Védtelen műalkotások?

Úgy véli, sokkal inkább a megelőzésre kellene gondolni, arra, hogy a még meglévő emlékműveket hogyan óvjuk meg a tolvajoktól. Nemrégiben Bátorkeszin, Nagykeszin, Kürtön, Perbetén, és Hetényben lopták el egyelőre ismeretlen tettesek a fémből készült turulmadarat az első világháborús emlékművekről.

„A perbetei egyházközségből szólítottak meg, hogy esetleg pótolni kellene az öntvényből készült turulmadarat” – árulta el a művész, miként került kapcsolatba az esettel. Szerinte az elkövetők egyszerűen rájöttek: a szobrok könnyen leszerelhetőek. „Mi, akik ma bronzszobrok állításával foglalkozunk, egészen más eljárásokat alkalmazunk, mint akkoriban, amikor a szóban forgó turulmadarakat állították – mondja. – Ma félig betonba ágyazzuk az alkotást, erős vasalást kapnak a szobrok. Amikor a háborús emlékműveket állították, nem is számítottak arra, hogy azokat esetleg ellopja valaki.”

Szabó László elárulta, szúrópróbaképpen az egyik mátyusföldi községben megvizsgálták az ottani emlékművön elhelyezett turulszobrot. „A rögzítése már csak arra elég, hogy a szél le ne döntse – mondja. – Mivel a bronz másként tágul a hőre, mint a beton, ledarálta, elporlasztotta a betont. Megpróbáltam megemelni a turult, és az majdnem a fejemre esett.”

Elmondta, a perbetei turulmadarat két darab tízes anyacsavarral fogatták a talapzatához. „Manapság nem lehet így rögzíteni egy szobrot, az vihette el, aki akarta, törni-zúzni sem kellett hozzá. Az összes hasonló emlékművet át kellene ellenőrizni, milyen a rögzítése. Egy szobor karbantartást igényel.”

Miként kellene megóvni az emlékműveket? Szabó szerint nincs általános módszer. Más technológiát kell ugyanis alkalmazni egy gránit, egy homokkő vagy egy beton talapzatra elhelyezett szobornál. A legfontosabbnak azonban azt tartja, hogy rendszeresen jegyzékbe vegyék, dokumentálják az olyan emlékműveket is, amelyek nem szerepelnek a védett műemlékek jegyzékében.

Miként pótolhatók az ellopott turulmadarak, és ennek milyen anyagi vonzata van? – kérdeztünk Szabó Lászlótól. „A legdrágább az lenne, ha egy teljesen új művészi alkotást készíttetnének. Fénykép alapján nagyon nehéz lenne rekonstruálni, az már egy teljesen új alkotásnak számítana. Ám van olyan megoldás is, hogy a még meglévő, valódi művészi értéket is képviselő turulmadárról másolatot készíttetnek. Ez jobban is idézné azt a kort, amelyben állították, mint egy új alkotás. Ez sem olcsó dolog, hiszen egy 60-80 centiméter magas szobornak csak az öntése legalább harmincezer korona, de egy új műalkotásért akár 150 ezer korona is reális ár.” A szobrász úgy véli, ha olyan helyen áll a szobor, ahol semmiképpen sem akadályozható meg a lopás, legjobb, ha az eredeti művet egy más, olcsóbb anyagból (például műgyantából) készített másolattal helyettesítik.

A művész elképzelhetőnek tartja, hogy a szóban forgó esetekben megélhetési gondokkal küzdő színesfém-tolvajokról van szó. Szerinte az kizárt, hogy környékbeli újgazdagok megrendelésére lopták el a turulmadarakat. „A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy az Európai Unióban akarják értékesíteni a szobrokat. Franciaországban például nagyon jó pénzért lehet eladni az ilyen alkotásokat. Elszállítják ezer vagy kétezer kilométerre, ahol már anonim, ahol már csak mint ismeretlen műkincs szerepel. Ha valóban ilyen szándék áll a lopások mögött, a még meglévő emlékművek megmentésére nagyon sürgősen lépéseket kell tenni” – figyelmeztet Szabó László.