Titkos úton jártak a gútai óvodások

A gyakorló óvodapedagógus, aki Magyarországon és a határon túl is számtalan helyen tartott már hasonló bemutatókat, Gútán is elkápráztatta a gyerekeket és az óvónőket egyaránt. A gyerekekkel való foglalkozásához Nemes Nagy Ágnes: A titkos út című verse adta a keretet. És valóban, a közel egyórás játék során egy titkokkal teli kirándulásra vitte magával a csöppségeket, akik aztán Anikó nénivel közösen számos titokra fényt derítettek. Megtapasztalhatták, hogy a meglepetés-ajándék mindig nagyobb örömet jelent a biztosan vártnál, azt, hogy ha valakihez szép szóval, barátságosan közeledünk, hasonló viszonzásban lesz részünk, de azt is, hogy a lopós borz titkát elárulni nem számít árulkodásnak. Útközben számos figyelmeztető, útbaigazító, tiltó táblával is találkoztak, amelyek utasításait csakúgy be kellett tartaniuk, mint a közúti közlekedésben az útjelző táblákat. „Egy-egy ilyen játék nagyon sok lehetőséget rejt magában: együttműködésre nevel, hiszen közösen kell végighaladni a titkos úton és megfejteni a titkokat. Ehhez meg kell hallgatni a másik problémáját – esetünkben az erdei állatokét – mert csak úgy értjük meg viselkedésüket. Ez fejleszti a szociális érzékenységet, hiszen óvodai társunkat is csak akkor tudjuk megérteni, ha meghallgatjuk problémáját. Ugyanakkor önismeretre is nevel, a gyerekek beleélik magukat az egyes állatfigurák szerepébe, és elgondolkodnak azon, ők mit tennének a helyében. Fejleszti továbbá a testbeszédet, bővíti a szókincset, a térben való koordinált mozgást” – magyarázta a foglalkozás végén Kunné Darók Anikó. Látni lehetett azt is, a gyerekek olyannyira beleélték magukat a játékba, hogy szinte teljesen megszűnt számukra a külvilág. A foglalkozást 20–25, számukra idegen felnőtt kísérte figyelemmel, mindez azonban egy cseppet sem zavarta az óvodásokat. Ők csakis a feladatokra koncentráltak, csüngtek Anikó néni szavain. A tanfolyam második napján az óvónők aktív tréningen vettek részt, ők váltak a szerepjátékok, gyakorlatok szereplőjévé.

„Központilag szinte egyáltalán nem szerveznek óvodapedagógiai továbbképzéseket, az óvónők viszont igénylik az ilyen és ehhez hasonló szakmai napokat, ezért magunk vagyunk kénytelenek gondoskodni a szakmai fejlődésünket biztosító rendezvényekről – árulta el Domján Erzsébet, a Tündérkert óvoda igazgatónője. – Ez a tanfolyam például a Szülőföld Alap pályázatán nyert pénzből valósulhatott meg.” Az igazgatónő szerint a szülők figyelemmel kísérik, mit is kínál az az óvoda, amelyre gyermeküket rábízták, és nem csupán „gyermekmegőrzőt”, hanem színvonalas nevelést biztosító intézményt keresnek. „Ezért nem toporoghatunk egy helyben, mindig valami újat kell nyújtanunk – mondta. – Intézményünk bekapcsolódik az egészségesóvoda-tervezetbe, van sószobánk, és minden évben egyhetes úszótanfolyamra visszük a gyerekeket. A Hétköznapi varázs elnevezésű program keretében a szerepjátékok kapnak nagy hangsúlyt, ezenkívül a népi hagyományok, az egyes ünnepkörökhöz kötődő népszokások továbbörökítésére is ügyelünk.” Munkájuk eredményét mi sem bizonyítja jobban, mint a szülők részéről megnyilvánuló fokozott érdeklődés a Tündérkert óvoda iránt. A négycsoportos, magyar nevelési nyelvű óvodát több mint száz gyermek látogatja, és a beiratkozás alapján a jövő tanévben is ugyanennyi csöppségre számítanak.