Tóth Lajos beszélt az emberi tragédiákról is

Márciusi látogatásakor A. Nagy Sándor, az Amerikai Magyar Kongresszusi Kapcsolatok Központjának elnöke meghívta önt és Illár Józsefet, Kisszelmenc polgármesterét a kongresszusi meghallgatásra. Hogyan készülődött az útra?

A. Nagy Sándor Tom Lantos meghívását közvetítette, a küldöttséget ugyanis ő hívta meg Amerikába. Különösebben nem kellett felkészülnöm az útra. Két éve foglalkozom intenzíven a szelmenci helyzettel, sok újat már nem tudok róla mondani. Azzal volt inkább gondom, hogy a rendelkezésemre álló öt percbe beleférjen a mondandóm. A meghallgatáson ugyanis Zelei József, A kettézárt falu című könyv szerzője, Illár József és jómagam 5-5 percben beszélhettünk az itteni helyzetről. Értelemszerűen nem szerettük volna egymást ismételni.

Hogyan vélekedtek az ottani magyarok a jelenlegi állapotokról?

Amerikában, a szabadság hazájában a mi problémáink szinte irreálisnak tűntek. Nem értették, hogyha egy falu ketté van választva, miért nem lehet azt újra egyesíteni. Azt sem tudták megérteni, mi miért nem ezt akarjuk elérni. Miért csak határátkelőt szeretnénk a két község között. Szerintük keveset kérünk. Többet kellene.

A kongresszusi meghallgatáson végül mit mondott el az öt percben?

A két község történelméről beszéltem. Elmondtam, hogy milyen megoldás volna a számunkra elfogadható. Egy-két történetet is elmeséltem arról, milyen emberi tragédiák játszódtak le a községekben az elmúlt hatvan évben, hogy hogyan szakították el az apát a fiától, az unokákat a nagyszüleiktől.

Mit kérdeztek önöktől a bizottság tagjai?

Az elnök asszony például azt, hogy Kis- és Nagyszelmenc miért nem alakít egy közös államot(!), hogy hatékonyabban tudják az érdekeiket képviselni. Ez elég meglepő volt... Amerikában nincsenek az itteniekhez hasonló falvak, az emberek vagy nagyvárosokban vagy farmergazdaságokban élnek. Ám az ügyben tájékozottabbak sem nagyon értették, hogy miért olyan nagy probléma számunkra egy határátkelő megnyitása.

Diane Watson anyagi segítséget is felajánlott az itteni határátkelő megnyitásához. Róla mit kell tudnunk?

Ő az emberjogi frakció elnöke és California képviselője. Mint tudjuk, ott elég sok magyar él. A képviselő asszony valószínűleg már a közelgő amerikai választásokra gondolva ajánlotta fel nekünk segítségét. A kisszelmenci polgármester egy kulcsot is átadott neki, amely a majdani határátkelő kapuját nyitja majd. Persze ez a felajánlás megfelelő sajtónyilvánosságot is kapott.

Ön mit várt az amerikai úttól?

Nem voltak konkrét elvárásaim. Tudtam, ez egy óriási lehetőség arra, hogy még többen és még jobban megismerjék a gondjainkat. Azt azonban nem gondoltam, hogy ez a kongresszusi meghallgatás egy csapásra megoldja majd a problémáinkat.

Csalódott?

Nem, de meglepett az ukrán nagykövetség munkatársának tájékozatlansága. Ő azt mondta a bizottság előtt, hogy az itteni határt még 1917-ben húzták, és hogy az utóbbi években csak megerősítették azt. Kisszelmenc egyébként nem szerepel az ukrajnai térképeken, így valószínűleg az ott élők problémái sem léteznek.

Az amerikai médiában foglalkoztak a meghallgatással?

Természetesen. A New York-i magyar tévében, a Washington Post-ban, a New York Times-ban és más újságokban is megjelentek híradások.

Mi volt ön szerint az amerikai út legfőbb eredménye?

Az, hogy az amerikai kongreszszus képviselői ígéretet tettek, hivatalosan felkérik az Európai Unió illetékes szerveit, hogy tegyenek meg mindent a két falu közti gyalogos határátkelő mielőbbi megnyitásáért. Jelentős gesztusnak tartom, hogy az itteni átkelő kialakításához anyagi támogatást is felajánlottak.

A sorompó felnyitása pénzbe kerülne?

Az nem. Ám ha a határon csak egy őr is lesz, akkor annak a bérét már fizetni kell valamiből, valamilyen épületekre is szükség lesz, és így tovább. Információim szerint a faluban szolgálatot teljesítő rendőrök létszámát a jövőben 42 főre emelik, és számukra a határ mellet szeretnének egy új állomáshelyet felépíteni. Ha a belügyminisztérium és a vámigazgatóság meg tudna egyezni, a határátkelőt kisebb költségekkel is ki lehetne alakítani. Az a fontos, hogy végre megnyíljon a kishatár.

A múltban a határátkelő megnyitását az ügyben illetékes hatóságok azzal utasították el, hogy azért nem lehet egy ilyet üzemeltetni, mert „ahol kapu van, ott út nincs, illetve ahol út van, ott kapu nincs”. Ilyen kifogások most elhangzottak?

Jó jel, hogy most már ilyen ellenvetések nincsenek. Ezeket én mindig az emberi butaság számlájára írtam. Úgy tűnik azonban, hogy a megoldást még mindig halogatják.

Hogyan nyilatkoztak az ukrán és a szlovák nagykövetség amerikai képviselői?

Ők átdobták a labdát az Európai Unió illetékes szerveinek. Azt mondták, mivel május 1-je óta a shengeni határok itt húzódnak, az ügyben a brüsszeli hatóság kompetens eljárni. Érdekes módon a közelmúltban idehaza is tárgyalt a mi ügyünkben a szlovák és az ukrán fél, de most már az föl sem merült, hogy a kisszelmenci határ kérdését Brüsszelben kellene megoldani. Az viszont elhangzott a tárgyalásokon, hogy volna lehetőség egy kishatár megnyitására, de ezt a nagyszelmenci önkormányzat nem akarja. Ez egyes szlovákiai napilapokban is megjelent. Természetesen én azonnal érdeklődtem a belügyminisztériumban arról, hogy miért nyilatkoztak így, hisz mi évek óta azért küzdünk, hogy legyen határátkelő a faluban. Azt mondták, téves információkat kaptak...

Végül miben maradtak a tárgyaló felek?

Túl azon, hogy újra megegyeztek abban, hogy meg fognak egyezni, deklarálták, hogy ha lesz itt határátkelő, akkor azt csak gyalogosok vagy kerékpárosok használhatják. És nemcsak a nagy- és a kisszelmenciek, hanem bárki átlépheti itt a határt.

Vízummal vagy vízum nélkül?

Amennyire tudom, Szlovákia és Ukrajna a jövőben újra tárgyalja a vízumkérdést. Ha itt csak vízummal lehet majd átlépni a határt, az számunkra nem megoldás. Ugyanannyit kellene utazniuk az itteni embereknek, mint ha maradnának a mostani állapotok.

A kisszelmenciek milyen megoldást tartanának elfogadhatónak? Róluk kevesebb szó esik.

Az utóbbi időben ők mindenfajta megoldásra „vevők”. Kisszelmencben nincs olyan ember, aki ne akarná az itteni átkelő megnyitását. A szomszéd községben nincs egyetlen gazdátlan ház sem. A régi házakat felvásárolták, és nemcsak magyar nemzetiségűek.

A határátkelő megnyitásának lehetséges időpontjáról senki sem hajlandó nyilatkozni. Ezért én inkább azt kérdezem, ön szerint, a közeljövőben milyen fejlemények várhatók?

Azt hiszem, ez év végére már illene tudnunk, mikor nyílik meg az itteni átkelő. Ha az időpontot addig sem tűzik ki, félő, hogy már nem is fogjuk azt megtudni soha.