Újra megpendült a régi citera

Czanik Krisztián számos díjat nyert alkotásaival(A szerző felvétele) A muzsika és a tánc oldotta a hoszszú téli esték egyhangúságát. Ma is szép számmal akadnak, akik a lejegyzett, múltbeli üzenetek nélkül is meghallják a régi idők hívását.

Tardoskedden ilyen emberekkel találkoztam. „A padláson találtam rá nagyapám citerájára. Siralmas állapotban volt. Nem akartam, hogy végleg tönkremenjen. Úgy gondoltam, a gyerekeimnek is látniuk kell. Lehoztam hát és felújítottam. Amikor néhány évvel ezelőtt meghalt az édesapám, felkértek, töltsem be a nagyszüleim és szüleim után keletkezett űrt a helyi népdalcsoportban, és jöjjek magam is énekelni” – kezd a történetbe Szabó Ferdinánd, aki szakmáját tekintve hentes. Ekkor még ő maga sem sejtette, hogy 1999 novemberére gyerekekből verbuvál citeracsoportot. „Én nem játszom, csak készítem a citerákat, hogy erre ne kelljen költeni. Eddig minden évben ott voltunk a nemzetközi citeratáborban, de tavaly nem jutott rá pénz. Pedig a fiam nagyon szépen citerázik, mindegyik darabot, amit kifaragtam, ő hangol be és próbál ki” – avat be a családi hangszerkészítés titkaiba. Otthoni gyűjteményéből már tavaly tavasszal Stájer citerát, kis pikolókat, könnyű prím citerákat, furulyát hozott magával a tardoskeddi szabadidőközpontba az első kézműves-találkozóra.

Idén a tavaszi szünetben folytatta a kézműves-foglalkozást. Látogatásunkkor több mint negyven óvodás és iskolás gyerek várta Nándi bácsit, hogy tökből madáretetőt készítsenek és megtanuljanak falapokat vájni, mintákat készíteni rajtuk. A gyerekek egész délután fúrtak, faragtak, fűrészeltek, és a kész citerákat is kipróbálhatták. A mester a rögtönzött kiállításról csak a fából faragott kutakat hagyta házi asztalosműhelyében, mivel azok nem fértek volna be a régi iskola tantermébe. Czanik Krisztián idén csatlakozott Szabó Ferdinándhoz, mivel a nyitrai művészeti középiskola negyedikes tanulójaként fafaragást tanul. Az ötéves tanulmányok után a képzőművészeti főiskolán, esetleg saját műhelyében folytatja a munkát. Megcsodálom a fából faragott Vénuszt, az ókori és egyiptomi művészet ihlette nyír-, hárs- és bükkfából készült domborműveket. „A fát többnyire Gútáról hozom, mivel csak olyan anyaggal tudok jól dolgozni, melynek nedvességtartalma 8–10 százalékos. Agyagból már elkészítettem azt a női alakot, melyet a nyáron készítek el fából” – mutat a kiállított agyagszoborra. A szakiskolában nyolcas csoportokban dolgoznak, és a legtöbb díjat az ő munkái nyerték. Alkotásait már láthatta a zsolnai, a pozsonyi és a nyitrai nagyközönség.

A gyerekek körbeállják a két kézművest, egy ideig csak nézelődnek, hallgatják az utasításokat, majd kis idő múltán maguk is munkához látnak. Az első madáretetők körül élénk vita kerekedik, vajon melyik madár bújhat a kis házba és melyik nem. Közben Budai Ildikó forró teát szolgál fel. A szabadidőközpont igazgatója elmondja, a tavaszi szünidőben játékos vetélkedőkkel, érsekújvári kirándulással, farsangi táncmulatsággal szórakoztatták a gyerekeket. Fekete László, a Csemadok helyi alapszervezetének új elnöke is betoppan a műhelybe. Örül annak, hogy a kézműves-foglalkozásoknak köszönhetően nevelődik az utánpótlás, s hogy falujában olyan felnőttek élnek, akik megmutatják a népművészethez, a zeneszeretethez vezető utat.