A komáromi I. ligás röpis siker becsületes munka eredménye

A komáromi extraligás férfi-röplabdacsapat a 7. helyen végzett a bajnokságban. Az él-vonalbeli gárda teljesítménye elmaradt a várakozástól, az I. ligás B csapat bronzérme viszont kellemes meglepetés.

Az I. ligás VK Spartak UJS Komárno B együttesének egész évi teljesítményét figyelemreméltó siker koronázta. Ferencz Dávid játékosedző védencei a bajnokság legnagyobb meglepetéseként bronzérmet szereztek, s csak egyetlen győzelem kellett volna az ezüsthöz, ami még az utolsó meccsen is lehetséges volt a pozsonyi VKP ellen. A komáromi röplabdacsapatok örömeiről, gondjairól Ferencz Dáviddal beszélgettünk.

Első I. ligás rajtjuk alkalmával rögtön a harmadik helyen végeztek. Mi volt az eredeti cél?

Mi azért szálltunk harcba mint hazai nevelésű játékosok, mert játszani és bizonyítani akartunk. Ez sikerült, bronzérmet szereztünk. Több mint tízéves munkánk és igyekezetünk van ebben. Az első hatban akartunk végezni, és harmadikok lettünk. Csak az utolsó meccsen dőlt el, hogy az ezüst a pozsonyiaké lett.

Várakozáson felül szerepeltek. Mi motiválta önöket, hogy ilyen repülőrajtot vettek?

Mi együtt nőttünk fel, gyarapodtunk a röplabdajátékban, annak szépségeiben, és együtt örültünk eredményeinknek már az alsóbb szinteken is, aminek legjobb folytatása ez a nagyon sikeres szereplésünk a második vonalban. Ennek a csapatnak van tartása, mindenben számíthatunk egymásra, és nemcsak a röpis hálónál.

Mikor érezték, hogy van keresnivalójuk a 12 csapatos erős mezőnyben?

A bajnokság hevében jöttünk rá, és győződtünk meg róla, hogy többre vagyunk képesek, mint véltük. Győztünk olyankor is, amikor azt gondoltuk, hogy sokkal esélyesebbel játszunk. Ez nagyon inspirált, és növelte önbizalmunkat. Az utolsó két fordulóban legyőztük az aranyérmes zólyomiakat és az ezüstérmes pozsonyi VKP-t is.

A mérlegük magáért beszél: 44 meccsből 33 győzelem, 11 vereség. Hogyan hatott a csapatra a siker?

Nagyon motivált mindnyájunkat, de józanul fogtuk fel, s megőriztük hidegvérünket a heves röplabdacsatákban is, mert tudtuk, milyen kis dolgokon múlnak a nagyok. Egy könnyű labda elrontása, egy téves bírói ítélet a csapat győzelmébe kerülhet.

Gondolkodtak már a jövőről?

Csak annyit mondhatok, hogy mi játszani akarunk a jövőben is, s ha egyetlen mód van rá, akkor győzni is. Első évadunk nagyon ösztönöz, hogy folytassuk.

Az élvonalbeli ambíciók is megvillantak már a fejekben?

Természetesen igen, de ahhoz még többet és még intenzívebben kell dolgoznunk, amit eddig a tanulmányi és egyéb kötelességeink végett nem volt lehetséges teljesíteni. De a vágy él a fejekben.

A csapat egyik erőssége Habán Máté volt, aki korábban a serdülők korosztályában a nyitrai csapat színeiben szerzett országos bajnoki címet. A fiatal röplabdázó szerint az összetartozás érzése csodákra képes.

Rögtön az első idényben bronzérmesek lettek. Mi a titka ennek a sikernek?

Az idény során rendkívül jó volt az összhang a csapatban. Mi nem csak játékosok vagyunk, akik az edzéseken és a meccseken találkozunk. Szabadidőnkben is tartjuk a kapcsolatot, segítjük egymást, összejárunk a röplabdán kívül is. A másik jelentős tényező, hogy minden posztra megfelelő játékosunk van, akik ha a legjobbjukat nyújtják, bármelyik csapatot le tudjuk győzni az I. ligában.

Mennyit fejlődött a csapat az erős mezőnyben?

Az egész évad során fokozatosan javult a csapat teljesítménye, ezt mindnyájan éreztük. Az idény első felében felmértük és feltérképeztük az ellenfeleket. De ebben a fázisban voltak bizonytalan meccseink is, amelyeken kikaptunk, s amelyeket ha komolyabban veszünk, az ezüst is meglehetett volna, hiszen a második hely sorsa csak az utolsó meccsen dőlt el Komáromban. Például Nyitrán mindkét meccsen vezettünk 2:0-ra, illetve 2:1-re, s ha ezeket megnyerjük, már elérhető lett volna a 2. hely. Hasonló helyzet volt a Trencsénnel is. A szezon második felében aztán sorozatban nyertük a meccseket, s teljesítményünkkel gyakran magunkat is megleptük.

Ön univerzális játékos, ezáltal több poszton is játszott. Feltalálta magát a változó szerepkörben?

A győzelem érdekében minden lehetségest el kell követni a pályán. Szinte az egész évadban szélső támadóként szerepeltem. Ez az egyik legigényesebb poszt, mert részt kell venni mind a támadásban, mind a védekezésben. Úgy érzem, helyt tudtam állni. Voltak emlékezetes összecsapások, amikor igazán jól éreztem magam a pályán, különösen akkor, ha mindenki a legjobbját nyújtotta.

A kollektív sportokban sokat jelent a csapatszellem.

A jó csapatmunka a siker egyik alapfeltétele. Az összetartozás érzése erőt ad, önbizalmat generál a játékosokban. Néha teljesen átszellemülve játszottunk, magával ragadott bennünket a játék, nem létezett elveszett labda, mindent beleadtunk. Ez nyomot hagy a lélekben, s vágyunk megismételni. Ilyen meccsen egy hibácskát vagy akár nagyobb rontást is másképp visel el a csapat.

Motiváció tehát van. Lesz folytatás?

Furcsa lenne, ha nem lenne. Első rajtunk úgy indult, hogy a hazai nevelésű generációnak játéklehetőséget, sportélményt biztosítson. Aztán komoly versengés lett belőle a 44 meccsen a szezonban, ami megsokszorozta vonzalmunkat a játékhoz, amelyben felnőttünk, amelyet szeretünk, s amely örömöt okozott nemcsak nekünk, hanem azoknak is, akik több mint tíz évig nagy áldozatok árán foglalkoztak és dolgoztak velünk. Sőt még másoknak is, akik csak az I. ligában szereztek tudomást arról, hogy vagyunk.