Tehetünk azért, hogy „ne szorítson a cipő”

Egy átlagember befolyását az energia- és nyersanyag-felhasználásra több tényezőn keresztül vizsgálják a szakértők. Különböző számításokat végeznek programok segítségével és többféle alkalmazás készült azzal a céllal, hogy kiszámolják egy ember ökológiai lábnyomát.

„Az ökológiai lábnyom egyik fontos tényezőjét az adja, hogy hány tonna a szén-dioxid kibocsátással jár az életvitelünk, mennyire vagyunk hatással a klímaváltozásra. Az interneten is elérhető több ilyen alkalmazás. Ezek általában öt témakörrel számolnak és tesznek fel kérdéseket arról, hogy mit eszünk, milyenek a lakhatási körülményeink, mennyit és hogyan utazunk, valamint hogy milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe és milyen árukat vásárlunk. Az, hogy éppen mekkora az ökológiai lábnyomunk, az idővel változhat és változtatható is, bizonyos esetekben ez csak a szokásainkon múlik”

– fejti ki Molnár Levente, aki a légszennyezés és károsanyag-kibocsátások csökkentésének szakértőjeként dolgozik az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnél, Koppenhágában, a Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium munkatársaként.

A legtöbb kalkulátorban az első kérdésnél az állati és növényi eredetű étrend arányait állíthatjuk be.

„Ha csak az élelmiszerek előállításához és forgalmazásához szükséges energiamennyiséget vesszük figyelembe, akkor is jelentős különbségeket tapasztalhatunk aközött, hogy a lakhelyünkhöz közel állítottak elő és értékesítettek, vagy a világ ellenkező pontján, ahonnan aztán hozzánk szállították”

 – teszi a dunaszerdahelyi szakértő. Hasonló különbségeket tapasztalunk az állati és növényi eredetű ételek előállításában. Ez teljesen természetes, hiszen ahhoz, hogy ugyanannyi mennyiségű tápértéket kapjunk állati eredetű élelmiszerekből, sokkal több területre, energiabefektetésre, vízre, más nyersanyagokra van szükség, mint a növényi eredetű élelmiszerek előállításához.

„Konkrét adatokkal alátámasztható, hogy a növényi eredetű étrend sokkal kisebb terhet jelent a környezetünkre, mint az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása. Az ökológiai lábnyom kiszámolásához ezen túl az alkalmazások figyelembe veszik a lakóhelyünk típusát is, hogy egy tömbházban, vagy éppenséggel egy különálló családi házban élünk. Megadhatjuk, hogy az épület téglából, vasbetonból, vagy fából, esetleg vályogból készült-e”

– mondja Molnár Levente. Ez azért fontos, mert míg a beton és tégla előállításához egy külön iparágra van szükség - a bányáktól kezdve a cementgyárakig - addig a vályogból és a fából készült házak esetében bizonyos iparágak teljesen kihagyhatók. Az, hogy hányan laknak egy háztartásban ugyanúgy befolyásoló tényező, ahogy az is, hogy milyen fűtési-hűtési rendszert használnak. 

„További kérdéskör az otthonunkba bejövő energia előállításához szükséges technológiák aránya és minősége. A megújuló energiák közé soroljuk a klasszikus nap-, víz- és szél-, valamint a geotermális energiát. A nem megújulók közé pedig a fosszilis energiahordozókat, amelyek kialakulásához sok esetben évmilliók szükségesek”

– fejti ki Molnár Levente, aki geológusként és fenntartható energiaügyi tanácsadóként is tevékenykedik. Mindkét energiatípus hasznosításához valamilyen technológiára van szükség. A technológia bonyolultsága, mérete és az, hogy milyen energiát hasznosít, tehát alakít át emberi környezetben való felhasználásra (hő és elektromosság) mind-mind befolyásolja azt, hogy mennyi és milyen mennyiségű káros anyag termelődik, és végül mekkora kibocsátást kelt. A fosszilis energiahordozók esetében azok elégetésével nyerjük ki az energiát. Az égés során végbemenő reakciók melléktermékei károsítják a környezetünket. Ha egy szélerőművet látunk forogni, ezt nem tapasztaljuk, hiszen ott nincs szükség semmi elégetésére, csupán a szél energiáját fogjuk fel, mint egy klasszikus szélmalom esetében, csak ma már modernebb eszközökkel és közvetlen áramtermelésre.

„A napenergia, a vízenergia és a geotermális energia felhasználása sem jár ilyen fajta kibocsátással, amit egyszerűen nevezhetünk füstnek. Viszont ezekhez is elő kell állítani a nyersanyagokat, fel kell őket építeni stb. A környezetre gyakorolt negatív hatásuk azonban ezen energiafelhasználásoknak sem elhanyagolható. Látjuk, hogy ez egy komplex kérdéskör, amelyre nekünk nincs is nagyon ráhatásunk. Természetesen, ha alacsonyabb hőmérsékletre fűtjük fel a lakóhelyiségeket az kevesebb energiahasználatot eredményez, vagy a falak és nyílászárók szigetelésével megakadályozhatjuk, hogy kiszökjön a hő”

– teszi hozzá.

További fontos tényezők az utazási szokásainkkal kapcsolatosak. Mennyit és milyen messze utazunk gépjárművel, milyen típusúval, igénybe veszünk-e légi közlekedést és így tovább. Nem nehéz elképzelni, hogy ha napi szinten járunk munkába és haza, akkor ha ugyanazt a távot biciklivel, vagy autóval tesszük meg, akkor óriási a különbség az összkibocsátásban.

„Egy biciklinek is van károsanyag-kibocsátása, annyi, amennyi a legyártásához és fenntartásához szükséges. Persze ez elhanyagolható ahhoz képest, hogy mivel jár legyártani és elszállítani egy autót, majd azt folyamatosan üzemanyaggal ellátni. Közben az égéstermékek melléktermékei a kipufogón keresztül a légkörbe jutnak. Persze ahhoz, hogy biciklivel tudjunk munkába járni, bizonyos feltételek meglétének ugyanúgy teljesülniük kell. A távolság és az infrastruktúra mindenképp ilyen. A tömegközlekedés hatékonyságán és könnyű használatba vételi feltételein is múlik, hogy valaki autóba ül-e, vagy sem. A rangsor azonban egyértelmű. Ahova tudunk induljunk el gyalogosan, ha messzebbre kell mennünk választhatjuk a kerékpárt, vagy a tömegközlekedést, és végső soron a gépjárművet. Számomra megdöbbentő az, amikor azt látom, hogy városon belül az emberek milyen gyakran ülnek autóba. Persze ez nagyon kényelmes, és gyors is adott esetben, de ez sem igaz minden esetre” 

– magyarázza a szakember.