Új szlovák–ukrán határátkelő nyílik?

Dobóruszka. Új szlovák–ukrán határátkelő-állomás megnyitását kezdeményezi a két ország illetékes hatóságainál a kárpátaljai Palágykomoróc és az Ung-vidéki Dobóruszka önkormányzata. A két szomszédos település képviselői erről azon a közös önkormányzati ülésen állapodtak meg, melyet a napokban az ukrajnai községben tartottak.

Lakatos László, Dobóruszka polgármestere lapunknak elmondta, a határátkelő kialakításának ötletével kollégája, Illár József, Palágykomoróc első embere állt elő, és a tervet a helyiek azonnal támogatták. Az elképzelések szerint az új átkelőt az autósok is használhatnák, de csak olyan járművekkel közlekedhetnének itt, amelyeknek össztömege nem haladja meg a 3,5 tonnát. A kárpátaljaiak már régebben szerették volna el érni, hogy a Kis- és Nagyszelmenc között 2005 decemberében megnyitott határátkelő - amely Dobóruszkától alig néhány kilométerre található - a gépkocsiforgalom előtt is nyitva legyen, ám erről a nagyszelmenciek hallani sem akartak.

Lakatos László szerint a dobóruszkaiaknak nem jelentene újdonságot, ha ideiglenesen megnövekedne a forgalom a községben. Ehhez az elmúlt években hozzászoktak, ugyanis a szelmenci kishatárhoz igyekvő összes gépjármű áthalad a falun. A távolabbi terveik közt szerepel egy 2 kilométer hosszú kerülőút építése, amely aztán tehermentesítené az itteni utcákat. Az Ungvárt Bodrogközzel és az Ung-vidékkel összekötő kereskedőút régebben is a falun haladt keresztül, ezt a jövőben fel kellene újítani. A szlovák–ukrán határ mindössze 500 méterre található Dobóruszkától, a közelében elegendő hely van akár nagyobb épületek, vámraktárak vagy lerakatok kialakítására.

A polgármester úgy vélekedett, ha új határátkelő nyílna a település kataszterében, annak kedvező hatása lenne a falura. Az ezzel járó kellemetlenségeket bizonyára ellensúlyoznák az új munkahelyek, a pezsgőbb gazdasági élet valamint az, hogy végre megszűnne a régió eddigi, évtizedek óta tartó elszigeteltsége. A mindössze 12 kilométerre lévő Ungvár ugyanis az elmúlt évszázadokban a térség természetes központjának számított, a második világháborút követő határmódosítások következtében azonban a Bodrogköz és az Ung-vidék is elvesztette legfőbb felvevőpiacát és kulturális centrumát.