Száz év zománc – egy ipari termék tündöklése és bukása

Nagy és dicső a régmúlt, a közelmúlt kissé szomorkásabb és kopottabb, de a jelen és a jövő már remélhetőleg biztatóbb. Már csak azért is, mert mindig voltak és lesznek is vállalkozó szellemű emberek, akik valami időtállót szeretnének tenni szűkebb pátriájukért. Ennek a tevékenységnek a jegyében született meg egy példátlanul gazdag és szemet gyönyörködtetően szép kiállítás a fennállásának idén centenáriumát ünneplő füleki zománcgyár termékeiből.

A gyáralapítástól az impériumváltásig

A gyárat 1906-ban kezdték el építeni, Mészáros Ádám vállalkozó és Barok Miksa tőkés. Ez az időszak a bádog és a zománcedény konjunktúrájáé, amely olcsóságával, tartósságával, nagy forma- és mintakincsével ugyancsak gyorsan kiszorította a korábbi évszázadok tűzálló agyagedényeit a piacokról. Az igény olyannyira megnőtt a zománcozott bádogedények iránt, hogy arra nyugodt lélekkel gyárat lehetett alapítani. Volt is versengés ez ügyben, a források szerint Fülek mellett Rimaszombat, Pásztó és egyes források szerint Feled is szeretett volna ilyen üzemet. A győztesként kikerülő Fülek városa tíz év adómentességet, követ, egymillió téglát és ingyentelket adott a zománcgyár építéséhez. Egy éven belül megépült és működni kezdett a zománcgyár, kezdetben kilenc csillag volt a gyárjel.

A „Füleki Zománcedény és Fémárú-gyár” kezdeti időszakára alaposan rányomta bélyegét a konkurenciaharc. Volt olyan időszak is, amikor pénzhiány miatt leállt a gyár, de a termelés soha nem szűnt meg hosszabb időre, ezt nem engedték meg az itt élők. 1910-ben már 255 alkalmazott volt, alig néhány év elteltével pedig hétszázra nőtt a létszám. 1912-ben megkezdődött a kályhagyártás, majd az ón- és a lakkozott edények készítése is. Az itt előállított termékek Európában nagyon népszerűek voltak, de más kontinensekre is bőven szállítottak belőlük. Az első világháború alatt a gyár hadiüzemként működött, megrendeléseit csak feszített tempóban tudta teljesíteni. 1918-ban 450 munkás dolgozott a gyárban, amely az évek során többször váltott tulajdonost. Az első Csehszlovák Köztársaság ideje alatt már a szfinx jelzéssel látták el az itt készült edényeket, majd a kakas jelent meg védjegyként a füleki zománcozott edényen.

Az edények

formakincse és színvilága, díszítő motívumaik gazdagsága alapján nyugodtan elmondható: kevés helyen gyártottak olyan mívesen szép portékát, mint Füleken. Erről mindazok meggyőződhettek, akik az elmúlt két hónapban meglátogatták a Füleki Városi Múzeumot, amely olyan példamutatóan ötletesen és ízlésesen mutatta be a helyi zománcgyár százéves történetét, hogy abból bárki tanulhatott. A kiállítás kurátoraként Agócs Attila, a Nógrádi Múzeum és Galéria történésze, a kivitelezési és szervezési munkálatokban pedig Jacsmenyik József, a Füleki Városi Múzeum vezetője vállalt oroszlánrészt. A kiállítás anyagának jelentős részét Ladóczki Vilmos magángyűjtő bocsátotta a szervezők rendelkezésére, a többi tárgyat az utódcégek, füleki magángyűjtők és a múzeum anyagából válogatták össze.

Két terem zsúfolásig megtelve szebbnél szebb, formásabbnál formásabb és – nem mellesleg – ma is igen jól használható tárgyakkal. Díszes kályhák, apró-cseprő, gyerekeknek való kisedények és bútorok (mert ilyeneket is gyártottak egykor), minden háziasszony konyhai igényeit kielégíteni képes edényválaszték. A szocializmus ideje alatt készült edényekért sem kell szégyenkezni, azok ma is igen jól használhatóak, tartósak, mondhatni, örök darabok.

Ipartörténeti tárlat is lesz

A kiállítás bezárt, de információink szerint a füleki vármúzeum tárlata után a Városi Múzeum azon termeiben, amelyek jelenleg a vár történetét mutatják be, egy olyan bemutatónak adnak majd helyet, amely Fülek ipartörténetét tárja az érdeklődők elé.