Sok múlik a tanár személyiségén

A pedagógus munkája során számtalanszor kényszerül arra, hogy fegyelmezze a gyerekeket. A tanárnak folyamatosan reagálnia kell a diákok tanórán és tanórán kívül tanúsított magaviseletére. A diákok magatartása sok esetben nem felel meg a társadalom elvárásainak. Az iskolai deviáns viselkedés és a diákok kezelhetetlensége pontos definíciót kíván, mivel a jelenség lehető legpontosabb megnevezése járulhat csak hozzá a probléma kezeléséhez.

Ranschburg Jenő pszichológus meghatározásában deviáns viselkedésről akkor beszélünk, amikor a gyerek viselkedése átlépi azt a határt, amit a társadalom értékrendszere jelöl ki. A szakértő véleménye szerint ezek a gyerekek nem tudnak különbséget tenni a szándékolt és a véletlen között. A kellemetlenségeket, melyek őket érik, szándékolt cselekedetként értelmezik, az esemény kiváltotta reakciójuk pedig szükségszerűen agresszív. Válaszreakciójuk ugyanakkor a társadalom ellenállásába ütközik. Azt a magatartást ugyanis, mely egy meghatározott közösség által felállított értékrendbe ütközik, illetve annak szabályait sérti, büntetni kell. A büntetés lehető legadekvátabb formáját kell megtalálniuk a pedagógusoknak és szülőknek egyaránt, sőt nem elég megbüntetni a helytelenül viselkedő gyereket, azt is el kell érni, hogy a gyerek elismerje a büntetés jogosságát és annak mértékét. Az ideális az lenne, ha a diák és a nevelő között olyan kapcsolat alakulna ki, amelyben a felnőtt elégedetlensége már önmagában büntetést jelent a gyermek számára.

A pszichológusok véleménye alapján rosszul viselkedni csak valamihez képest lehet. Ha képesek vagyunk meghatározni a tanítási órákon való helyes magatartás követelményeit, továbbá a tanítási órák rendes menetét, definiálni tudjuk a helyes, tehát társadalmilag elfogadott és az elítélt viselkedési formát is. A diák viselkedése nagy mértékben függ a tanárhoz fűződő viszonyától, ugyanis gyakran előfordul, hogy bizonyos tanárok óráin az általában rossz magaviseletű tanuló is eleget tesz az elvárásoknak. Ha a diák viselkedésével felborít egy hagyományos tanár-diák kapcsolatot, vagy valamilyen módon megzavarja a tanítási óra menetét, akkor a cselekedetével, alapvetően kétféle reakciót válthat ki a pedagógusból. Az egyik a hagyományos módszer, a tekintélyelvűségre épülő letorkolás, a nevelő személyében megnyilvánuló magasabbrendűség hangsúlyozása. Másik megoldási lehetőségként kínálkozik, hogy a tanár a diák értelmi szintjén válaszol, magyarul humorral oldja fel a szituáció komolyságát.