Rózsák tavaszi metszése

A kúszórózsák metszése a virágzási jellegtől függ. Az egyszer nyílók 2-3 évente periodikus ifjítást igényelnek: levágjuk a lugas idős, ágas-bogas, esetleg száradóban lévő letermett részeit, és helyükre 1-2 éves, erőteljes vesszőket, ill. gallyakat kötözünk.

A folyton virágzó fajtákat a kordon- vagy lugas-szőlőhöz hasonlóan metsszük. A legerősebb hajtásokból a kordon vízszintes karjait neveljük ki először, majd azokon 30-40 cm-ként engedünk fel egy-egy virágzó főhajtást. Ez utóbbiakat minden tavaszon 2-3 rügyes csapokra metsszük vissza, így belőlük ismét erőteljes és gazdagon virágzó hajtások fejlődnek. Különlegesen kemény teleken a kordon karjai elfagyhatnak. Ilyenkor az alulról előtörő nemes hajtásokból nevelünk újakat.

A teahibrid rózsákat tavasszal a rügyfakadás után metsszük. Az idős, levirágzott részeket a legalsó 1-2 éves elágazásokig vágjuk vissza. Bokronként legalább 4, maximum 8 erőteljes nemes vessző maradjon, melyeket 3-5 rügyes csapokra kurtítunk. A metszlapot ferdén vágjuk a rügy felett 1,5 cm-rel. A metszéssel egyidőben kibontjuk és tőből eltávolítjuk az alany vad sarjait.

A polyantha hibrid és a floribunda rózsákat a gyengébb növekedés ellensúlyozására erőteljesebben metsszük, mint a teahibrideket: egy tövön 4-5 csapot hagyjunk maximum 3 rüggyel. ĺgy kevesebb, de nagyobb virágernyőt hoznak.

A nemes rózsák folyamatos növényvédelmet is kívánnak. A kórokozók közül leginkább a rózsalisztharmat és a rózsarozsda, a rovarkártevők közül pedig a levéltetvek, pajzstetvek, atkák és tripszek károsíthatják. Ellenük rendszeres gombaölő és rovarölő szeres permetezéssel védekezzünk. (Győry)