Övé a pálya

A ZSSK Cargo vasúti teherfuvarozó vállalat tiszacsernyői részlegénél 120 mozdonyvezető dolgozik. Egy részük dízelmozdonyt vezet, a többiek a Tiszacsernyő–Kassa, illetve a Tiszacsernyő–Kassa–Igló vonalon közlekedő tehervonatokat. Lint Csaba, a Cargo tiszacsernyői gépparkjának alkalmazottja elmondta, régebben megbecsültebb volt a szakma. „Harminc évvel ezelőtt az emberek még felnéztek a mozdonyvezetőkre. Mára ez sokat változott, a szakma sokat vesztett a presztízséből, de még mindig sokan vagyunk, akik szívvel-lélekkel dolgozunk” – mondta a 27 éve mozdonyvezetőként dolgozó Lint Csaba. Hozzátette, náluk a szakma családi hagyomány, az édesapja is masiniszta volt, és a testvére is mozdonyvezető. „Apám idejében még gőzmozdonyok voltak. Az akkori technológia miatt elég kemény volt a munka. Miután megrakták a mozdonyban a tüzet, egész úton lapátolni kellett. Ezt össze sem lehet hasonlítani a mostani gépekkel, hiszen ma már gombok lenyomásával irányítjuk a vonatot” – magyarázta Lint, aki szerint manapság inkább lelkileg megterhelő a munka. Az éjszakázás a legnehezebb. „Az este hattól reggel hatig tartó munkaidőt meg lehet szokni, de amikor este tízkor, tizenegykor, egykor vagy hajnali háromkor kell munkába állni, az hosszabb távon nagyon megviseli az embert. Amit régebben ketten-hárman végeztek, azt ma már egyedül kell csinálni. Nagyobb a felelősség és a nyomás. Csak teljesen egészséges ember végezheti ezt a munkát” – mondta a mozdonyvezető. „Van a vezetőfülkében egy piros gomb. Ezt azonos időközönként meg kell nyomni, hogy a mozdonyvezető jelezze, minden rendben van. Ha nem nyomom meg, a gép még egyszer jelez, és ha akkor sem jelzek vissza, a vonat automatikusan megáll. Erre biztonsági szempontból van szükség. Ha az ember elalszik, nem nyomja meg a gombot, és megáll a vonat, annak komoly következményei vannak. Oda kell figyelni, ébernek kell lenni, semmi nem lehet a vezetőfülkében, ami elvonhatná a figyelmet a munkáról. Se mobil, se tablet, se újság” – tette hozzá Lint.

Az átlagos féktávolsága egy ilyen vonatnak 600-700 méter, és akár 2500 tonnát is mozgatnak. A masiniszta elindítja, megállítja, időre viszi-hozza – persze ehhez sokéves gyakorlat kell. „Mindig ugyanazon a vonalon közlekedünk, de nem unjuk meg, mert a táj állandóan változik. Ősszel és télen a legszebb. Persze vannak kevésbé ideális körülmények is, például a sűrű köd. A hírekben látott balesetek után mindig arra gondolunk, hogy velem is megtörténhet. Én szerencsére még senkit sem ütöttem el, de ezt valóban csak a szerencsémnek köszönhetem. Egy mozdony mögött több ezer tonna rakomány van, nem olyan egyszerű megállítani a szerelvényt, mint egy autót” – magyarázta Lint Csaba.