A csapatszellem mattoló ereje

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Ólublón, az extraliga háromfordulós zárótornáján következtek a dunaszerdahelyi aranylépések. Egypontos hátránnyal vágtak neki a nyolc táblán zajló ütközeteknek. Múlt pénteken egyetlen ponttal (4,5:3,5) nyertek a pozsonyi Doprastav ellen, másnap lelépték a veszélyes Čadcát (6:2), s következett a mindent eldöntő csata az addig vezető és veretlen Dunajov ellen. A kiszucai falucska csapata már évek óta erre a lehetőségre várt. Öt nagymestert, köztük három lengyelt ültettek asztalhoz, de ez sem segített rajtuk. Vasárnap a dunaszerdahelyi csapatszellem diadalmaskodott. 5:3 lett a vége, ami a csallóközi sakk-klub közel hat évtizedes történetének legnagyobb sikerét jelenti.

A klubelnök örömkönnyei

„Óriási élmény volt, mikor kiderült, hogy bajnokok vagyunk. Örültünk, mint a kis gyerekek, én még sírtam is – hozza elő a legmeghatóbb ólublói perceket Petényi György klubelnök, aki 2008 óta vezeti a dunaszerdahelyi sakktörténéseket. – Összekovácsolódott a gárda, nagyon jó a csapatszellem. Úgy tudtunk nyerni, hogy az esélyesebb ellenfélnek a döntetlen is elég lett volna a bajnoki címhez. Ez nagy szó! Taktikailag is tökéletes volt minden. Amit szombaton este megbeszéltünk, vasárnap az utolsó pontig bekövetkezett. Senkin nem látszott extra feszültség, pedig komoly csata volt, s a fiúk bírták a gyűrődést. Mindenki tudta, mi a dolga, s aszerint vezette bábuit a sakktáblán. Óriási örömet szereztek vele.”

Nyolc év után a csúcson

Ráchela József csapatvezetőként élte meg a nagy diadalt. „Ez minden korábbi sikert felülmúlt. Csapatban voltam tanítványaimmal tízszer diák-, hétszer ifjúsági bajnok, de ez még annál is nagyobb fegyvertény, valahol a sokéves munkánk gyümölcse is – mérlegel az ismert nevelőedző, aki hosszú évek óta a dunaszerdahelyi sakk mozgatórúgója. – Fiataljaink beértek, s a nálunk nevelkedett öt nemzetközi mester közül négy már visszatért. Törvényszerű volt, hogy ha nagymesterekkel is feltöltjük sorainkat, sikerre vihetjük. Nem vártuk, hogy már most összejön, mert nem a mi gárdánk volt a legerősebb a mezőnyben, de a legnagyobb szív, elszántság a javunkra billentette a mérleg nyelvét. Nyolc éve léptünk először az extraligába, és most értünk a csúcsra.”

„Ez volt a legnehezebb”

Petényi Tamás második évadját játszotta éltáblásként a csapatban. Fél pont hiányzott neki az első nagymesteri norma megszerzéséhez. „Fantasztikus szezonom volt. Két győzelem és hét döntetlen a mérlegem a legjobb szlovákok és az idecsalogatott külföldiek ellen. Sok önbizalmat, tapasztalatot szereztem – mondja a harmadéves jogászhallgató. – Korábban többször voltam korosztályos csapatbajnok, de azoknak a címeknek nem volt ilyen nagy súlyuk. Ezt volt a legnehezebb, mert jóval nagyobb volt a konkurencia. A diákoknál, ifiknél kimagaslottunk a mezőnyből, most kisebb esélyünket sikerült győzelemre váltani. Olyan csapatunk volt, hogy az elsőtől a nyolcadik tábláig bármilyen sorrendben asztalhoz ülhettünk volna. Mindig más hozta a döntő pontot. Mindenki hozzátett a sikerhez, erősítette a kiváló csapatszellemet. Az volt a taktikánk a döntő meccsen, hogy elöl tartóztassuk fel a túlerőt, hátul pedig nyerjünk.

Aranyért tért vissza

Ennek következtében idegtépő, szinte álló parasztháborút folytatott a hetedik táblán Mészáros Mihály, aki végsőkig kivárt, hogy megadhassa ellenfelének a kegyelemdöfést. Ötórás ütközete után tett pontot a dunaszerdahelyi sakksiker végére. „Jó időzítés volt, mikor ősszel visszatértem egykori csapatomba. A bajnoki címért valóban megérte, nem kellett meszszire utaznunk, az ólublói aranyhétvége volt a legtávolabbi kiruccanásunk – részletezi az ötödéves egyetemista, lapunk sakkrovatának szerkesztője, aki tíz éve játszik extraligát, s megfordult már a pozsonyi Slovanban, az érsekújvári Bástyában, a komáromi Hofferben, Dunajovban és Trencsénben is játszott. – 2007-ben csapatbajnok voltam a komáromiakkal. Most azért sikerült nyernünk, mert a legjobban vágytunk az elsőségre, bennünk volt a legnagyobb hajtóerő, és mindent meg is tettünk a sikerért. Kiegyensúlyozott csapatunknak nem volt gyenge pontja. Remélem, őszszel Bilbaóba is eljutunk, ahol földrészünk legjobbjai között bajnokként képviselhetnénk az országot az Európa-kupában.”

Az ólublói tények a Hírkosárban.