Sodródó magyar települések – Serke

A polgármesteri hivatal – unióra készen(Somogyi Tibor felvételeiNincs ezzel semmi gond, hiszen majdnem mindegyik faluban él olyan teremtőképességgel megáldott ember, vagy csapat, aki, vagy amely képes megálmodni egy település jövőképét, csakhogy a magyarok által többségében lakott déli határ menti kistelepülések ma már behozhatatlan hátránnyal rendelkeznek a tőlük akárcsak tíz kilométerrel északabbra fekvő, hasonló nagyságrendű falvakkal szemben. Ide sorolhatjuk a Rima völgyében található túlnyomó többségben magyarok és magyar cigányok által lakott Serkét is.

EGY KIS TÖRTÉNELEM

A településről ránk maradt írásos emlékben 1246. január 10-én kelt birtoklevélből szerezhetünk tudomást, amikor is a Simonyi birtok határjeleiben ezt olvashatjuk: „Simonyi föld határa a Rima folyó mellett kezd#dik Serke föld szomszédságában (...)” Magát a falu nevét a Csirke személynévből vezetik le a történészek, mely szerintük „gyakori személynévi megnevezés az Árpád-korban.” A serkeiek a gortvatetői birtok legmagasabb pontján építik meg a várukat, amelyet 1326. december 20-án 22 márkáért megvásárolnak tőlük a Rátoldok, ezáltal a Serke, vagy Kapla vára a térség legerősebb birtokai közé emelkedik.

Serke 1427-ben járási székhely volt, szolgabírósággal, mely intézmény alá a környék 75 települése tartozott. A település évszázadokon keresztül meghatározta Dél-Gömör politikai, társadalmi és gazdasági helyzetét, ehhez képest a ma elénk táruló viszonyok a teljes leépülés jeleit hordozzák magukban s azt a kilátástalanságot, amely egyre jellemzőbb a déli vonal magyar településeire.

ROMA ALVÉG, FEHÉR FELVÉG

Serkei látkép a Gortvatetőről Kisfaludi Nándor, Serke jelenlegi polgármestere alapvető problémának jelölte meg a cigányság egyre erőteljesebb térhódítását, s a mostani születési arány alapján, mely szerint minden újszülött magyar gyerekre 10 újszülött roma jut, 2009-ben jelölte meg azt az időpontot, amikor Serke már cigánytöbbségű falu lesz. A faluban 1–4 osztályos alapiskola működik, melynek épületét most újították fel. A polgármester elmondta azt is, hogy a fehér szülők közül, akik csak tehetik máshová íratják be a gyerekeiket iskolába, elsősorban a közeli Feledre, de többen már Rimaszombatba utaztatják az iskoláskorú gyerekeket. Nem hallgatta el azt sem, hogy ő is Feledre íratta be elsőbe a kisebbik gyerekét, a lányát pedig – elsősorban a környezete miatt – már átvitte Rimaszombatba, mivel a feledi iskolában is a 21 tanuló közül már 18 volt a cigány, ami nem csupán a felkészültségben mutatkozott meg, hanem a gyerekek közérzetén, hangulatán is. A Serkében tanító pedagógusok túlnyomó többsége helybéli, az igazgató jár be Feledről, de Kisfaludi Nándor szerint ez nem jelent hátrányt, mert az iskolával és az igazgatóval is kiváló az együtt-működésük.

A falubéli fehér és roma lakosság között, különösen a fiatalság körében állandósult feszültség észlelhető, létrejött a roma Alvég és a fehér Felvég, csupán idő kérdése az, hogy az ellentétek tettlegességgé fajuljanak. A bálokat már ma is úgy kell megrendezni, hogy a két fél lehetőleg ne találkozhasson.

Kérdésre válaszolva a polgármester elmondta azt is, hogy húsz évvel ezelőtt a cigányság terjeszkedése egyáltalán nem volt jellemző Serkére, most már megakadályozhatatlan és megállíthatatlan az a lavina, ami a falu létét veszélyezteti. Minduntalan és mindenütt a cigányság diszkriminációjáról beszélnek, az senkit nem foglalkoztat, hogy Dél-Gömörben lassan már eltűnik a magyarság élettere, sőt, konkrétan az ő lányával is megtörtént, hogy egy rendezvényről kizárták a fehér diákokat, amit a szülőknek az ellenőrző könyvben alá kellett írniuk.

KÖZELĺTŐ TÉL

A faluban a munkanélküliség meghaladja a 80 százalékot, Serke munkaképes lakosságának a zöme tehát szociális segélyből, alkalmi jövedelemből, elenyésző részben állattartásból és a kertből él. A polgármester szerint nem csupán Serke és a serkei lakosok, de az egész vidék is visszacsúszik a lejtőjén, az életszínvonal zuhanásszerűen romlik, s nehezen megjósolható, hogy a segélyből élők miképpen vészelik át a közelgő telet.

A falu jövőbeli lehetőségeit taglalva Kisfaludi Nándor úgy vélekedett, hogy a falu lakossága még nem adta fel, s nem veszítette el a hitét, de az elbizonytalanodás már érezhető. Eltűnik a különbség a dolgozni nem akarók és a munkát nem találók megítélése között, a különbség csupán abban mutatkozik meg, hogy az egyik csapat demonstrálja különleges helyzetét és megtelik velük az Alvég utcája, míg a másik réteg szégyelli kiszolgáltatottságát és a ház falai között biztonságba menekül.

Most vezetik be a faluba a földgázt, de már a legtöbb ember azt számolja, hogy a munkanélküli, vagy a szociális segélyből képtelen lesz a megemelt és egyre emelkedő gázárat megfizetni, ily módon a sikerbe kétség vegyül.

NINCSENEK KAPASZKODÓK

Kisfaludi Nándor polgármesterA polgármester, aki egy éve tölti be a tisztséget, jelenleg még nem tud megnevezni olyan kapaszkodókat, amelyekkel legalább megfékeznék a község lepusztulását, ami rábírná a fiatalokat arra, hogy ne hagyják el a falujukat, mert a térség megélhetést biztosít a számukra. Elméleti síkon úgy vélekedik, hogy a mikrorégió önkormányzatainak összefogásától várhatnának jövő-bemutató eredményeket, de mindenkit leköt a saját baja. A falu vezetőinek most még ötlet szintjén sincs elképzelésük arról, hogy milyen módon változtathatnának ezen a méltánytalan helyzeten. A mezőgazdaság, amely korábban a megélhetés meghatározó tevékenysége volt, romokban hever, s míg ezt akár központi intézkedéssel, akár a vállalkozói szféra megerősítésével fel nem támasztják, a gazdasági leépülés mind családi, mind pedig önkormányzati szinten még a mostaninál is erőteljesebb lehet. Azok a fiatalok, akik a középiskola után elvándoroltak a településről, szüleik példáját látva inkább menekültek innen. Nem látják biztosítottnak a jövőjüket, mert szociális segélyre nem lehet családot alapítani. Számos példa bizonyítja, hogy ezek az emberek nem csupán a faluközösség, hanem a magyarság számára is elvesznek.

A faluban a 2001-es népszámlálási adatok szerint 882 ember lakik, melynek az előzőekben elmondottakkal ellentétben 98 százaléka magyar, ami annyit jelent, hogy a romák is magyarnak vallják magukat. A Felvégen megüresedő házakban a helybéliek nem engedik be az idegent, inkább maguk vásárolják meg az ingatlanokat, az Alvégen ez a kérdéskör gyakorlatilag ellenőrizhetetlen.

Figyelemre méltó, hogy a cigányság szaporasága ellenére a lakosság száma egyre fogy, például a jelenlegivel szemben 1869-ben 1017, 1900-ban 1017, 1921-ben 1017, 1937-ben is 1017 lakosa volt Serkének.

VISSZATÉRÉS EGY NAPRA

A beszélgetés végeztével a polgármester felkísért bennünket a Gortvatetőre, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Rima-völgyre, a Rima-Gortva összefolyására. Ez az a völgy, amelyen át 1938 őszén, egy hónappal a bécsi döntés előtt egy napra megtörtént a „visszatérés Magyarországhoz”. Kérdezem a polgármestert, de nem sokat tud az akkori eseményekről, pedig az akkor megtörténtek arra utalnak, hogy Serke lakosságának igenis volt tartása és nemzettudata.

A történet lényege az, hogy már 1938 nyarán mutatkoztak annak politikai jelei, hogy a Felvidék nagyhatalmi döntés eredményeként visszatérhet Magyarországhoz, ennek előkészületei már folytak lényegében az egész szlovák határmente magyarországi kiképzőtáboraiban, Győrtől egészen Kisvárdáig, a történészek még nem tudták eldönteni, hogy Horthy tudtával, vagy a vezérkar tudta nélkül. Az általam ismert dokumentumok arra utalnak, hogy korántsem szedett-vedett „rongyos gárdisták” lépték át a magyar–szlovák határt, hanem képzett, reguláris csapatok.

A serkei illetékességű Lökös Pál János, Bőd Bertalan, Juhász István és Vincze Lajos némiképp megelőzte a hivatalos történelmet, amikor átszökve a határon, meggyőzte a készülődő csapatok vezetőit, hogy a Rima völgyében található települések, úgymint Dabóca, Serke, Harmac, Gortva (ma puszta), Kacagópuszta (ma szlovák település) a gyér csehszlovák védelem kapcsán könnyen visszafoglalható. A szót tett követte, a fegyveresek elfoglalták a kacagópusztai könnyűgyalogsági bunkert, letartóztatták a csehszlovák katonákat, s „kikiáltották a falu visszatérését Magyarországhoz”. Egy arra gyakorlatozó csehszlovák vadászrepülő jelentette a történteket, a csehszlovák hadsereg megerősítette az állásait és visszavonulásra kényszerítette a „serkei honfoglalókat.”

ÖNFELADÁS

Két okból emlegettem fel a polgármesternek a még feldolgozásra váró történelmi eseményt. Az egyik ok az, hogy Serke magyar lakossága a történelem folyamán számos esetben megmutatta gerincességét, elsősorban azért, mert a vezetőinek is volt tartása. A másik ok az, hogy miként várhatjuk el, a felvidéki magyar fiataloktól, hogy büszkék legyenek saját történelmük egy-egy mozzanatára, ha ezt a Trianon óta eltelt néhány évtizedet nem dokumentáljuk kellőképpen, s nem tárjuk eléjük. Kacagópusztán akkor aratott a halál, de nem történt meg az az önfeladás, amely a Rima völgyében is egyre jellemzőbb magyar átok.