Roma alapítványi gimnázium Kassán az esélyegyenlőség jegyében

A párizsi Sorbonne egyetemen állítólag két kézzel kapkodnak a roma nyelvet ismerő hallgatók után. Egy romisztikára specializálódott gimnázium végzősének jobb esélye van bejutni oda, mint mondjuk nekem. Ezen gondolkodtam a 9-es villamoson, egészen a végállomásig.

Kassának ez a része számomra fehér folt, már látni Széplakot, ide tényleg csak az menjen lakni, akinek van kocsija. Itt, a „suburb” szélén alakul meg Európa harmadik roma gimnáziuma. Az általános iskolát kell keresni, a bérházak között hamarosan meg is találom, úgy néz ki, mint az ország bármely lakótelepi iskolája, csak jóval több sötét bőrű nebulót látni a környéken. „Jelenleg van hely bőven, alig háromszáz tanulónk van. Ezért tudtuk az egyik szárnyat bérbe adni a roma gimnáziumnak. Jókor érkezett, az ő évnyitójuk csak a miénk után lesz, egy óra múlva” – fogad Iveta Cicvaňová igazgatónő, és elvezet abba a bizonyos szárnyba, ahol minden a feje tetején áll. Fiatal korú alkalmi munkások könyvhegyeket cipelnek egyik teremből a másikba, padok húzogatását hallani, tervezgetnek lelkesen. Anna Koptová, az új magángimnáziumot fenntartó alapítvány igazgatója izgatott telefonálás közepette int, hogy foglaljak helyet, ha találok. „Szóval úton vannak? És hányan? Hárman? Remek! Mikor érnek ide? Siessenek, tízkor kezdünk!”

Kiderül, még nem biztos, hogy megalakulhat a gimnázium, mivel a harminc beiratkozott gyerekből még csak négyen ücsörögnek a padokban. A minimális létszám tizenhét, és mert idén két középiskolára is jelentkezhettek a nebulók, félő, hogy az utolsó pillanatban sokan meggondolták magukat. „Annál is inkább, mivel a jóváhagyási folyamat elhúzódása miatt nem tudtuk időben lefoglalni a kollégiumi helyeket, a messzebbről érkezők elhelyezése még mindig nincs megoldva, csak ideiglenes szállást tudunk biztosítani. Ez pedig fontos tényező, a szülők biztonságban akarják tudni gyerekeiket” – magyarázza a Kesaj alapítvány feje, akinek régi vágya teljesülhet alig egy óra múlva. A magániskola legfontosabb célja a romisztika nevű új tantárgy bevezetése, illetve tesztelése. A pedagógiai intézettel és a kormányhivatal szakértőivel közösen kidolgozott kísérleti tantervben szerepel roma nyelv és irodalom, a népcsoport történelme, kultúrája és hagyományai, ám ami papíron létezik, nem biztos, hogy a gyakorlatban is megvalósítható. 2009-ig ki kell derülnie, oktatható-e a romisztika a gimnáziumokban és az alapiskolákban. Ha igen, ettől kezdve elméletileg bárhol bevezethető. Egyébként pedig a roma gimisek valamennyi hagyományos gimnáziumi tantárgyat tanulják, a tanárok kissé jobban figyelnek rájuk, mintha „normál” iskolába járnának. Ennyit tudtam meg az első három percben, amikor újabb gyerekek érkeznek, köztük egy Jarka nevű lány a távoli Richnaváról, ez a falu a közelmúltban vált híressé a roma nők állítólagos kényszersterilizálása kapcsán. A lányka mutatja nyolcadikos bizonyítványát, csupa egyes és kettes, az egyetlen hármas matematikából csúszott be, ettől máris közel érzem őt magamhoz. Főleg a csábító ösztöndíj miatt választotta ezt a gimnáziumot, ha minden jól megy, és az illetékes bizottság rászorultnak nyilvánítja őt, ingyen kollégiumot, ingyen ebédet és útiköltség-térítést kaphat. „Egy gyerek mindennel együtt havi kétezer koronába kerül nekünk. A minisztériumtól eddig egy fillért sem kaptunk, csak ígéretek érkeztek, így az első hónapban jobb híján az alapítvány állja a költségeket” – tudom meg Anna Koptovától, aki ekkor még nem sejti, hogy számlájukra időközben már fel is futott az ösztöndíjakra jóvá hagyott egymillió koronás kormánytámogatás. A jó hírrel fél óra múlva érkezik Viliam Zeman, a roma kormánybiztos hivatalának munkatársa. „Természetesen nem mindenki jogosult automatikusan ösztöndíjra. Egy független szakértőkből álló pozsonyi bizottság hivatott eldönteni, ki tekinthető szociálisan hátrányos helyzetűnek. A kérvényeket hozzánk, a hivatalba kell küldeni, a pénzt az iskola igazgatója kapja meg, nem pedig a tanuló szülei” – magyarázza a hivatalnok, akinek az a legfontosabb, hogy a gimnázium az esélyegyenlőség jegyében minél több roma tanulót készítsen fel az egyetemi felvételire. Szerinte a „normál” középiskolákban egy hármas-négyes átlagú roma gyerek már elsőben elveszíti érdeklődését, reménytelennek látja a jövőt, hamar kikopik a padból. Kassán lehetőség lesz ingyen különórákra, korrepetitorok foglalkoztatására, amit más helyeken a szülőknek kell fizetniük. Az országos pedagógia intézet igazgatója nem elsősorban azért érkezett Kassára e jeles napon, hogy szétossza a roma nyelvtankönyveket, és saját szemével lássa a tantermeket. Vladimír Repáš történelmi jelentőségűnek tartja ezt az évnyitót, mivel egy nagyszabású kísérlet első fázisa indul az új gimnáziumban. A romisztikát ugyanis nem csak itt tanítják, jövőre Pozsonyban szlovák-angol gimnázium, Zólyomban nyolcéves gimnázium nyílik erre a tantárgyra (is) fókuszálva, elsősorban roma tanulók számára. Ez utóbbi intézmény kopírozza majd a pécsi Gandhi gimnázium struktúráját, az együttműködés már most meglehetősen élénk. Az új időknek új tanerőit a nyitrai egyetemen képzik, és mivel ezek a gimnáziumok gyakorlóiskolaként is funkcionálnak majd, a roma tanárjelölteknek nem „fehér” iskolákban kell kipróbálniuk magukat. „Mivel kísérletről van szó, a tanterv menet közben is változhat. A végleges változat alapján 2009-ben készülnek majd el a speciális tankönyvek, amelyek írói már felhasználhatják a gyakorlati módszertani tapasztalatokat” – magyarázza a pedagógiai intézet igazgatója, hozzátéve, nem minden teljesen új számukra, mivel egy kassai művészeti középiskolában már évek óta próbálkoznak a roma nyelv és kultúra tanításával. Hamarosan cseh és magyar szakemberek közreműködésével konferenciát rendeznek a roma gyerekekkel foglalkozó pedagógusok számára. Szlovákiában tizennégy tanárnak van diplomája arról, hogy taníthat roma nyelvet, közülük azonban csak hatan dolgoznak.

Közben tizet üt az óra, ideje felfáradni a nagyterembe, ahol fegyelmezetten ülnek a nebulók és a meghívott illusztris vendégek. Kassa főpolgármestere érkezik, hóna alatt egy tévéstábbal, a kamera már pásztázza is a mosolygós arcocskákat. Az igazgatónő köszönti a kis elsősöket és a nagy elsősöket, számomra csak ekkor derül ki, hogy a hatéveseken is elvégzik azt a bizonyos kísérletet. Két tanító nénijük lesz, az egyik a „normális tantárgyakat” oktatja majd, a másik pedig a roma nyelvet és kultúrát. A szülőkön látszik, nagyon büszkék, hogy gyerekeik különleges bánásmódban részesülnek. Megszámolom a „nagy elsősöket”, már huszonnégyen vannak, az ünnepi beszédek végére befut a huszonötödik is, teljes siker. Vonulnak az osztályterem felé, este majd megnézhetik magukat a tévében. Anna Koptová az üdvözlő szavak után azzal folytatja, hogy dohányozni szigorúan tilos, akit rajta kapnak, meggyűlik a baja az igazgatósággal. „A kolléganőm most indul a közlekedési vállalathoz, majd együtt kitöltjük a bérlethez szükséges papírokat. Ki tud adni százkilencvenöt koronát a havi bérletre?” – hangzik a kérdés. A jólöltözött, márkás tornacipőket viselő kamaszok egymásra sandítanak, és egyikük sem emeli fel a kezét. Rendben, akkor egyelőre ezt is az alapítvány fizeti.