Rügyekben megbúvó kártevők

A kemény tél ellenére is maradt belőlük bőségesen, ezért ajánlatos mindenütt – főlett ott, ahol már az előző években erős atkafertőzést tapasztaltak – nagy figyelmet fordítani a szakszerű kezelésre. Az atkák felszaporodásának másik oka az, hogy sok helyen a gyümölcstermesztésben alkalmazott elvek, időpontok alapján permeteznek és olyan későn ismerik fel a kártételt, amikor az eredményes védekezés úgyszólván már lehetetlen. A fakadáskori gyenge fejlődés, esetleg világos, sárguló halványzöld szívásnyomok, az áteső fényben mikroszkopikus állatkák lassú mozgásának észlelése, a már csak nagyítva látható szövedékszerű képződmények mind az atkák jelenlétére utalnak. A legsúlyosabb kártétel a korai időszakban létrejövő erős fertőzéskor következik be. Ilyenkor a hajtás, a vitorla nem tud egészségesen fejlődni, a fürtök kisebbek lesznek, sőt a fürtfejlődés teljesen leállhat. A hatásos védekezést akadályozza, hogy még a nagyüzemekben is az első védekezéseket sokszor későn, a négy vagy hatleveles állapotban a gombabetegségek elleni kezelésekkel kombináltan kezdik meg. Ez az időpont a szőlőt károsító legfontosabb atkafajokra már késő, és az ismételt permetezések sem érik el a várt hatást.

A két legveszedelmesebb atkafaj a szőlőlevélatka (Calepitrimerus vitis) és a piros takácsatka (Panonychus ulmi). Az elég gyakori nemezes szőlő gubacsatkának (Eriophyes vitis ) ritka az olyan mértékű felszaporodása, amikor hasonló mértékű kárt okozna, mint az előző kettő. A levélatka az alacsony művelésű szőlők alsó rügyeiben telel át leginkább, így a fiatal telepítéseket és a hagyományos tőkéket veszélyezteti leginkább. A magas művelésű kordonos szőlők a piros gyümölcsatkának adnak jó telelési lehetőséget. Különösen fokozott a veszélyesség ott, ahol gyümölcsfák is vannak ültetve.

A korai lemosó permetezések általában nem megfelelő hatásúak, főleg a levélatkák ellen, mivel azok már az előző évben behúzódtak a rügyekbe és ott már, vagy még nem érhetők el vegyszerrel. Az első permetezést tehát legjobb a szőlő jól fejlett gyapotosodásában, tehát az első levelek megjelenése előtt elvégezni. Az eddigi tapasztalatok szerint a kezelés időpontjának sokkal nagyobb a jelentősége, mint a készítmény hatóanyagának. A többszöri késői ismételt védekezés ugyanis még a legjobb hatóanyaggal sem adott olyan eredményt, mint az egyéb készítmények egy-kétszeri megfelelő időben való használata. Nem is beszélve a permetezés gazdaságosságáról.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa