Poétikus akvarellek

JÁN ČIKOVSKÝ

Az Ausztriában, Bregenzben élő és alkotó amatőr festőnő akvarelljeit mutatja meg a hazai közönségnek. Képeinek finom, világos, áttetsző színei nagy frissességet kölcsönöznek alkotásainak.

Mivel a rajzórákon alapiskolás korában mindenki vízfestéket használt, az emberek többsége azt feltételezi, hogy ez az egyik legegyszerűbb és legkönnyebb technika. Valójában azonban a legnehezebb, ha az alkotónak az a célja, hogy igényes munkát adjon ki a kezéből. Az egyik legnagyobb hátránya, hogy nem – vagy csak nehezen – javítható. A képet a világosabb részektől a sötétebb felé haladva kell felépíteni, s ha valamit elront a festő, nincs rá mód, hogy „visszamenjen” és világosabb réteget képezzen.

A fehér színt a papír fehérsége adja és nagy gyakorlat szükséges ahhoz, hogy megmaradjon a papír ragyogó fehérsége ott, ahol arra szükség van.

Az akvarellnek számtalan előnye is van, amiért vonzó. Az egyik, hogy tiszta, átlátszó felületeket ad, amelyen átvilágít a papír és egy-két festékréteggel csodálatos színek érhetők el.

Másik nagy előnye, hogy a papíron összefolynak a színek a nedvesített felületeken, amelyeket csak irányítani kell és ezzel egyszerűen különleges, érdekes textúrák jöhetnek létre. Csukás Varga Edit festményeit Ausztriában, Svájcban és Németországban láthatta eddig a közönség, a somorjai – amely április 16-ig tart nyitva – az első szlovákiai kiállítása, az alkotásokat legközelebb a Jókai Napokon Komáromban tekinthetik meg a képzőművészet kedvelői.