Történelmi helységnevek – Szentes

Az ősi eredetre visszatekinthető község neve korán megjelenik az írott forrásokban. A 13. század első felében a templom birtokjogát taglaló és Véke község határát leíró okiratokban Scuntes néven szerepel. A pápai tizedszedők jegyzékeiben 1332 és 1337 között a Zenthus névalakot olvashatjuk. A mai írott formához már a 15. században közeledtek, amikor ekként írták le a község nevét: Zenthews (1429), Zenthes (1476). A 18. századtól kezdve pedig már a mai név szerepel az okiratokban, a jegyzékekben és a térképeken. A 20. század elején, hogy megkülönböztessék a Duna-Tisza közén fekvő azonos nevű várostól, a toldalékos Bodrogszentes elnevezést iktatták be a hivatalos községnévjegyzékbe, és sokan ma is ezt a nevet tekintik „ősinek”, annak ellenére, hogy mesterségesen alkotott névalak. Az első Csehszlovák Köztársaság 1920 és 1938 között elfogadta a régebbi és rövidebb Szentes hivatalos nevet, szlovákosításra csak a II. világháborút követő nacionalista hullám idején került sor, amikor a Svätuše név vált hivatalossá, de csak 12 évig maradt használatba, mert 1960-ban az akkori párt- és állami vezetés szemét szúrta a név egyértelmű vallásos eredete, ezért egy újabb műnévvel „ajándékozták” meg a község lakosait: Plešany. Ez az újabb hivatalos megnevezés 29 esztendeig volt rákényszerítve a községre, az 1989-es politikai fordulatot követő időszakot okosan kihasználva elérték, hogy legalább az ősi név tükörfordítását – Svätuše – használhassák, amely ma is érvényes. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy némi zavar ma is tapasztalható a névhasználat körül, mert sokak száján könnyen szalad ki a már érvénytelen Plešany név, és olykor kísért a félrehallásból eredő Svätuša hibás névalak. A község mai hivatalos magyar neve Szentes.