljönniük a magyaroknak, de túl kevés volt az idő a csodához, ráadásul a francia játékosok higgadtabbak is voltak a végén, és 68:82-re megnyerték a mérkőzést és így a bronzérmet is. Az olimpiai selejtezőbe jutott magyarok 26 év után voltak ott újra a legjobb négy között, 1954, 1974 és 1997 után most is a negyedik helyen zártak.

„Próbáltuk a határainkat feszegetni, kicsit túl is léptünk rajtuk. Ma az első negyedben látszott, hogy milyen elképesztően erős ez a francia csapat, de aztán visszanyertük a sebességet, amit elvettek, és rá tudtunk húzni még egyet. Akkor már egészen más arcunkat mutattuk. Minden mérkőzésünkön hullámzott a játékunk, de Európa elitjével játszottunk, és óriási élmény volt, hogy mindenki ellen működött az eszköztárunk – kezdte értékelését a szövetségi kapitány. – A nagyszünetben arról beszélgettünk, hogy össze kell kapnunk magunkat, és vissza kell találnunk ahhoz az agresszivitáshoz, melyet korábban tudtunk hozni. Nem volt reális esélyünk a győzelemre, de megmutattuk, hogy miért vagyunk itt a négy között. A teljes mezőnyt nézve a belga, a francia és a spanyol csapat kiemelkedett a mezőnyből, a 4–14. hely között bárki bárhol végezhetett volna, szerencsére a negyediket Magyarországnak hívják” – tette hozzá Székely Norbert, aki elmondta, bár újra felértek az európai elit nyakára, ennél is nagyobb lépés lenne, ha ki tudnák harcolni az olimpiai részvételt.

„Fantasztikus az, amit ilyen kis országként elértünk itt, jó érzéssel fogunk visszagondolni erre a tíz napra. Jó lett volna éremmel hazatérni, de nem vagyunk telhetetlenek, mert nagy eredményt értünk el. Érdekes, hogy számomra a törökök elleni vereség volt a csúcspont, mert mély nyomot hagyott bennünk. Kellett nekünk az a pofon, és onnantól ismét építkeztünk tovább. Az elit csapatok ellen megtanulhattuk, hogy nem lehetnek üresjárataink, hullámvölgyeink, mert ők sokkal magabiztosabbak voltak” – nyilatkozta a csapatkapitány Dubei Debóra.

Kiss Virág a gyenge első negyedben látta a vereség fő okát. „Nem szabad így elkezdeni egy mérkőzést, ahogy ma a franciák vagy tegnap a spanyolok ellen. Ők diktálták az iramot, mi pedig futottunk utánuk. Mentálisan és fizikálisan is hatalmas hátrány, ha mínusz 15 pontról kell visszajönni, de mi mégis megtettük. Fordítani nem sikerült, de sok tapasztalatot szereztünk, és éreztük, hogy milyen Európa legjobb négy csapata között lenni” – mondta a 21 ponttal záró játékos, aki szerint még pár napig fájni fog az utolsó két vereség, de utána már büszkék lesznek magukra a negyedik hely megszerzéséért.