Sok munka, vízió és misszió – harmincéves a Mátyus Néptánccsoport (VIDEÓ)

Közel kétórás műsort adott a Mátyus Néptánccsoport a hétvégén abból az alkalomból, hogy harminc évvel ezelőtt, 1993-ban Simkó Mária kezdeményezésére néptánccsoport alakult Felsőszeliben. Nehéz szavakkal kifejezni azt a hangulatot, ami a zsúfolásig megtelt helyi kultúrházban érezhető volt. Talán a fergeteges, az emelkedett, a kirobbanó jelzők leírják valamelyest azt az energikus fellépést, amellyel berobbantak a terembe a táncosok a nézőtér felől és a műsor végéig fenntartották és sokszor fokozták ezt az energiaszintet. A bevonulás után az alapiskola felső tagozatos korosztálya, a Höcögők lépett színpadra, akik bukovinai táncokat mutattak be. A Mátyus felnőtt csapatának női tagjait moldvai, a férfiakat, fiúkat különféle legényes táncokban láthattuk. Az alapiskola első és második osztályosaiból álló Tipegők Szeli legjobb táncosát keresték csallóközi játékokból és polgári táncokból összeállított műsorukban. A továbbiakban szilágysági, melegszamosi román, györgyfalvi, magyarbődi és bodrogközi gyűjtésekből álló koreográfiákat mutattak be a legnagyobbak, a harmadik-negyedik osztályos Topogók kunsági, a felső tagozatos Höcögők pedig szatmári összeállítással színesítették a programot.

Nagyjából a műsor felénél, hogy a táncosok, a zenészek és a nézők is megpihenjenek kicsit, a Mátyus Néptánccsoport két vezetője, Molnár Bea és Domján Máté szóltak az egybegyűltekhez.

„Múlt nélkül nincs jövő, ezért a harmincéves jubileumot méltóképpen úgy ünnepelhetjük meg, ha megemlékezünk a kezdetekről”

– fogalmazott beszédében Molnár Bea, aki megköszönte a tánccsoport közel száz egykori tagjának a munkát, majd a színpadra szólította Simkó Máriát, akinek háláját fejezte ki azért, hogy 1993-ban megalapította a csoportot és megszerettette a fiatalokkal a néptáncot. Domján Máté a helyi óvodának és alapiskolának, illetve az intézményeket képviselő igazgatóknak, Andrikovics Tündének és László Ildikónak fejezte ki köszönetét a sikeres együttműködésért. Domján Máté kifejtette, amikor vezetőként csatlakozott a csoporthoz, azt a célt tűzték ki, hogy a Mátyus szintet lépjen, vagyis bekerüljön abba a néptáncos körforgásba, ami a Felvidéken és a Kárpát-medencében is működik.

„Nagyon hamar rá kellett jönnünk, hogy lényegesen szélesebb bázisra van szükségünk, vagyis a közoktatást és a közművelődést valamilyen módon össze kell kapcsolnunk, közel hozni egymáshoz. Egészen unikális modellben tudunk együtt dolgozni a Széchenyi István Alapiskolával és Óvodával, ezért hatalmas köszönet jár az igazgatóknak azért a bizalomért, amit kaptunk tőlük az elmúlt években és reméljük, hogy a következő harminc évben is ezt megkapjuk”

– fejtette ki, majd a szülőknek, családtagoknak is megköszönte a támogatás és segítség minden formáját. Hangsúlyozta, nélkülük nem tudnák ezt a munká végezni.

Dobosy Pál, Felsőszeli polgármestere nehezen találta a szavakat a megilletődöttségtől. Elmondta, hogy büszkeséggel tölti el, hogy felsőszeli. Megköszönte a csoportvezetők munkáját és azoknak a szülőknek is köszönetet mondott, akik gyermekeiket támogatják abban, hogy táncoljanak. Biztatásképpen azzal zárta gondolatait, hogy „már csak húsz év az ötvenig”.

Végh Piroska, a Csemadok helyi alapszervezetének alelnöke és Mézes Rudolf, a Csemadok Galántai Területi Választmányának titkára is gratulált az ünneplő tánccsoportnak. Mézes Rudolf a Mátyusnak az elsők között adta át a Csemadok érdemes művészeti csoportja címet az országos elnökség jóváhagyásával.

A csaknem kétórás műsorban a Bicskással kiegészült Bendő zenekar szolgáltatta a zenét. A Bendő zenekar lényegében a Mátyus miatt alakult, a kezdetektől kísérője a tánccsoportnak. Később tagjai, Molnár Imre és felesége, a tánccsoport vezetője, Bea a helyi alapiskolában kinevelték az utánpótlást, a Bicskás zenekart. Az ünnepi műsort követően elárulták, a Bicskás zenészeinek tervei között szerepel az iskolások körében zenekart alapítani, hogy legyen kinek átadni a stafétát. Szabados Zsolt, a Bendő zenekar fúvós hangszereken játszó tagja úgy fogalmazott, örömteli érzés volt a színpadon állni.

„Kissé fárasztó is volt a műsor, de annál büszkébbek vagyunk, hogy ismét kísérhettük a Mátyust, mert valóban olyan műsoruk van, ami itt a környéken, a Mátyusföldön egyedi. Két hete ünnepelt az alsószeli Varsás Néptáncegyüttes, amelyet szintén rendszeresen kísérünk, mindig öröm számunkra ha ennek a két tánccsoportnak zenélhetünk. Mindkét műsor egyformán szép és kerek volt, de más jellegű. Nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy az utóbbi tíz évben erre a műsorra készültünk a legtöbbet, hiszen jó kondíció is kell ahhoz, hogy ilyen hosszú és igényes műsort végig muzsikáljunk, de élveztük minden percét”

– fogalmazott.

Molnár Bea 2006-ban vette át a Mátyus vezetését. A műsort követően lapunknak úgy nyilatkozott, fantasztikusan érzik magukat.

„Jól sikerült a mai este és a pénteki nyilvános főpróba is telt házas volt. Nagyon ügyesek voltak a táncosok, hogy a két estét így végigcsinálták. Büszkék vagyunk rájuk, hiszen ez nem kis teljesítmény”

– mondta. Hozzátette, ilyen viseleteik nem lennének támogatók nélkül. Ehhez azonban folyamatosan figyelniük kell a pályázati lehetőségeket. Ami elérhető, azt igyekeznek megragadni. Úgy érzi, hogy ez a munka egy belső késztetés, ami élteti, ez szükséges a lelki egészségéhez.

Domján Máté öt éve lett a Mátyus szakmai vezetője. Fontosnak tartotta megemlíteni, hogy nem csak az elmúlt évekre kell emlékezni, hanem pontos elképzelés kell ahhoz, hogy a csoport tovább dolgozzon és fejlődjön. A folytatáshoz szerinte rendszerszintű gondolkodás kell, hogy tudják, mi fog történni holnap, a jövő héten, hogy hova kell eljutni egy év múlva. Ehhez a vízióhoz tartozik egy misszió: minden egyes próbán jobbnak kell lenni, mint az előző próbán, minden egyes alkalommal jobban kell táncolni, jobban kell akarni, magasabbra kell ugrani, ügyesebbnek kell lenni, mint azelőtt. Ha ez nem sikerül, haza lehet menni, nem kell találkozni. Úgy véli, megteremtettek egy olyan dolgot Felsőszeliben, ami nagyobbnak tűnik náluk. Tudják, hogy mindig 120 százalékra kell teljesíteniük, ezért van jövőjük a következő öt, tíz, húsz és harminc évben.

„Habár a színpadon már mindenkinek köszönetet mondtunk, de mégis nagyon pozitív, kellemes, nehezen megfogható hálát érzek a lelkemben és azt, hogy jó helyen vagyunk”

– egészítette ki.

A Mátyus születésnapi ünnepsége után hajnalig tartott a táncház, amelyen Lakatos Áron és zenekara szórakoztatta a táncosokat.