Szűz Mária a panelházak között

A másfél méteres műalkotást Olaszországban faragták carrarai márványbólTomáš Holúbek felvételeAranyosmarót. Hálából, hogy megnyerte a választásokat, szobrot emeltetett Szűz Máriának az aranyosmaróti polgármester aszszony. A másfél méteres műalkotást Olaszországban faragták carrarai márványból, és most egy belvárosi füves játszótér kellős közepén áll – alig egy méterre a futballkaputól.

Az ötlet, hogy szoborral hálálja meg az újabb mandátumot, akkor született meg a polgármester aszszony fejében, amikor a választások napján a Pozsony melletti Máriavölgybe zarándokolt. „Megígértem a Szűzanyának, hogy nagy ajándékot kap tőlem, ha segít letaposni a kígyó fejét, amellyel küzdök” – mondta Serafína Ostrihoňová. A polgármester asszony a helyi képviselőkre célzott, akikkel állandó csatában áll. Az olykor durva beszólásoktól, máskor a polgármester asszony érzelmi kitöréseitől és kenetteljes prédikációitól tarka testületi ülésekre csapatostól járnak a helybeliek szórakozni, ám a parlament előtt, a gyorsforgalmi útért tartott éhségsztrájkjával országos hírnévre szert tett Serafínát ennek ellenére újra megválasztották. A hála nem is maradt el, a polgármester asszony egyenesen Olaszországba ment megrendelni a másfél méteres szobrot, amelyért a talapzattal együtt százötvenezer koronát fizetett ki a saját zsebéből. A hófehér márványszobrot május 13-án – Serafína Ostrihoňová születésnapján és a fatimai jelenés évfordulóján – szentelték fel.

Aranyosmaróton nem ez az első újkori szobor, amelyet a szentek tiszteletére emeltek. Tavaly ugyancsak százötvenezer koronáért emeltette a polgármester asszony azt a Jézus szíve szobrot, amely az alsóvárosi templom előtt áll, de azt a városi kertészet jövedelméből finanszírozta. Bár a talapzatára azt vésette: „a város vezetőitől“, a képviselőknek ez sem tetszett, egyesek azt kifogásolták, hogy nem szavaztak róla, mások az árat sokallták, megint mások pedig azzal vádolták Serafína asszonyt, hogy így kampányol az idősek között. Most, a Mária-szobor kapcsán kampányról, vagy a város pénzének elköltéséről szó sem lehet, de a helyválasztást sokan bírálják.

A szülők szerint a gyerekeket egyetlen játszóterüktől fosztotta meg a polgármester asszony, mert azt mégsem engedhetik meg, hogy egy félrerúgott labda letörje a szobor fejét, de Serafína Ostrihoňová úgy véli: nincs mitől félni, mert Mária szereti a gyermekeket, és a szülők így legalább az ablakból kihajolva is imádkozhatnak hozzá. A városatyák már csak a fejüket csóválják, azt mondják, a Mária-szobor ellen nincs kifogásuk, de talán illendőbb helyet is lehetett volna találni neki, mint egy alkalmi futballpálya. Kizárólag a közeli nyugdíjasotthon lakói elégedettek, akik a szoborhoz járnak imádkozni, és már virágokat is ültettek köré. Hetente legalább egyszer Serafína asszony is elzarándokol a szoborhoz egy csokor virággal, hogy „hálát adjon a munkájához nyújtott égi segítségért” és saját bevallása szerint a testületi ülések előtt is „itt gyűjt erőt a küzdelemhez”. Azt máris kilátásba helyezte, hogy ha ezt a négy évet is sikeresen végigharcolja, egy harmadik szoborral is megajándékozza valamelyik szentet és Aranyosmarót lakóit.