A fiúk szabadságot vettek ki, aztán megnyerték a vb-t

Milyen érzés bejutni az év legjobbjai közé?
Nagyon büszke vagyok, hogy bejutottunk a legjobb háromba a szavazáson. Hatalmas sikerként éljük meg, hogy szinte ismeretlenként és el nem ismertként is részt vehetünk az Év sportolója-gálán. Lelkes amatőrök vagyunk a sok profi sportoló között

A sportágat valóban nem sokan ismerik, így valószínűleg anyagi szempontból is nehéz boldogulni.
Nem is azt mondanám, hogy nehéz, hanem hogy szinte lehetetlen. Óriási kihívás szponzorokat találni, hiszen nem látják a lehetőséget ebben a sportágban, még úgy sem, ha történetesen a szlovák extraliga és a szlovák válogatott is a legerősebbek közé tartozik a világon. Sajnos a lehetőségeink ebből a szempontból nagyon korlátozottak.

Annál értékesebbek ön számára a válogatott sikerei?
Számomra egyértelműen. Meg hát nem is tudom, mi a jobb: megnyerni egy ankétot és negyedik helyen végezni egy vb-n, vagy megnyerni egy vb-t és mondjuk negyediknek lenni egy ankéton… Igazából csak hab a tortán, ha elismerik a munkánkat és a sikerünket, ez számunkra nem más, mint öt perc hírnév. 
 

Mi a titka, hogy az anyagi korlátok ellenére ilyen szép eredményeket tud elérni a válogatott?
Szerintem összességében jól működik a szövetség, de természetesen mindenben van hová fejlődni. Ebből a szempontból lényegesen előttünk járnak a csehek, akik szintén az aszfalthoki legjobbjai közé tartoznak, de náluk a rendszer irigylésre méltóan működik, és az utánpótlásképzés is nagyon magas színvonalú. Mindazonáltal nem panaszkodhatunk mi sem, a hazai extraliga színvonalas, és folyamatosan jelennek meg az új tehetségek, akik komolyan is gondolják a sportolást. Sokan a feltörekvő fiatalok közül maximálisan komolyan gondolják a válogatottat, és mindent megtesznek, hogy bekerüljenek.

Hogyan emlékezik vissza a kassai világbajnokságra?
A világbajnokságon egymásra találtunk a szurkolókkal, fantasztikus élmény volt a fanatikus hazai szurkolótábor előtt szerepelni. Egészen hidegrázó volt az ünnepi hangulatot megélni, és ez talán azt jelzi, hogy az embereket nem hagyja hidegen a sportág. Kialakult egy közösség, lett szurkolótáborunk, és ez nagyon fontos.

Az idei volt Szlovákia negyedik világbajnoki címe a sportágban.
El kell ismerni, hogy a sikerekhez kell egy kis szerencse is. Ha visszatekintek akár az idei, akár a korábbi világbajnokságra, mindig akadtak olyan szituációk, amelyekből mi jöttünk ki jól, de akár fordítva is történhetett volna. Mindenesetre azt vallom, hogy a jövőt kell szem előtt tartanunk, és remélem, sikerül felnevelni egy újabb erős generációt.

Említette, hogy a csapat amatőrökből áll.
Amatőrök vagyunk, munka mellett űzzük a sportot. A fiúk szabadságot vettek ki a munkahelyükön, hogy részt vehessenek a világbajnokságon. Aztán megnyerték, megünnepelték, és visszamentek dolgozni. Mégis világklasszis teljesítményt nyújtottak. Külön kiemelném legproduktívabb játékosunkat, Jaroslav Martinusíkot, valamint kapusunkat, Patrik Polcot. Ő szlovák–román kettős állampolgár, és egyben a román jégkorong-válogatott kapusa is. A vb legjobb kapusának választották, nem érdemtelenül.

Mik a tervei a válogatottal az idei évre?
Valószínűleg mi is át fogunk esni egy kisebb generációváltáson. Aszfalthoki-világbajnokságot minden második évben rendeznek, így 2020 amolyan átmeneti év lesz, elsősorban a fiatalok, a tehetségek felkutatásáról fog szólni. Komolyan vesszük a feladatot, olyan fiatalokat keresünk, akik teljes értékű utódai lehetnek a válogatott idősebb tagjainak, és akikkel a következő világbajnokságokon is szép eredményeket tudunk elérni.