Néhány rózsatő a legkisebb kertben is elfér. Jól ápolva, rendben tartva igazán szépen fejlődnek. A rózsabokrokból időről időre ki kell metszeni a belsejükben fejlődött, fölösleges, gyenge, virágzásra képtelen hajtásokat.
Rendes rózsafenntartás
Az oltott bokorrózsákon gyakran megjelennek az úgynevezett vadhajtások. Ezek többnyire könnyen felismerhetők a nemestől eltérő leveleik, másféle tüskézettségük és színük, valamint erős növekedésük alapján. Bár szokás, de nem elég, hogy előtört több-kevesebb, kisebb-nagyobb alanyhajtás a földfelszínnél levágásra kerül. Ezt követően ugyanis a felette lévő alvórügyek kihajtanak, sokszor a korábbinál is nagyobb eréllyel és számban. A helyes eltávolításukhoz meg kell keresni az eredési helyüket. A gyökérnyakból eredő hajtások töve könnyen megtalálható. Ezeket gyakran elegendő a földfelszínnél megragadni, hogy tövestől kilehessen tépni őket. Ha ez mégsem sikerül, akkor kézi ásóval óvatosan kiszabadítva, gyökérsértés nélkül, a kiindulási helyüknél sima metszlappal kell őket levágni. A helytelen módon, az akár a talajfelszínig nyúló, visszamaradó csonk ellenben hamarosan elágazódik, majd meg is vastagszik, szinte már eltávolíthatatlan módon, és így a nemes részt is veszélyezteti.
Ebből a szempontból előnyösebb is a nem oltványból, hanem dugványból nevelt, vagyis saját gyökerű rózsatő, amelynél eltávolításra váró vadhajtás kifejlődésétől nem kell tartani.
A gyomirtó talajfelszíni vagy saraboló kapálása a rózsabokroknál szükséges, ahányszor a gyomok tömegesen megjelennek. A rózsa kötöttebb talajt kedveli, ezért a mélykapálás laza, homokos talajon kerülendő.
A szép fejlődés, dús virágzás feltétele a napos fekvés, a gondos talajápolás, a kielégítő tápanyag-ellátás mellett a jó vízellátottság. A tartós nyári szárazságot a folyton nyíló rózsafajták sínylik meg a leginkább. Ilyenkor hajtásnövekedésük szünetel, emiatt virágzásuk is gyengébb lesz, sőt elmarad. Kivétel az a néhány különösen edzett és erős növekedésű régi teahibrid fajta, amely képes dacolni a szárazsággal és a forrósággal is. A nemes kerti rózsafajták többségét délután, este vagy éppen reggel illetve a kora délelőtti órákban bőségesen öntözve remélhetjük, hogy a víz lejut a gyökérzetig. A megfelelő nyári vízellátás, trágyázással egybekötve, a lisztharmat és a rozsdagomba fertőzés veszélyét is csökkenti: nitrogén és másfélszer több kálium műtrágya keverve vagy komplex, vízoldható formában adagolható, négyzetméterenként hat dekagramm mennyiségben. Leggyakoribb hiánytünet a vashiány következtében fellépő klorózis. A levelek megsárgulnak, míg a levélerek mentén zöldek maradnak. Meszes talajban ugyanis a vasionok felvehetetlen formába kerülnek. Gyógyító kezelésre vaskelát tartalmú készítmények a legalkalmasabbak. Kálium hiánynál a levél erek közötti részek kisárgulásán túl a levélszél is barnul, a növényvédő szer perzselődéséhez hasonló tünet formájában. Ez a hiánytünet káliumadagolással megszűnik.
Bőséges tápanyagellátás és öntözés mellett még a sívó homokon is szépen virul a rózsa. Egyébként a rózsa levele idő előtt megsárgul, lehullik, a hajtásfejlődés rendellenes, vagy el is marad. Ha egy-egy alkalommal az öntözővíz közvetlenül a tövekre jut és a talaj jól átnedvesedik, jó ideig nem szükséges újabb öntözés. A körülárkolt rózsatövek, ágyások árasztásos módszerrel is jól öntözhetők. Alkalmanként 25-30 liter, azaz két-három vödör víz adható. Megfelelő öntözés híján különösen fontos a talaj árnyékolása. A rózsatövek között talaj felszínét nem árt komposzttal, esetleg kéregzúzalékkal, két-három újnyi vastagon befedni. Ez a takaróréteg lecsökkenti a felszíni párolgást. Ugyanakkor mérséklődik a gyomosodás is. A trágyatakaró pedig még táplálja is a rózsatöveket.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.