Pál Péter: Apróságokkal is nagyon sokat tehetünk a természetért

Pál Péterről, a Farkasdon élő és tevékenykedő állatorvosról korábban azzal kapcsolatban írtunk, hogy költőfalakat hoz létre szülőfaluja határában és a környéken. Eredetileg meglehetősen önös érdekek vezérelték ebben, hiszen természetfotósként az volt a célja, hogy Európa legszínesebb madarait, a gyurgyalagokat közvetlen közelről tudja fényképezni. A számítása csak részben jött be, hiszen először partifecskék költöztek be a költőfalba, csak később jelent meg 2-3 költőpár a gyurgyalagokból. Egy másik írás arról szólt, hogy Pál Péter fecskefészkek gyártásába kezdett, hogy ezzel elősegítse a molnár- és füstifecskék elszaporodását, illetve azt, hogy visszaszokjanak eredeti élőhelyükre. Édesanyjával és barátnőjével hungarocellből/polisztirol habból formákat faragtak, amelyekbe gipsz, fű és fűrészpor megfelelő arányú keveréke kerül, majd száradás után deszkákra erősítik a fészkeket, úgy kerülnek fel különböző épületek falára, lehetőség szerint az eresz alá. Az állatorvos alázattal és megilletődve fogadta a hírt, hogy munkája miatt elismerést kapott.

Télen sincs pihenés

Elmondta, jelenleg főleg madáretetők készítésével és feltöltésével foglalkozik, hiszen tél van, a madaraknak szükségük van az ember segítségére. Emellett folyamatosan készülnek a fecskefészkek is, mert nagy az érdeklődés irántuk, tavaszra sokat el kell készíteni, az ünnepek között ez a fő tevékenységük.

„Újév után szeretném elintézni az összes szükséges engedélyt ahhoz, hogy polgári társulást tudjunk alapítani, hogy a tevékenységet, amit édesanyámmal, barátnőmmel és egy barátommal folytatunk, ki tudjuk bővíteni és pályázatok útján pénzforrásokhoz juthassunk, hiszen egyelőre mindent saját pénzből, illetve barátok, családtagok, rokonok segítségével sikerült megvalósítani. A tervek, így a kiadások is sokasodnak” – mondta el Pál Péter, aki nemcsak madarakkal foglalkozik, hanem igyekszik úgy végezni a munkáját, hogy az egész ökoszisztéma minden elemének megfeleljen egy adott élőhely, amelyet mások segítségével kialakít.

Jövőre például szél hajtotta vízpumpát szeretne építeni a helyi horgászszövetség tagjaival a Vág holtágának partján. Együttműködik például az Állami Természetvédelmi Hivatallal (ŠOP SR), de mivel vadász is, ezért a vadállománnyal is igyekszik törődni. Pál Péter elárulta, hogy a szerteágazó munkája mellett egyre kevesebb ideje jut a természetfotózásra, de ehhez is szeretne visszatérni. „Máté Bence magyarországi természetfotós ötlete alapján tükrös leseket készítettem, amelyekkel szeretnék több időt eltölteni. Ha megalakul a társulás, a polgármesterrel közösen szeretnénk a helyi turizmus fellendítése érdekében fotókat készíteni. A Barkát nevű védett területen szeretnénk az első széllel hajtott vízpumpát megépíteni a horgászokkal, amolyan prototípusként, majd ha beválik, a Vág többi holtágánál is lehetne alkalmazni. Amerikai filmekben láthatunk ilyen szélmalmokat, amelyekkel ki lehet nyerni a talajból a vizet. Szerintem ez a legkörnyezetkímélőbb megoldás. Az Állami Természetvédelmi Hivatal például dízelmotoros pumpákat használ, amelyeknek az üzemeltetése és a karbantartása is sokba kerül, ráadásul a környezetre is károsak. A szél hajtotta pumpát ezzel szemben egyszer kell megvenni, 30–40 évig lehet használni és környezetkímélőek.

Segítségükkel mocsaras területeket lehet létrehozni, amelyekben ki tudnak telelni a halak, élőhelyet biztosítanak a madaraknak, rovaroknak és mindenféle élőlénynek. A környékünkön a helytelen földművelés következtében, a kanálisok kialakításával a földet teljesen kiszárították és mostanra a kanálisokban sincs víz. Erre a problémára jelenthet megoldást a vízpumpa. Valójában ezzel a módszerrel élőhelyeket lehetne kialakítani különféle élőlényeknek. Mindig az volt a célom, hogy előbb megteremtsem a lakókörnyezetet az állatoknak, növényeknek, aztán itt helyben lefotózhassam őket. Mostanra a fotózás azonban teljesen mellékessé vált, egyre több a feladat, a tennivaló. Néha elgondolkodom, miért is kezdtem, de már csak az érdekel, hogy minél több élőhelyet alakítsak ki az állatoknak” – fejtette ki.

Kihaló fajok

Pál Péter szerint megfigyelhető, hogy a néhány évvel ezelőtt még mindennapos fajok mára annyira megfogyatkoztak, hogy már-már a kihalás szélére kerültek. Amikor 2016-ban elkészítette az első költőfalat a gyurgyalagoknak, majd a partifecskéknek, többen szóvá tették, hogy miért éppen ezeket a madarakat szeretné védeni, miért nem például a gyöngybaglyot. Sajnos elég volt néhány évnek eltelnie, hogy alig maradt fecske ezen a vidéken. Egyre több faj válik veszélyeztetetté, mert évről évre csökken a számuk.

„Szinte minden állatfajt védeni kellene, mert sosem tudhatjuk, mikor lesz az az utolsó. A környékünkön régebben nagyon sok volt a legelő, ahol százával éltek a szalakóták. Szlovákiában 4-5 év eltelte után idén először találtak egyetlen költőpárt a szalakóták között. Számukra odúkat helyeztem ki, mert lehetett látni néhányat mifelénk, és azt reméltem, vissza tudom csalogatni őket. Kiderült, hogy valószínűleg csak erre vándorolt az a néhány példány. Annak viszont nagyon örülök, hogy egy búbos banka pár idén beköltözött a kihelyezett odúba és nyolc fiókát költött” – mondta el örömmel az állatvédő.

Társ a munkában

Az állatorvos társra is talált a munkájában. Barátnője szintén állatorvosnak tanul, így maximálisan támogatja Pál Péter tevékenységét. „Legutóbb etetőhordókat készítettünk közösen. A hordó aljára egy tálat erősítettünk, a kettő között pedig egy átlátszó rész van, hogy a madarak láthassák, mi van az etetőben. A tálba potyog a kukorica és a napraforgó. Ahogy a madarak a tálból kicsipegetik a kis magvakat, a kukoricát kiszórják a földre, ahonnan a fácán, a nyúl, az őz és más kisebb állat el tudja fogyasztani. A Barkátban nagyon sok fát kivágtak, így a foglyoknak szeretnék nádból készített házikókat kihelyezni” – tudtuk meg az állatorvostól, aki azt is elárulta, hogy három évig lovakkal foglalkozott, de otthagyta a munkáját, mert szeretne olyan munkát találni, ami mellett az állatvédelmet is folytathatja és a polgári társulást is működtetheti. Jelenleg vállalkozói engedéllyel végzi az állatorvosi szakmát, de szeretne egy időre Budapestre költözni, hogy a vadállat- vagy madárklinikán dolgozhasson, tanulhasson. Az ott szerzett tudást szeretné majd visszatérve a most végzett tevékenysége során kamatoztatni.

Állatvédelem

„Az állatok legnagyobb gondja, hogy mi, emberek létezünk. Azért szűkül egyre inkább az állatok élőhelye, mert az ember egyre terjeszkedik, rombol, épít. Mint általában, az állatokkal kapcsolatban is elmondhatjuk, hogy a kevesebb több. Már azzal is sokat segíthetünk, hogy nem veszünk mindennap műanyag palackban vizet, hiszen jó minőségű ivóvíz folyik a csapból. Természetesen egy nagy tankerhajó sokkal jobban szennyezi a környezetet, mint egy átlagember, de mindenkinek saját magánál kell elkezdenie a kicsit környezettudatosabb életmódot. Jó példa erre, hogy amikor egy helyi cégben az eresz alá felszereltünk néhány fecskefészket, akkor az emberek elcsodálkoztak, hogy a Vág mellett alig van szúnyog. Pedig csak beköltözött a fészkekbe néhány fecskecsalád és máris összehasonlíthatatlanul kevesebb lett a szúnyog, ezáltal sokkal kellemesebb lett a környezet. Elég volt tehát egy apróság ahhoz, hogy hatalmas változás történjen. Ilyen kis dolgokkal bárki tudna a természetnek segíteni” – fogalmazott. Azt is megtudtuk tőle, hogy a fecskéknek a fészekrakáshoz sár kell, ezért ha szárazság van, akár 2-3 hétig is elhúzódhat a fészeképítés. Elég lenne, ha az udvaron, a kertben egy kis gödröt ásnánk, ahová időnként vizet locsolnánk, hogy a fecskék sarat találhassanak. Nem mindegy ugyanis, hogy mikor tudnak költeni a madarak. Télen hatalmas segítség a madaraknak, ha etetőket helyezünk ki, de természetesen odafigyelünk, mi kerül bele.

„Sok helyen lehet műanyag hálóval összekötött madáreledelt vásárolni. Magával az eledellel nem lenne baj, de a kisebb madarak lába beleakadhat a hálóba és könnyen eltörhet, vagy annyira belegabalyodhatnak, hogy elpusztulnak. A gyümölcsösökben gyakran helyeznek ki ragasztós csapdákat a seregélyek ellen, amikbe azonban más madarak is beleragadnak és elpusztulnak. A vadkacsáknál, hattyúknál sokszor elkövetik az emberek azt a hibát, hogy friss pékáruval etetik őket, amivel nagy kárt tudnak nekik okozni. Az avar, az ágak égetése nemcsak amiatt rossz, hogy szennyezi a levegőt, hanem mert abban kisállatok is megbújhatnak, de tavasszal akár tojások is lehetnek benne elrejtve. A fecskefészek leveréséért a törvény értelmében 9600 euró büntetés is kiszabható ˮ – figyelmeztetett a fiatalember. Véleménye szerint novembertől februárig van szükségük arra a madaraknak, hogy etessük őket, de egész évben gondolnunk kell rájuk, ha petárdázni, tűzijátékozni támad kedvünk, vagy éppen lufit vagy lampiont szeretnénk a magasba engedni. Előtte tegyük fel magunknak a kérdést, tényleg fontos-e, hogy pár percig gyönyörködjünk ezekben a tárgyakban, miközben általuk számos madár vagy más állat elpusztulhat.