Senki nem tett semmit, csak tudomásul vették

Az illetékes hivatalok gyors ügyintézést ígérteSomogyi Tibor felvételeElső olvasatra nemcsak hihetetlennek tűnt a történet, hanem érthetetlennek is. Miért és hogyan maradhatott ki a segélyezési rendszerből az egészségkárosult fiatal? A községi hivatallal folytatott telefonbeszélgetés után beigazolódott, bárki volt is a levélíró, sajnos, igazat közölt.

TÖBBEN MULASZTOTTAK

– Laci nagyon félénk gyerek volt, kerülte az embereket, sokat sírt, s amikor hallókészüléket kapott, minduntalan kitépte a füléből. Beírattuk ugyan a helyi alapiskolába, majd a kisegítőbe is, de halláskárosodása miatt az egyikben sem oktathatták. Talán 8-9 éves lehetett, amikor hordani kezdtük a pozsonyi intézetbe. Hétfőn hajnalban vittük, s pénteken mentünk érte. A buszozás nem csupán őt viselte meg, hanem az utasokat is, sírt, dobálta magát egész idő alatt. Mivel az iskolában sem boldogultak vele, nem tudta megszokni az idegen környezetet, fél év után hazahoztuk – meséli az édesanya. Bármennyire kellemetlen is számára, csak kimondja, hogy az utazással járó kiadásokat nem engedhették meg maguknak. A losonci bentlakásos iskolát is az anyagiak hiánya miatt utasították vissza látatlanban. – Az eltelt évek alatt sehol, senkinek nem tűnt fel, hogy az iskolaköteles Laci otthon van? – teszem fel a magától értetődő kérdést, és Éva asszony nemmel válaszol rá. Aztán eszébe jut, hogy amikor a fia 17 éves lett, megvonták tőle az árvasági járadékot. Mert ha iskolába nem jár, járadék sem jár. Az illetékesek megelégedtek tehát azzal, hogy megbüntették a vétlen gyereket, viszont eszük ágában sem volt kideríteni e mulasztás valódi okát. Az anya szerint Laci szépen rajzol, fest, ügyesen barkácsol, de bár tanítgatta, írni, olvasni, számolni nem nagyon tud.

– Nem tudtam parancsolni neki, nagyon akaratos volt. Most már sajnálom – közli, majd fia felé fordulva gyors kézmozdulatokkal adja tudtára, miről van szó. A srác bólogat és mosolyog, olykor torokhangokat is hallat, s valahogy az az érzésem, ha foglalkozhattak volna vele a halláskárosultak intézetében, még beszélne is talán...

NEM NYILVÁNĺTOTTÁK ROKKANTTÁ

Tavaly a rokonok unszolására az anya a Szociális Biztosítónál kérvényezte nagykorú fia rokkanttá nyilvánítását, ám eredménytelenül, a süketnémaság ugyanis nem ok a rokkantsági járadék odaítélésére. Nem jár családi pótlék, de egyéb támogatás sem emiatt. – Előfordult, hogy amikor végképp megszorultam, a községi hivatal ezerkoronás segélyt utalt ki, de persze, azt is vissza kellett fizetnem. Ajánlották ugyan, hogy a Komáromi Járási Hivatal szociális osztályán kérjek segítséget, de amikor ételre, tüzelőre sincs pénzem, miből teljék útiköltségre? – kérdezi kétségbeesetten.

Nagykeszin a községi hivatalban Bátora Katalin anyakönyvvezető is csak annyit mond, számtalanszor figyelmeztették Éva asszonyt, járassa Lacit iskolába. S mivel a hivatal nem köteles feljelentést tenni a szülők ellen, ezért ők nem is léptek, hiszen mi oldódott volna meg azzal, ha az anyát, aki valóban anyagi gondokkal szembesül, pénzbírsággal sújtották volna? Persze, felmerül a kérdés, mi lesz a fiatalemberrel, ha valami folytán magára marad?

A Komáromi Járási Hivatal szociális osztályán kerestünk választ erre az eshetőségre. Molnár Éva osztályvezető készségesen kutatta a segélyezési lehetőségeket, bár hangsúlyozza: a kérvényezés F. László, illetve édesanyja kötelessége volna. – Nagykorúsága óta szubjektív segélyben részesülhet, havi 1450 koronát kapott volna. A támogatást kérvényezni kell, az iratok zöme megtalálható a lakhelyén, a községházán. Feltételezem, hogy ott ki is töltik helyette, de néhány igazolást – rendőrség, adóhivatal – Komáromban kell beszereznie. Tudom, hogy kísérő nélkül erre képtelen, de ezt vállalnia kell a családnak. Gyorsan kell cselekedniük, mert januártól változik a szociális támogatásról szóló törvény – ismerteti a helyzetet. Laci esetét a gyermekvédelmi és gyámügyi osztályon is hitetlenül hallgatták. Megjegyezték, csak akkor foglalkozhattak volna vele, ha valaki feljelentést tesz, hogy a gyerek nem jár iskolába. A község, a körzeti gyermekorvos, de a helyi iskola és ki tudja, ki mindenki, hallgatólagosan tudomásul vették, hogy a süketnéma gyerek „csak úgy van magának”.

A SZÜLŐK MULASZTÁSA

– Kétségkívül a szülők mulasztottak, az nem érv, hogy nem volt pénzük. A siránkozás nem segít, a fiatalembernek gyors segítségre van szüksége. Mert Laci ellátatlan felnőtt, amit nem szabad annyiban hagyni – mondja a megoldást keresve Marosi Zsuzsanna, a Komáromi Járási Hivatal szociális osztályának megbízott főosztályvezetője is. És mint annyian, ő sem érti, miként történhetett, hogy Nagykeszin nem sokat törődtek a gyerek sorsával?!

Az újságíró nem vállalhatja az anyagi juttatás intézését, lebonyolítását, annyit tehet csupán, hogy tudatja a hozzátartozókkal, sürgősen lépjenek kapcsolatba az illetékes hivatalokkal. Akik gyors ügyintézést ígértek.

Más kérdés, hogy meg kell(ene) találni a módját annak is, hogy a feltételezhetően képezhető fiatalember ne maradjon írástudatlan, kapjon valamilyen szakmát a kezébe, hogy ne szoruljon élete végéig szociális támogatásra.