Rablófészek a sziklaormon

Nógrád megye egyik jelentős helyéről, a váráról és későbbi várkastélyáról méltán híres, ma romjaiból éppen újjáéledő Divényről azt írja a szakiro- dalom, hogy feltételezhetően még az avar-szláv korszakban, a 9. és a 10. században avar-szláv erődítmény állt a várhegy tetején.

Divény (Divín)

Erről régészeti leletek tanúskodnak. Nógrád megye alapítása valószínűleg Szent István idején történt, a terület addig határgyepű vidék volt, az északi nagy erdőségek és az érclelőhelyek felé erre vezettek az utak. Divény festői romjai azonban más miatt érdekesek.

Vidéki kiskirályok

Magát a várat vagy legalábbis az annak román kori és gótikus magját képező öregtornyot és palotaszárnyat a Losonczy család ősei emelték, első írásos emléke 1329-ből való. A Borovszky-féle megyei monográfia szerint a helység II. Endre idején még a Kacsics nemzetség birtokában volt, ám a Kacsics nemzetség egyik jeles tagja, Simon bán Gertrudis királyné elleni merényletben való részvétele miatt a birtokot a király a Losonczyak ősének, a Tomaj nembeli második Dénes tárnokmesternek adományozta. Egészen 1467-ig a Losonczyaké volt, majd alig egy évszázad alatt négyszer is változott a birtokosa. A mohácsi vész utáni időkben, 1548-ban készített adóösszeíráskor már a Balassák birtokában volt, a híres hatalmaskodó és erőszakosságáról, hamis pénzverésről hírhedt Balassa Menyhért volt az ura. Az oszmán uralom terjeszkedése idején végvárnak minősítették, 1559-ben megerősítését törvény is előírta. Akkori birtokosa, Balassa János évekig folyamatosan harcban állt a bányavárosokat fenyegető, a vidéket gyakran sarcoló törökkel, mígnem 1575-ben Hasszán, a füleki bég elfoglalta az erősséget. Mocsáry 1826-ból származó megyei ismertetőjében ezt írja erről az ostromról: „Emlékezetre méltó Divény várának ekkori ostroma, melly oly rettenetes volt, hogy vérpatakok folyának a bástyán le, melly bástya a mai napig is Vér-bástyának neveztetik el.” Divény csak 1593-ban szabadul meg a török iga alól, amikor a Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf vezette császári hadak a bányavárosok védelmére indított támadás alatt, nem kevés áldozattal foglalták vissza a töröktől Nógrád várait, Divényen kívül Kékkőt és Füleket is.

Balassa Imre, a sanyargató

Az oszmántól való szabadulás után a várat a császár visszaadta eredeti birtokosának, a Balassa családnak. 1602-ben ismét megerősítették, 1605-ben Bocskai hajdúi foglalták el, 1666-ban pedig Wesselényi hadai vették be ostrommal. Ekkor már a Nógrádban hírhedt Balassa Imre volt a vár birtokosa, aki számtalan alkalommal önkényeskedett, rabolt, fosztogatott, kokettált hol a törökkel, hol a rendi felkelőkkel, hol meg a császári hatalommal. 1656-ban már saját várkapitánya, Divény akkori várparancsnoka, Libercsey Mihály is ellenszegült urának, és látva annak hatalmaskodásait, inkább átszegődött a szomszédos Gács várába, a Forgách grófok szolgálatába. Arról, hogy nem igazán lehetett túlságosan nemes lelkű úriember ez a Balassa Imre, az is tanúskodik, hogy feleségét, Lippay Borbálát egyszerűen kihajíttatta a vár ablakából. Emiatt a császári udvarba is beidézték törvénykezésre, de fittyet hányva a parancsnak, tovább önkényeskedett a vidéken, bár birtokait hivatalosan elkobozta a császár. Az is biztos, hogy rendkívül jó kapcsolatai voltak az udvarnál, mert igen rövid időn belül visszakapta javait. Ettől vérszemet kapott, és ismét garázdálkodni kezdett a vidéken, nemes urakat, a szomszédait, kereskedőket, parasztokat, szegényeket fosztogatva, gyilkolva. Még az 1664-ben aláírt Vasvári békeszerződés is veszélybe került miatta, ugyanis török kereskedőket támadott meg Nógrádban, megszegve a békeszerződés feltételeit. Ismét császári felelősségre vonás várta, de az elől Erdélybe szökött. Rokonai nem fogadták szívesen, ezért inkább mégis elment Wesselényi Ferenc ítélőszéke elé, ahol 1665-ben 32 rendbeli hatalmaskodás miatt várfogságra ítélték. Pozsony várában börtönözték be, de onnan megint megszökött. 1666 márciusában már régi ellensége, a Forgáchok ellen támadt mintegy két és fél ezres seregével. Elrabolták a lovakat, foglyokat ejtettek, úgy vonultak vissza Divény várába. S a történet itt még nem ér véget. Balassa Imre várkastélyt épített és tovább zsarnokoskodott. De erről majd legközelebb, amikor Divény várkastélyát mutatjuk be.