Tetszett a partifecskéknek a költőfal

A Vágfarkasdon élő friss diplomás állatorvos szakmája gyakorlása mellett hobbiszinten természetfotózással foglalkozik. A lehető legjobb felvételek készítése végett 2016-ban az az ötlete támadt, mesterséges költőfalat készít a gyurgyalagoknak, hogy a madarakat a község határában figyelhesse meg egészen közelről.

400 költőpár

„Ezt a gyurgyalagok nem így gondolták, nem jött egy sem. Helyettük 20-30 pár partifecske költözött be a költőfalba” – mesélte mosolyogva Pál Péter. 2017-ben nagyjából 100, azóta 300-400 költőpárra nőtt a partifecskék száma. A fal elkészítésében Szabó Bálint helyi lakos segített, aki homok- és sóderkitermeléssel foglalkozik. A megfelelő munkagépekkel könnyen elkészült a költőfal, és Szabó Bálint külön figyel arra, hogy ne zavarja költéskor a madarakat, olyankor leáll a kitermelés. Környékünkön nagyon ritkán alakulnak ki természetes módon olyan helyek, ahol a költözőmadarak – például a gyurgyalag, a partifecske vagy a búbos banka – költőüregeket tudnak kialakítani. Ilyen helyek a folyó mentén leszakadt partok, az erdőben leszakadt domboldalak, homok- vagy sóderbányák.

Több költőfalat építettek

A síkvidéken ezért mesterségesen kell kialakítani ezeket. Vágfarkasdon azóta három helyen hoztak létre Pál Péter kezdeményezésével költőfalat, de van már a zsigárdi halastónál, valamint Gúta és Keszegfalva között is. A megvalósításban a családtagjai, barátai, kollégái segítettek. Végül a gyurgyalagok mégis meghonosodtak Vágfarkasdon, de egy másik helyen.
Pál Péter a Nagykapos melletti Bésen látott löszös-homokos helyen létrehozott költőhelyet, onnan vette az ötletet, hogy az erdőben alakítsanak ki költőfalat.

Beköltözött a gyurgyalag

Nagy örömére idén egy gyurgyalagpár be is költözött, és reméli, hogy jövőre már 2-3 pár lesz ott. Egy nagyszombati barátja, aki szintén készített költőfalat, arról számolt be, hogy először 1-2 pár, majd minden évben egyre több költözik be a gyurgyalagokból. „Az a populáció, amelyik itt kikel, visszatér, már ha túléli az odautat Afrikába és a visszautat onnan” – mondta Pál Péter, hozzátéve, sajnos az arab, török, spanyol vidékeken a költöző madarak migrációs útvonalán ezrével lövik le főként a gólyákat, de más fajokat is. A madarak Afrikának egészen a Szaharától délre fekvő részére költöznek télen, majd térnek vissza márciusban, hogy kiköltsék utódaikat.

Egyre kevesebb a fecske

Mivel faluhelyen egyre kevesebben tartanak sertést, lovat, szarvasmarhát, egyre csökken a füsti- vagy molnárfecskék száma, hiszen az állatok körül élő rovarok, legyek jelentik számukra a fő táplálékforrást. A partifecskék száma is csökkent ugyan, de nem olyan nagy mértékben, mint a füsti- vagy molnárfecskéké. Pál Péter azonban nem szeretné megvárni, hogy az egyébként védett madarak veszélyeztetett fajjá váljanak. „Lassan megszűnik a természetes élőhelyük, felborul az ökoszisztéma, ezért fontos, hogy legalább mesterségesen alakítsunk ki számukra élőhelyet. A nyár eleji szúnyoginváziót is a felborult ökoszisztéma és a fecskék számának csökkenése okozza.” Az állatorvos egyelőre önkéntesként tevékenykedik, de polgári társulás létrehozását tervezi, hogy könnyebben tudjon támogatást szerezni munkájához, legalább a kisebb kiadások fedezésére. A hivataloktól igényelhető támogatásokkal kapcsolatban szkeptikus.

Legújabb célja a Vág egyik holtágának feltöltése, amihez a környezetvédelmi minisztérium vágsellyei járási osztályán kétszer próbált segítséget kérni, ám az ígéreten kívül mást nem kapott. Egy további célkitűzése, vagyis inkább álma, hogy a túzokot visszahozza a környékre, de mint fogalmazott, ez nagyon hosszú folyamat lesz.