Tornóci téli felfedezőtúra: a Hunyadi-tölgytől a holtágnál lévő Amerikáig

A tölgyre rátaláltunk, felfedeztük a magányos haranglábat is, megcsodáltuk továbbá Szent Teklát, az első női vértanút ábrázoló szobrot. Végighaladva a Vág utcán végül téli felfedezőtúrára indultunk a Vág folyó leghosszabb holtágához, miközben meg sem álltunk Amerikáig.

Vágsellyétől alig hat kilométerre fekszik Tornóc, amely könnyűszerrel megközelíthető a városból vasúton, kerékpáron, de akár gyalogszerrel is. A vashídként emlegetett vasúti híd közelében volt egykor a városban élők kedvenc fürdőhelye a Vág folyónál. Amikor gyerekként átpillantottunk a híd pilléreinél állva a tornóci oldalra, a felnőttek azonnal megjegyezték: arrafelé van Amerika. A térképet gyakran böngésző gyerek számára felfoghatatlan volt a tény, hogy ilyen közel kerülhetne ama távoli földrészhez, de ha a szülő ezt állította, bizonyára igazat mondott. Sok-sok évbe telt, mire egy téli, előre nem tervezett túra során valóban eljutottam a Vág menti Tornóc Amerikaként emlegetett területére, és cseppet sem csalódtam.

Királyi halászok és favágók faluja

Kökénybokor és a Vág folyó jelképes hullámai láthatók Tornóc, az egykori Durmus néven ismert község címerében, amit 2004-től használnak. 1211-ben már Turmocnak nevezik a települést, és a birtok előbb a Csúzy, majd a Szentpéteri, később a Paxa, az Apponyi és a Hunyadi családok birtokaként van említve. Határába még a múlt században tizenöt vízimalom működött. A 120 éves tölgyet gróf Hunyadi Istvánról nevezték el, az ő adományából épült a katolikus templom, és a Tornóchoz csatolt Felsőjattón lévő kastélyt is ő építtette. A vén tölgyfa törzsének kerülete 319 centiméter, egészségi állapota jó. A fa törzsének közelében tilos vegyszereket használni, anyagot raktározni, dohányozni, tűzzel játszani. A fa hivatalos megjelölése az Állami Természetvédelmi Hivatal feladata lesz. Beépített területen áll a frissen bejegyzett védett fa. A Vág folyó bal partján elterülő község 47 százaléka beépített terület és mintegy 19 százaléka erdős terület. Több utcán át is eljuthatunk a Vág folyóhoz, illetve annak páratlan szépségű holtágához. Utaunk során azonban mindenképpen érdemes útba ejteni a különleges haranglábat, amely nem a templom részét képezi, hanem a község központjában áll. Barokk-klasszicista stílusban épült a 18. század második felében a torony alakú kétszintes épület, amit félkör alakú ablakok díszítenek. 1924-ben állítatták a helyi tűzoltóegyesület tagjai Szent Flórián szobrát, melyet azóta felújítottak. Különleges, hogy Szent Tekla első vértanú nő szobra is megtalálható a községben, akit ugyan eljegyeztek, de amikor egy alkalommal Szent Pál beszédét hallotta úgy döntött, életét az evangélium hirdetésének szenteli. Teklát engedetlenségéért máglyahalálra ítélték, ám a lángok nem tettek benne kárt, a zápor eloltotta a tüzet, amikor vadállatok elé vetették, azok szelíden a lábához hevertek. Bikákhoz kötötték, de az erős kötelek elszakadtak, így szabadon engedték. Szent Tekla betegeket gyógyított, gonoszakat térített meg a pusztában, és minden küzdőért imádkozóként emlegették. A tornóci kőszobor az Alsó Teklai dűlő és a Felső Teklai dűlő határában áll.

Amerika szigete

A község történetéből kiderül, hogy a múltban a Tornóc határában lévő területen folyt át a Vág, amely a fő folyammal együtt szigetet zárt közre, ezt nevezték el Amerikának. A közelben lévő Duslo vegyi gyár kiépítését követően ezt az ágat megszüntették, így csupán a holtág maradt fenn. Mesterséges tó az Amerika I., de a község határában a megyeszékhely felé haladva megtalálható a Vízállás tó és a tornóci holtág, amely védett természeti övezet. A község központjában még egy tó található, amit Vermeknek neveznek. A község kataszterének 3,58 százalékát vízfelület alkotja. A tornóci holtág területe 6,58 hektáros, ez erdőséget és náddal borított területet egyaránt jelent. Ez az egyik leghosszabb holtág szakasza a Vágnak. Gazdag élővilágának, gondozottságának köszönhetően a helyiek büszkesége, szívesen látják az idelátogató vendégeket, de minden érkezőtől elvárják, hogy tisztelje a természetet és kellő alázattal fedezze fel a Vág mente szépségeit. A téli séták a helyiek és a községből elszármazottak számára sosem szürkék és hallgatagok. Gyerekkori emlékek hangulata, azok megelevenedése teszi őket színessé. A falu határán át, erdei utakon keresztül ballagtak ki egykor is a tornóciak a Vág partjához. Homokfövennyel borított partokon napozva, Vágban fürödve töltötték a szabadidejüket, legtöbbször a gyerekek érkeztek ki nagyobb testvéreikkel, édesapjukkal a partra, majd elemózsiával megrakottan jöttek ki az anyukák, a nagymamák is, hogy valamennyien együtt élvezzék a természet ajándékait. Azt is tudjuk, hogy amikor egyik-másik lakos elszármazott a településről, mindig visszavágyott a folyó közelébe, mert a Vág illatát, a közeli erdő zöld ölelését semmi sem pótolhatta. Az emlékezős őszi és téli felfedezőutakat követően tavasszal ismét gyönyörködni lehet majd az akácos, a nádas megújhodásában, a hazaköltöző madarak buzgó fészekrakásában.

Nagy gonddal készült madársziget

A téli alkonyatban jeges kontúrokat kapnak a fák, szerencsére a földút járható, mert a gépjármű kerekei alatti rögöket megköti a fagy. A folyóparti jegenyék közt kissé álmatagon lebeg át a nap, majd vörös palástját a tóra teríti. Ha mesélni tudna az Amerika III, számos hangulatos rendezvényről értesülhetnénk. Ezekről szerencsére rendszerint beszámolnak a helyi lap olvasóinak, vagy a közösségi oldalakon. Az itt élők és a vendégsportolók kedvenc versenye a Futás az Amerika körül. A tornóci civil szervezetek munkáját dicséri az a madársziget is, melyet a népszerű horgászterületen készítettek. A helyi horgászszervezet tagjai több alkalommal hangsúlyozták, hogy esetükben nem csak halfogásról van szó, hanem a természet szeretetéről, gondozásáról is, nem csak arról, hogy a harcsából haltepertőt készítsenek. A horgászok minden részletre kiterjedő beszámolói jóvoltából tudunk a megannyi eredményes haltelepítésről, amikor az Amerika III tóba 600, a Vízállásba 400 kilogramm hal került. A Vág folyót két-három éves harcsákkal gazdagították. A Vermek halastónál a gyerekek is megmérethették magukat horgászatban, végezetül részt vettek a kárászok, bodorkák, pontyok áthelyezésében az Amerika III. holtágába. A Vízálláson horgászók egyike volt egykor édesapám is. Tőle hallottam először arról, hogy közvetlen környezetünkben is van egy Amerika. A hajósokon kívül talán a horgászok tudnak a legjobban mesélni a kérészek rajzásáról, illetve arról, mekkorát lakomáznak a rövid életű rovarok tetemeiből a halak. A horgászok dolgosak, kiváltképp ezen a környéken. Nádat vágnak, bokrokat igazítanak, lekaszálják a füvet és elegyengetik a földutakat. Ezen a környéken jégmadarak fészkelnek. A tónál ahol járunk, padok találhatók, a kamerával őrzött területen Tornóc felirattal és címerrel díszített padra bukkanunk. Innen jól látható az a bizonyos úszósziget, amit a vízimadarak fészkeléséhez, a halak ívásához készítettek természetes anyagok felhasználásával a helyi horgászok.

Téli túránk idején nagy csend honol mindenütt, néhány kivájt narancshéjra leszünk figyelmesek, valószínűleg madár eledellel töltötték meg a narancssárga kis zsebeket, hogy télvíz idején se éhezzenek a cinkék, csuszkák, verebek. Néhány magányos futóval találkozunk a Vág folyóhoz vezető töltésnél. A faluhoz közeli ösvényeken is közeledik egy-két túrázó, bizonyára többször megtapasztalták, hogy estére csillapodik a szél és jobban esik ilyenkor a séta. Le sem tudjuk venni a szemünket az alkonyati pírról, amelynek fényében kristályszerűen csillan meg a tó peremére gyűlt jégtörmelék. A tél törékeny szépségét nem érdemes csak a szoba melegéből, a közösségi oldalakon megosztott fotókról élvezni. Dermesztő fagyban túrázni, ismeretlen ösvényeken eltévedni olyan, mintha önmagunk felfedezésére indulnánk.