Unokáink sem fogják látni a gömöri műemlékeket

Hiába restaurálták 1987-ben, mára teljesen lepusztult a rozsnyói KálváriaSomogyi Tibor felvételeEzzel a vagyonnal meglehetősen mostohán bántak az illetékesek Gömörben is, ahol számtalan nemesi kúria és kastély maradt fenn. Sok érték veszett el örökre, és sokat lassanként felőröl az idő vasfoga, valamint a módszeres lopás, amelynek következtében előbb egyenként, majd tízesével tűnnek el egy-egy gyönyörű gömöri kúria tetőcserepei.

A gömöri műemlékvédelem sikereiről és sikertelenségeiről Edita Kušnierová, a rozsnyói Műemlékvédelmi Hivatal munkatársa számol be. „Tavaly viszonylag sok pénzt kaptunk a Pro Slovakia állami kulturális alaptól. Idén ebből a forrásból folyik többek között a berzétei református templom rekonstrukciója, felújítják a templomtornyot is. Szeretnénk meggyőzni az ottani lelkészt, hogy a templom körül régészeti ásatásokat is végezhessen a műemlékvédelmi hivatal. Szerencsére ő rendkívül készséges ember, aki minden erejével segíti a munkánkat. A rozsnyói járásban még néhány helyen folynak a tavaly megkezdett munkálatok. Szilicén a templom körüli középkori, huszita jellegű védőfal rekonstrukciója már elkészült. Rozsnyón az evangélikus templom belső terét újították fel, részben a gyülekezet saját pénzéből, részben pedig a Pro Slovakiától kapott támogatásból. A csoltói templomot is szépen rendbe hozták kívülről. Gömörhorkán a karzat festett díszítése került a felszínre a restaurálás során. Rédován a templom belső terét fejezik be, a külsejét már tavaly rendbe hozták. Felsősajón egy nagyon értékes oltár restaurálása van folyamatban, Nagyszlaboson pedig a szószéké. A csetneki vár romjaiból nagy igyekezettel támasztják fel a várfalakat. Chizsnyóvízen Pál mester oltárán dolgoztak, és végre a süvétei középkori rotundára is sikerült 300 ezer koronát szereznünk a Pro Slovakiától. Ebből a pénzből a belső teret fogjuk felújítani.”

Edita Kušnierová elmondja, sokszor nem is a pénzhiány az akadálya egy-egy műemlék megmentésének. Példaként a süvétei papot említi, akit ez az ügy egyáltalán nem érdekel. Emiatt idén nem is folytatódhatnak a templomon a munkálatok. Pozitívan ítélte meg azonban a szilicei, berzétei és csoltói lelkészek hozzáállását és készségét. „Természetesen léteznek más források is a Pro Slovakián kívül, amelyektől pénzt lehetne szerezni. Csakhogy senkit sem érdekel, és senki sem veszi a fáradságot, hogy kidolgozzon egy-egy projektet. Például tavaly a kolléganőmmel két olyan alapítványra bukkantunk külföldön, amelytől pénzt lehetne szerezni a betléri park fenntartására, mivelhogy a rá szánt pénz már elfogyott. Rá kell találni azokra az illetékesekre, akik hajlandóak és tudnak is pályázni és velünk együttműködni. Itt említhetném a jósvai polgármesternőt, aki fiatal és tele van tettvággyal, meg akarja menteni a régi jósvai egyházi iskolát. Nekem személy szerint két alapítványtól sikerült pénzt szereznem a rákosi oltárra és a licei kastély csodálatos domborművének a megmentésére. Tehát nem pénzkérdésről van szó elsősorban, hanem a munkáról. Természetes, hogy egy-egy ilyen projekttel sokat kell dolgozni.”

A jelentés, amely a Rozsnyói járás restaurálási és helyreállítási munkálatairól számol be, sajnos hamar véget ér. Annál több a rossz példa. Gömörben a legtragikusabb talán a zsípi klasszicista kastély sorsa. Kušnierová asszony elmesélte az épület szomorú történetét. A kastély 1981-ben, állami pénzből egy teljes, új tetőzetet kapott. Akkor az épületben roma családok laktak, és a bátkai állami gazdasághoz tartozott. A hibát akkor követte el a gazdaság, amikor kilakoltatta onnan a romákat. Attól kezdve az épületről módszeresen lopták a tetőcserepeket, míg el nem fogyott mind egy szálig. „Bár rögtön a kezdetben többször figyelmeztettük az illetékeseket a cseréplopásra, de semmi sem történt. Többször is eljárást indítottunk ez ügyben, végül kénytelenek voltunk bíróságra adni az esetet. Időközben jelentkezett egy eddig inkognitóban élő tulajdonos, akiről kiderült, hogy benősülés útján valóban tulajdonjogra tett szert. Az illető kijelentette, hogy addig, amíg az állam eredeti állapotba nem hozza az épületet, nem hajlandó átvenni. Bár felkínáltuk neki segítségünket, azonban neki mint tulajdonosnak kellett volna kérvényeznie az államtól a helyreállítást. Az úr nem volt hajlandó erre” – tárja szét a karját Edita Kušnierová.

Edita KušnierováSzabó Ottó felvétele A mostoha sorsra jutott gömöri kúriák és kastélyok többsége romokban hever. Az sem segít rajtuk, ha egy-egy sokat ígérő, ám keveset teljesítő új tulajdonosra lelnek. „Ma a zsípi kastély fedél nélküli, olyan romos, mint a murányi vár. Miközben 1981-ben új tetőt kapott! Az egész ügy a kerületi bíróságon van, ők a tulajdonosnak adtak igazat. Neki a kisujját sem kell mozdítania a műemlékéért. A továbbiakban azonban kikerült a kastély ügye a hatáskörünkből, mivel Zsíp már nem tartozik a kassai kerülethez. Egyszerűen szörnyűség, hogy mi történt ezzel a kúriával, miközben bejegyzett műemlékként tartják nyilván. Az egészben az a legszomorúbb, hogy pénz akadt volna rá, de nem volt, aki kérje.” És ott a másik kastély is, a Szentiványi-kúria Bején, amelynek már csak a homlokzata áll. Bár akadt volna egy Amerikába elszármazott vállalkozó, aki felújította volna a kastélyt, de mivel hárommillió koronát kért tőle a tornaljai önkormányzat, a vállalkozó elállt szándékától. Edita Kušnierová a serkei kastély esetével folytatja. „Még senki sem írta be a műemlékek közé, miközben a körülötte lévő park – amely mellesleg egy szocialista, rendetlen szövetkezeti udvar képét nyújtja – műemlék. Mi akkor fedeztük fel a kastélyt, amikor tetőzetének kétharmada már tönkre volt. A felfordított hajó alakú tetőzetből már semmi sem maradt. Két évvel ezelőtt nagy meglepetésünkre meghívtak minket Serkére a polgármesteri hivatalba, mert elhatározták, hogy rendbe hozzák a kastélyt. Mi pedig kénytelenek voltunk őket lebeszélni, mert azt a kastélyt már nem lehetett megmenteni. Egyszerűen visszafordíthatatlan stádiumba került.”

A kastélyok mellett azonban a jellegzetes kis gömöri házak is pusztulnak, akárcsak Gombaszögön és Dernőn az Andrássyak vashámora és olvasztója. „Rozsnyón szégyenletes a Kálvária állapota. Ez az egyik legrégibb kálvária Szlovákiában. 1987-ben az egészet restaurálták. Aztán fokozatosan tönkretették a vandálok, szétlőtték a homlokzaton a csodálatos zsolnai domborműveket, eltűntek a képek, a szobrok. Két teljes kápolnácska és a fő kápolna eltűnt, amikor a csillagvizsgálót építették. Nyilvánvalóan ideológiai okokból. Jelenleg ott nincs semmi. Három szobrot sikerült megmentenünk, és néhány képet. Azóta, hogy kirabolták, nem volt ott búcsú sem. Ha szeptemberben a pápa rozsnyói látogatása során a kálváriát is látni óhajtja, akkor mit mutatunk meg neki?” – kérdezi Edita Kušnierová, de nem vár választ. Helyette elmondja, jó volna tévéseket, újságírókat ezekre a falvakra „rászabadítani”, hogy mutassák meg és kérdezzenek rá, miért néznek ki azok a templomok, azok a kastélyok úgy, ahogy. Igaz, a Duna Televízió már járt a vidéken. Az azóta eltelt pár év munkájának kitűnő eredménye azonban bizonyára őket is meglepné. „Én nem szeretem, amikor azt mondják: nem adnak a műemlékvédelmisek pénzt, akkor ne is várjanak semmit. Én kifogtam a szelet a vitorlájukból azzal, hogy ha valaki építkezni akar, építkezési engedélyre van szüksége. Az illetékes hivatal ad pénzt az építkezésre? Nem. De a feltételeket megszabja. Ad a tisztiorvosi szolgálat pénzt egy-egy vállalkozás higiéniai körülményeinek kialakításához? Nem ad, viszont kemény feltételeket szab. Miért adna a műemlékvédelmi hivatal bárkinek is pénzt? A pénzt kérni kell, magától senkihez sem megy házhoz. Senki ne érezze kellemetlennek, hogy a minisztériumtól kell pénzt kérni. Végül is azért vannak, nem azért, hogy vendégül lássuk őket, mulatságokat rendezzünk a számukra és vadásztassuk a minisztereket. A minisztériumot „fejni” kell. Tehát nem szeretem azt a kifogást, hogy nincs pénz. Van pénz, csak kérni kell. A különféle alapítványokat pedig ki kell használni.”

Edita Kušnierová egy jó hírrel engedett útnak. Elmondta, hogy az osgyáni kastélyt egy svájci bank közvetítő cége vette meg, akik iskolázásokat szeretnének ott rendezni az európai bankok képviselőinek. „Olyan szerződést írtak alá a faluval, hogy ha két éven belül nem invesztálnak az épületbe 40 millió koronát, vissza kell szolgáltatniuk a falunak a kastélyt, abban az állapotban, amilyenbe hozták.”