Szenzációs titkokat fed fel a pati templom

Fél óra után szinte már szédülök, de ez nem a perzselő júliusi napsütés miatt van. Juraj Puškár restaurátor kalauzolása nyomán oda-vissza utazunk az időben a római kortól kezdve egészen a jelenig – s mindezt a csöpp pati templom belsejében és környékén, ami nem igazán jelent többet nagyjából 100 négyzetméternél. A szakemberből szinte dőlnek az új információk, pedig eredetileg csak arra gondoltam, hogy röviden összefoglaljuk a lényeget.

„Hát nézze…”

– kezdi egy enyhe sóhajjal a válaszát, amelyre utóbb joggal mondom, hogy jelzésértékű…

Kicsikből lesznek a nagyok

A Szent Vendel-templom egészen biztosan nem tartozott eddig a Duna mente legismertebb szakrális építményei közé. Kis mérete, a főúttól való távolsága ellenére az avatott tájbúvárok persze tudták, hogy középkori eredetű, ám sem ők, sem a szakemberek nem sejtették, hogy – úgymond – mit rejt a felszín. Ez már csak azért sem meglepő, mert a legutóbbi, 20 évvel ezelőtti felújítás kvázi szép, mégis jellegtelenebb külsőt kölcsönzött a templomnak. Most így „lemeztelenítve” a hozzá nem értő szem is azonnal látja, hogy itt bizony középkori falakról lehet szó. És ez csak a kezdet…

Csúcskategóriás munka

Juraj Puškár gyakorlatilag nem győzi dicsérni a régmúlt kőfaragóinak munkáját, egymás után keresi a szinonimákat, hogy a mesterségbeli tudásukat dicsérje: „Ez egy minőségi, professzionális, drága kőfaragó műhely volt, amelyek számát akkoriban egy kézen meg lehetett számolni a régiónkban.”

A középkori mesterek keze alatt a világos árnyalatú andezittufa nagyon hálás anyagnak bizonyult: nem túl tömör, nagyon jól lehetett vele dolgozni, s emellett kiváló hőszigetelő tulajdonságai vannak. Ugyanakkor nagyon kell ügyelni arra, hogy száraz maradjon! Nos, pont ezt hagyták teljesen figyelmen kívül az elmúlt bő 100 évben, legfőképp pedig a 20 évvel ezelőtti felújítás során.

A tufa már önmagában is jelzi, hogy különleges templomról van szó. A kövek annyira tökéletes megmunkálást kaptak, hogy eredetileg valószínűleg nem is vakolták be a falakat. Ugyanakkor elképzelhető, hogy Paton is megjelentek az ún. német stílusú freskók (kalkmalerei), amelyeket egy- vagy háromrétegű, valamint egy vagy két milliméteres mészrétegre festettek rá. Erre talán egy töredékes nyom utal a templombelsőben.

Felfedi magát a templom

A szakszerű restaurátori munka nyomán egymás után bukkantak elő az épület középkori részei. A kutatások egyúttal arra vezették Puškárékat, hogy az eddigi 13. század eleji keletkezést akár egy évszázaddal is korábbra tegyék – vagyis valamikor Könyves Kálmán, II. Béla uralkodása alatt épülhetett meg a templom.

Az elmúlt hónapokban többek között megtalálták a szentély keleti tájolású, s ugyancsak rendkívül magas színvonalon kimunkált román kori ablakát, valamint a pasztofóriumot. Az is látszik, hogy nagyobb volt a beltér, vagyis alacsonyabban volt a talajszint. Emellett fent is több hely lehetett, annál is inkább, mivel elképzelhető, hogy eredetileg nem is alakítottak ki plafont, s csak a tetőszerkezet zárta le a templomot. Nagyon fontos felfedezésnek számítanak az úri empora nyomai az északnyugati sarokban, ahonnan a földesúr a köznéptől elkülönülve vehetett részt a miséken. Ezenfelül valószínűleg 10-nél is több középkori sír van a belső térben, egyelőre pedig nem zárták ki teljesen egy kripta vagy pince meglétét sem. A templom körüli temető pedig egyébként egészen a 18. század legvégéig használatban volt.

Katasztrófák nyomai

Egészen különleges nyomnak számít a szentély ablaka alatti „seb”.

„Ez annak a nyoma, hogy a 12. században már biztosan álló épületet – s ez pont olyasvalami, amit az írásos forrásokban sehol sem szerepel – óriási földrengés érte. Talán hasonló mértékű, mint ami Komáromot sújtotta a 18. században”

– fejtegeti a restaurátor, miközben mereven követjük végig a templom mindegyik falán felbukkanó nyomokat. „Szükségjavítást végeztek el a templomon. Ez itt nem rendes vakolat, hanem agyag és pelyva. Azzal dolgoztak, amijük volt, mert sokba került az eredeti építőanyag” – teszi hozzá. „Nem sokkal a földrengés után érkezik a tatárok támadása. Pat néhány évtizedre teljesen elnéptelenedik. Ez a vöröses réteg, amit a köveken látunk, az ún. első tűzhorizont. Leégett a tető. A szük-ségjavítások is megégtek” – folytatja a döbbenetes nyomok „olvasását” Juraj Puškár. Az már meg sem lep, hogy a falu a török támadások idején is elpusztult.

Róma – ismét!

A Szent Vendel-templom középkori titkai is bőven elegendőek volnának ahhoz, hogy a szemlélőt elvarázsolják, ám a csöppnyi épületben még ennél is több van! A restaurátor elmondja, hogy a templom oldalai körül ásva egy valaha itt állt római építmény részére, nagyobbrészt alapjaira leltek rá. Egyértelműen megfigyelhető, hogy ezek már megmunkált kövek voltak, vagyis másodlagosan használták fel őket a középkori építkezők. További fontos vonás, hogy a kül- és beltéri mészkövek elhelyezkedését is figyelembe vették a pati templom építésének idején, ami még erősebben bizonyítja, hogy az ókorban itt bizony valóban állt egy épület.

Juraj Puškárhoz már számos neves szakember társult a helyszín felmérésekor, például az izsai ásatások kapcsán a sokak számára ismert Ján Rajtár is, így próbálják közösen megfejteni a helyszín római „rejtvényeit”. Az ókorban közvetlenül a Duna partján állhatott a római épület. „És ez ideális hely a kisebb szentélyeknek, pogány kultuszoknak. Az ilyen lokációkat aztán az elsők között változtatta meg a terjedő kereszténység, lerombolták a pogány építményeket, hogy megváltoztassák a rítust és a kultuszt” – mondja Puškár, ám abban még nem lehetünk teljesen biztosak, hogy szakrális épületről volt szó. Akármi is volt viszont az eredeti funkciója, az objektum megléte tény, s ha a restaurátor szerint ez így mind igaz, akkor a pati templom Szlovákia legrégebbi épülete, de akár egész Közép-Európáé is lehet. Mindezt tovább árnyalja Miroslava Daňová régész véleménye, aki azt mondta, hogy öt hasonló objektum van Szlovákiában, amelyet ilyen módon, római maradványok felhasználásával építettek meg – de a pati templom az egyetlen, ahol az ókori alkotóelemek még az eredeti helyükön vannak!

A római múlt kapcsán a közeljövőben még további kutatásokra lehet számítani, jó eséllyel messze többet fogunk tudni a témakörről a közeljövőben. „Nem tudom, mi vár még ránk és lep meg minket” – teszi hozzá várakozással vegyes izgatottsággal a restaurátor.

Az év felfedezése

A hat éve műemléknek minősített templom felújítását a római katolikus egyház kezdeményezte. Lapunknak Kiss Róbert komáromi esperesplébános és a nagyszombati főegyházmegye általános helynöke elmondta, Paton elsősorban a falak belső vizesedése miatt volt szükség a renovációra, amelyet a 20 évvel ezelőtti felújítás okozott. Az előzetes felmérések alapján kidolgoztak egy pályázati anyagot, majd 200 ezer eurót nyertek el állami támogatásként a kulturális minisztériumtól. Ugyanakkor a történeti-régészeti felfedezések miatt teljesen megváltozott a projekt menete és persze a költségvetése is. Az egyház tárgyalásokat folytat a kulturális minisztériummal a kutatáshoz szükséges újabb forrásokról.

„Tudtuk, hogy értékes a pati templom, de mi magunk is meglepődtünk, hogy még annál is értékesebb, mint amit gondoltuk róla. Ebből is látni, hogy az itt élő közösségeink gyökerei egészen a régmúltig nyúlnak vissza”

– tette hozzá Kiss Róbert, megemlítve azt is, hogy számos szakember az „év felfedezéseként” emlegeti a pati templomot.

A fejlemények természetesen nem hagyták hidegen az önkormányzatot sem. Tóth Rozália polgármester arról tájékoztatta az Új Szót, hogy ők fogják rendezni a templom környékét, s most ehhez keresik a megfelelő pályázati kiírásokat. „Főleg a Facebookon igyekszünk terjeszteni az éppen napvilágra került információkat.

Puškár úrral és az műemlékvédelmi hivatallal megbeszéltük, hogy amikor eljutunk egy pontig, akkor nyár végén szervezünk egy nyitott napot, ahol bárki megnézheti az aktuális, most még látható leleteket, amelyeket később visszatemetnek”

– fejtette ki.

Jelenleg úgy tűnik, teljes mértékben az épület román kori jellemzőit fogják figyelembe venni a restauráláskor – vagyis a későbbi barokk módosítások háttérbe szorulnak. Az eredeti ütemterv szerint 2024 végéig kéne befejezni a munkálatokat, de Puškár szerint ez a határidő jó eséllyel kitolódik majd. A jelenlegi helyzet alapján úgy tűnik, a projektet országos műemlékvédelmi prioritássá léptették elő.