Több mint kétszázan vettek részt a királyhelmeci imasétán

A három felekezet tagjai közül mintegy kétszázan vettek részt az imasétán.

Az első alkalommal megvalósítandó imaséta még az elmúlt évben fogalmazódott meg a helyi református egyházközség lelkészei részéről, amikor hetente lehetett hallani a városban lévő problémákról. A közös imádkozás tovább gondolásába és az imaséta megtervezésébe viszont már bevonták a helyi római és görög katolikus gyülekezetek lelkészeit is. Így került sor az egyeztetéseket követően a helyi gyülekezetekben, valamint a város különböző intézményeiben meghirdetésre a várost körülfogó imaséta.

„Május első vasárnapjának délutánján nem tudtuk, hogy mennyien fogunk elindulni. Nem tudtuk, hogy mennyien lesznek; egyáltalán, hogy még vannak-e olyanok, akiknek fontos városának ügye, az itt élők Isten elé vivése. Nem tudtuk, hogy lesznek-e, akiket nem tántorít el a borús időjárás és a szemerkélő eső a „sétálva imádkozástól. Nem tudtuk, de mára már tudhatjuk, hogy bizony vannak, voltak – nem is kevesen –, akik imádkozni akartak a városért, akik úgy érzik, hogy az Isten elé kell vinni mindazt, ami megterhel, ami elválaszt, ami megkötöz, és az Úrtól kell elkérni mindazt, aminek híjával vagyunk, vagyis a szeretetet, a békességet, a megértést“ – írja beszámolójában Molnár István királyhelmeci beosztott református lelkipásztor.

A három felekezet a saját templománál a maga gyülekezetéért könyörgött így indulva el a találkozási pont a Millennium tér felé. Innen már közösen folytatták útjukat az imaséta résztvevői, akikhez folyamatosan csatlakoztak mások is, vagy éppen azok, akiknek hosszú volt az útvonal, elmaradtak, de így is több mint kétszázan vonultak végig a könnyűnek és rövidnek nem nevezhető útvonalon. Az Istent dicsőítő énekeket éneklő gyülekezet a város különböző pontjain megállva, különböző dologért adott hálát, vagy éppen kért el az Úrtól. Az imaséta hat állomáshelyén (Millennium tér, Szlovák Tannyelvű Alapiskola, görög katolikus templom melletti tér, gimnázium, kórház, Magyar Tannyelvű Alapiskola) közösen fohászkodtak a nemzetükért, a gyermekekért, fiatalokért, az egységért és egyetértésért, a családokért, a betegekért, szenvedőkért, orvosokért, ápolókért, pedagógusokért és nevelőkért. Az utolsó állomáson, a Hősök terén az egész gyülekezet közösen olvasta fel az előre kiosztott imádságot, melyben az Isten gondviselő és oltalmazó kezébe helyezték Királyhelmec városát, a régiókat és annak lakosait. Ezt követően az Úri imádsággal fohászkodtak Istenhez, majd a három felekezet lelkészei áldásmondással bocsátották el az imasétát végigjáró, Királyhelmecért imádkozó sokaságot.

„A jelenlévők őszinte szívből énekelhették a 167. dicséretünk sorait, hiszen azt érezhették, hogy május első vasárnapjának délutánján nagy csodadolgot művelt az Isten. Ugyanakkor azzal a reménységgel térhettünk haza, hogy Urunk „csodaművelése” nem szűnik meg, hogy még van terve Királyhelmeccel, van terve régiónkkal és népünkkel. Az Ő kezébe kell helyezni ezután is az itt élőket, és Tőle kell elvenni mindazt, amit már elkészített a számunkra, legyen az gyülekezet, város, ország, vagy éppen nemzet“ – zárja beszámolóját az imasétáról Molnár István királyhelmeci beosztott lelkipásztor. (reformata, iski, ú)