Újabb örömünnep Kisújfalun

Szeptember 24-én, szombaton, újabb ünnepre ébredtünk. Ez az ünnep a szüret kezdetét jelenti. Örömünket csak tetézte, hogy körünkben köszönthettük magyarországi testvérvárosunk Budaőrs küldöttségét is. Az ottani önkormányzatot Bordás István és Bánlaki József képviselte.

A vendégeket polgármesterünk, Kis Róbert üdvözölte, s némi szíverősítés után ősi szokás szerint kezdetét vette a szüreti felvonulás. Legelöl a lóháton ülő legények mentek. Azután a „csőszjányok” vitték a szőlőfürtökkel díszített koszorút, majd a helyi népviseletbe öltözött táncosok apraja-nagyja következett hangos nótaszóval. Ezután anyaországi vendégeink színpompás, különféle magyar tájegységek népviseletébe öltözött tánccsoportjai kerültek sorra. A házak előtti lócák megteltek kíváncsi bámészkodókkal, a felvonulók pedig itt-ott megálltak, és ízelítőt adtak tánctudományukból. A faluháznál ínycsiklandozó illatok fogadták a menetet. Közben megtelt a szabadtéri színpad nézőtere is, és kezdetét vette a főműsor. Először a hazaiak villantották fel rövid életképekben dédanyáink, dédapáink hétköznapjait: a nagymosást, az aratást és a szüretet. A munkát, de az ünnepeket is. Műsorukat a megkapó természetesség és a felszabadult öröm jellemezte. Öröm volt nézni is őket. Látni, hogy ennek a falunak a népe élni akar. Úgy akar élni, hogy közben megőrzi nyelvét és őseinek kultúráját is.

A Budaőrs Néptáncegyüttes táncosainak minden mozdulatán látszott, hogy képzett tánctanárok, koreográfusok készítették fel őket. Saját zenekaruk is van: a Téka, melynek tagjai hegedűvel, kontrával, bőgővel és kecskedudával olyan hangulatot teremtettek, hogy nemcsak a szereplők, hanem a nézők is dalra fakadtak, s közben gyönyörködtek a magyar nyelvterületek és a Kárpát-medence népeinek táncaiban. Láttunk mezőségi, moldvai, délalföldi, bonchidai táncokat, sebes fordulóst és somogyi üvegest is. Azt hiszem, valamennyi közül a legszebbek mégis a kalotaszegi táncok voltak. Zúgó tapssal mondtunk köszönetet érte.

Dobainé Kiss Ilona, Kisújfalu