Sok hűhó földügyben

1946-ban elkobozták a komáromi Ruttkay család mintegy 500 hektárnyi földjét, majd az állam juttatott földként szétosztotta azt az idetelepült szlovák családok között. A szövetkezetesítés idején e betelepült családok nagy része visszavándorolt eredeti lakóhelyére, de örököseik – köztük az említett írásban szereplő Ján Kováč – vissza szeretnék igényelni a szülők juttatott földjét. A kilencvenes évek elején a Ruttkay-örökösök benyújtották kárpótlási kérelmüket, és a komáromi földhivatal 150 hektárnyi földet kárpótlás címén visszaadott nekik. A kataszteri hivatalban megtörtént a tulajdonlapok bejegyzése is. Ugyanakkor Ján Kováč 2000-ben olyan határozatot kapott a földhivataltól, amelyben az elismeri a kérvényezőnek kb. 15 hektárnyi területre vonatkozó tulajdonjogát. Ezen földek egy részét viszont előzőleg már a Ruttkay-örökösök visszakapták. ĺgy Kováč úr a telekkönyvbe azóta sem tudja bevezettetni földjeit, hiszen ott már Ruttkayék szerepelnek tulajdonosként.

Az ügy tisztázása érdekében kerestük fel Peter Getlert, a Komáromi Járási Hivatal földügyi osztályának vezetőjét, aki a bevezetőben leszögezte: hivataluk a törvényeknek megfelelően járt el ebben az esetben is, csakúgy, mint minden hasonló ügy rendezésekor. „A Ruttkay család Szlovákia területén élő örökösei még 1991-ben éltek kárpótlási kérelmükkel, és mi a 229/1991-es földtörvény alapján bíráltuk el beadványukat” – mondta az osztályvezető. „Mivel semmilyen információnk nem volt arról, hogy más is igényt tartana ezekre a földekre, illetve, hogy időközben más is tulajdonjogot szerzett volna ezekre a földekre, nem volt okunk elutasítani kérvényüket. Ezt követően a kataszteri hivatal kiállította részükre a tulajdonlapokat. Kováč úr 1992. december 31-éig, a törvényes határidőig nem nyújtott be kárpótlási igényt, így azt feltételezzük, hogy szülei juttatott földjeit nem államosították. Ha ugyanis ezt történt volna, akkor ugyanazon terület kétszeres államosításáról lenne szó. Ebben az esetben – a földtörvény 12. paragrafusa 2. bekezdése alapján – az kapja vissza eredeti földjét, akitől először elvette az állam, a másik tulajdonos pedig pótföldet, illetve a föld értékének megfelelő vagyoni kárpótlást kap. Még egyszer hangsúlyoznám, Kováč úr nem élt a kárpótlás lehetőségével. Valószínű tehát, hogy szüleitől nem kobozták el a földjüket, viszont a negyvenes évek végén nem is telekkönyveztették juttatott földjeiket. ĺgy annak a telekkönyvben nem is lehetett nyoma. Ján Kováč 2000-ben földrendezés célját szolgáló, a tulajdonviszonyt elismerő határozatot kért tőlünk. Mi az általa bemutatott örökösödési határozat alapján adtuk ki neki ezt a dokumentumot, amely a törvény értelmében csak a földrendezés célját szolgálja. A kataszteri hivatal nem vezetheti be őt tulajdonosként a tulajdonlapra, hiszen ott már Ruttkayék örököseinek neve szerepel. Kováč úr csak peres úton érvényesítheti jogát, a bíróságnak kell döntenie arról, hogy végül kit illetnek az adott földek. Még egyszer hangsúlyoznám, mi már tíz évvel ezelőtt, a törvényi előírásokat betartva, lezártuk a Ruttkay-örökösök kárpótlási ügyét, és döntésünket azóta sem ügyészség, sem bíróság nem kérdőjelezte meg.”

Ján Kováč egyik fő érve, amellyel megkérdőjelezi a komáromi földhivatal eljárásának törvényességét, az, hogy 1948 előtt elkobozott földeket juttatott vissza tulajdonosának. Azzal érvel, hogy a Ruttkay családtól a beneši dekrétumok alapján még 1946-ban vették el vagyonukat, vagyis örököseikre nem vonatkozik a kárpótlás. Ezzel kapcsolatban Peter Getler elmondta: Szlovákia területén a földterületek túlnyomó többségét a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945-ös rendelete alapján kobozták el, nem pedig a 108/1945-ös beneši dekrétum alapján, bár az előbb említett szinte teljesen kopírozza a másikat. Arról pedig, hogy a kárpótlással vissza lehet-e nyúlni 1948 elé, megoszlik a törvénymagyarázók véleménye. „Ha valaki figyelmesen elolvassa a földtörvény 6. paragrafusának 2. bekezdését, abból nyilvánvaló, hogy törvényesen jártunk el” – tette hozzá.

„A Szlovák Köztársaság legfelsőbb bírósága közigazgatási kollégiumának 1998. június 4-ei Snj 72/97-es számú jogállása egyértelműen kimondja, hogy a kárpótlás az 1945. márciusa után konfiskált földekre vonatkozik; azzal a feltétellel, hogy az igénylő teljesíti a többi törvényi előírást – nyilatkozta lapunknak Szűcs Aliz ügyvéd. – A fentiekben vázolt eset kapcsán a legfelsőbb bíróság egy másik határozatára is fel szeretném hívni a figyelmet. Az 1998. november 30-ai keltezésű, 5 Cdo 82/88-as számú irat leszögezi, hogy az állam és a juttatásban részesült személy csak akkor vált az elkobzott vagyon, illetve juttatás tulajdonosává, ha a vagyont bevezették a telekkönyvbe. Ez az ún. telekkönyvezési elv 1951. január elsejéig volt érvényben. A juttatott földek használói tehát sok esetben de jure nem is váltak tulajdonossá, ám esetek sora bizonyítja, hogy a juttatási levél alapján mégis lefolytatták a hagyatéki tárgyalást. Az örökösök pedig földtulajdonosnak képzelik magukat.”

Végezetül Peter Getler arra hívta fel a figyelmet, hogy a parlament által 2003. október 24-én elfogadott törvény értelmében 2004. január elsejétől 2004. december 31-éig ismét lehetőség nyílik a kárpótlási kérvények benyújtására. Az igénylőnek igazolnia kell, hogy az ő, illetve ősei tulajdonát képezte az állam által konfiskált terület, és fel kell mutatnia az elkobzásról szóló határozatot is. Ha az eredeti tulajdonos már nem él, az utódoknak bizonyítaniuk kell, hogy ők a törvényes örökösök.