Télvíz idején is sok a tennivaló a pathi fürdőben

Szalay László szerint hamarosan meg kell építeni a fedett medencétSomogyi Tibor felvételeiA pathi fürdő is elnéptelenedett, a közeli Virten élt költő, Baróti Szabó Dávid egykoron az ilyen téli időben erről a helyről még a nádi farkas üvöltését hallotta, most még varjú sem csapong a metsző északi szélben, hogy károgásával jelezze a múló időt.

E lírainak is tekinthető bevezető korántsem a derűs ifjúkori zarándokhely emlékeinek szól, hanem arra utal, hogy – ismerve a szlovákiai termálfürdők általános állapotát s valamelyest az EU ide vonatkozó előírásait is –

nehéz idők

várnak a fürdőhelyek üzemeltetőire. A pénztelenség nyomában járó lepusztulás réme a többivel együtt Path-fürdőt is fenyegeti, hiszen a holt szezonban évről-évre csupán a meglévőt bütykölhetik, fejlesztésre alig-alig gondolhatnak.

Németh Zoltán, Path község polgármestere a falu gazdasági helyzetéről nem szívesen beszél, mert, mint mondta, az elődje a mai napig nem adta át hivatalosan a falu leltárát, s az elmúlt egy esztendő még nem bizonyult elégségesnek arra, hogy tisztán lásson a település teljes vagyoni helyzetét illetően. A választások után az egyik legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy a fürdő területét képező parcellák tulajdonjogi viszonyait emberi módon elrendezze. Ma már kimondható, hogy a földterületnek mintegy nyolcvan százaléka vagyonjogilag rendezett. Nagyon nehéz helyzetbe kerültek, mert egy magánszemély a fürdő területéből felvásárolt négy és fél hektárt, s vele kellett megegyezni abban, hogy legalább azok a területek kerülhessenek vissza, amelyeken a falu épületei, különböző létesítményei állnak.

A földvagyon rendezésére mindenképpen szükség volt, mert rendezetlen tulajdonviszonyok mellett nem folyamodhatnak támogatásért, esélyük sincs arra, hogy elfogadják a fejlesztéseket megcélzó pályázataikat. Ha pedig pénz hiányában nem tudnák a fürdőt és a kiszolgáló létesítményeket fejleszteni, öt éven belül bezárhatják a boltot, mert sem a medencék, sem pedig a higiéniai berendezések nem felelnek meg az uniós követelményeknek.

Szalay László mérnök, a fürdőt üzemeltető Patrek cég igazgatója ezzel kapcsolatban elmondta, hogy sürgősséggel kellene felújítani a már meglévő berendezéseket, beleértve a szállodákat és egyéb szálláshelyeket is. Ezzel a beruházással egyidőben megoldást kell keresni és találni arra is, hogy a fürdőhelynek megszűn-jön a szezon-jellege, hiszen tarthatatlan az a helyzet, hogy a föld mélyéből feltörő termálvíz minden évben három évszakon át az elvezető csatornába folyjon. Két-három éven belül mindenképpen meg kell építeni a fedett medencét, mert enélkül a piaci versenyben nincs esélyük még a túlélésre sem.

Németh Zoltán elvezetett bennünket az állami ármentesítő vállalat által megépített, a fürdőhöz közeli dunai hajókikötőhöz, ahol tájékoztatott arról, hogy előrehaladott tárgyalásokat folytatnak

a Duna túlsó partján

lévő Almás községgel azzal kapcsolatban, hogy a magyarországi érdeklődőket – esetleg vállalkozókat is – miként vonhatnák be a pathi üdülő életébe, fejlesztésébe. Almásnak nem csupán dunai kikötője van, de saját hajóval is rendelkezik, melynek rendszeres kihasználásával színesíthetnék mindkét part idegenforgalmi programjait. A hajóközlekedés beindításához viszont szükség lenne a szlovákiai oldalon lévő kikötő tulajdonosának, vagyis a szlovák államnak a beleegyezésére is, ezeket a tárgyalásokat a közeljövőben szeretnék elkezdeni. A magyar fél a megbeszélések során jelezte, hogy amíg arra szükség van, biztosítaná a vámhivatal működtetését. A polgármester elmondta azt is, hogy Virt községgel közösen szeretnék megépíteni azt a gyaloghidat, amely összekötné a virti tó és a jelenlegi Zsitva-meder felett Virtet a pathi üdülővel, ami nem csupán vonzó idegenforgalmi látványosságként működhetne, de új távlatokat és lehetőségeket is nyitna a vízi sportok kedvelőinek. Szalay Lászlót természetesen a

fejlesztési lehetőségek

izgatják, mint elmondta, addig senkihez nem fordulhattak támogatásért, s pályázatokon sem indulhattak, amíg a fürdő alatt lévő parcellák tulajdonviszonyai rendezetlenek voltak. Most már állandóan látogatják azokat a minisztériumokat, intézményeket, ahol a fejlesztési pénzek sorsáról döntenek. Az igazgató legégetőbb problémaként a meglévő medencék felújítását jelölte meg, amelyhez mintegy húsz-huszonöt millió koronára lenne szükség. Ebből a pénzből új fóliát húzhatnának a medencék falaira, és megvásárolhatnák azokat a berendezéseket, amelyek a medencékbe folyó termálvíz forgatását végezhetnék, mert a víz állandó tisztántartására más lehetőség nincs. A jelenleg végzett mechanikus tisztogatás, és a víz két-háromnaponkénti leengedése a mai igényeket már nem elégíti ki, különös tekintettel arra, hogy egy-egy forró nyári hétvégén több ezer ember mártózik meg a két medencében.

Az igazgató arról is tájékoztatott, hogy a saját szálláshelyeiken a nyári időszakban mintegy háromszáz vendéget tudnak elhelyezni, télen pedig százat. A fürdő teljes területén jelenleg mintegy kétezer szálláshely található, ugyanakkor a fő szezon idején az igény ennek a többszöröse lenne. A fürdő engedélyezett kapacitása ötezer vendégre szól, s ez a tömeg bizony a nyári időszakban megjelenik az üdülő területén, ilyenkor a közegészségügyi előírásoknak csak megfeszített munkával képesek megfelelni.

Ami a vendégek étkeztetését illeti – nyilván a magas éttermi árak és az üdülő vendégek anyagi helyzete miatt –, az utóbbi két-három évben jelentősen

Németh Zoltán polgármester a fürdőhöz közeli dunai hajókikötő kihasználásán dolgozik megváltoztak a szokások.

Míg korábban a kifőzdék előtt sorok kígyóztak, és a fő étkezések idején szinte lehetetlen volt asztalhoz kerülni, ma a vendégek túlnyomó többsége főzni akar, s „batyuból” látja el magát a teljes üdülés idején. A viselkedési mód ilyetén megváltozására a szálláshelyek többsége nem készült fel, s az üdülő területén belül sem készült annyi nyitott tűzhely, hogy az igényeket kielégítse. A most idelátogató korosztályok a vidéki turizmus lehetőségeit keresik, amire ez a régió még csak most készülődik, az viszont már érzékelhető, hogy egy-egy magánvállalkozó felismerte az ebben rejlő lehetőségeket, kihívásnak tekinti a termálforrások környékén rejtező üzleti lehetőségeket. Ebből adódóan nyilván kialakul egy olyan piaci versenyhelyzet, amely nem csupán az itteni üdülőközpontnak, de a tágabb értelemben vett Duna-tájnak is az előnyére válhat.

Az előző szezonban egy négyágyas komfortos szállás 1500 koronába került, idén ez mintegy 5-7 százalékkal lesz drágább, mivel a Patrek vezetői úgy vélekednek, hogy a legdrágább ágy az, amelyik üresen marad.

A cégben a fő szezon idején nyolcvan ember dolgozik, ilyenkor télen, amikor kizárólag a karban tartásokat és a felújításokat végzik, ez a létszám tizenötre csökken. Idén egyelőre még szerencsésnek mondhatják magukat, mert az enyhe tél nem tett nagyobb kárt a medencékben, de számos esetben előfordult már olyan is, hogy a medencék fala megrepedezett, sőt olyan esettel is találkozhattunk, amikor a kemény fagy leszakította az oldalfal egy nagyobb darabját.

A pathi fürdőt Közép-Kelet-Európa szinte minden országából látogatják, ugyanakkor Szalay László szerint legjobb és legkedvesebb vendégeik ma is

Csehországból érkeznek.

Annak idején, amikor 1993-ban Csehszlovákia két részre szakadt, a Patrek úgy viszonyult a csehekhez, hogy továbbra sem tekintette őket külföldieknek, s ez a gesztus akkor és most is jó üzleti húzásnak bizonyult, mert a cseh vendégek száma azóta sem csappant meg, sőt a szálláshelyek zömét a cseh vendégek már január-februári hónapokban lefoglalják. Visszaesett viszont a lengyel turisták száma, különösen azoké a közép- és főiskolás diákoké, akik az előző években minden nyáron jelentős területet foglaltak el a kempingben. Helyettük egyre több magyarországi és német vendég érkezik, s a helyi táborhely iránt egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a Benelux államokból és Dániából.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás a Szlovákiában található fürdőhelyek jelentős részének az ellehetetlenülést, másoknak viszont a megmutatkozás lehetőségét jelentheti. A legtöbb, még ma is üzemelő termál- és strandfürdő az előző rendszerben épült, az akkori, magasnak egyáltalán nem mondható üdülési és fürdőzési igények kielégítésére, s az utóbbi időszakban a fejlesztést az jelentette, hogy valamelyik medencéhez odaférceltek egy uniformizált vizes csúszdát.

Amennyiben csak a magyarországi fürdőhelyek fejlesztéseihez és igényességéhez hasonlítjuk a mieinket, rájöhetünk, hogy milliárdos nagyságrendű beruházásokra lenne szükség ahhoz, hogy ha ők megállnak, mi 10-15 év múlva a nyomukba érhessünk. Az uniós mézesmadzagot mint korlátlan lehetőséget minden csatlakozó ország szája előtt elhúzták, ugyanakkor pontosan meghatározták azt is, hogy például egy strandfürdő üzemeltetéséhez milyen feltételrendszernek kell megfelelni. Az elvárások és a lehetőségek között jelentős különbség mutatkozik, s a jó szándékú igyekezet az esetek többségében kevésnek bizonyul. A pathi üdülő esetében – ismerve a két fiatal magánvállalkozó (Rózsás Attila és Boncsek Péter) tehetségét és kreatív gondolkodásmódját – esélyt látok arra, hogy a fürdőhely belátható időn belül új arculatot nyer.