„Ösztönözzük egymást a LeFuthat-NÁD-ban”

Január 1-jén LeFuthat-NÁD néven futócsapatot alapítottak Nádszegen. Vavrek Éva helyi képviselő még a tavalyi év végén néhány olyan ismerősét szólította meg, akikről tudta, hogy rendszeresen fut, hogy járjanak együtt futni egy megbeszélt időpontban. Kérésünkre, hogy meséljen a kezdeményezésről, meghívta a csapat több tagját, így egy nagyon vidám, nevetős társaság tagjaival közösen beszélgettünk.

Megvalósult ötlet

„Gyorsan összejött egy 7-8 fős társaság, akikkel keddenként futunk rendszeresen. Amikor decemberben részt vettünk együtt egy jótékonysági futáson, akkor gondoltuk azt, hogy magasabb szintre kellene emelni ezt a tevékenységet, utána fogalmazódott meg bennünk a csoport létrehozásának gondolata. Január 1-jén csatlakoztunk egy országos virtuális futóversenyhez, amikor mindenki a maga által választott helyen és időben futotta le azt a távot, amelyre benevezett, ekkor jött létre a Facebook-csoportunk is”

– mondta el az ötletgazda. Január közepén már részt vettek a gútai félmaratonon is.

Az előzmények

Győri Nóra kisebb megszakításokkal két éve fut. Hozzátette, hogy szinte a csapat összes tagja eddig is egy-két társával járt futni, kevesen űzik egyedül ezt a sportot, mert jó, ha van egy támogató társ. Úgy vélik, nemcsak azokat tudják a csapattagok motiválni, akik csak rövid ideje kezdtek el futni, hanem a tapasztaltabb futók egymást is abban, hogy minél jobb eredményeket érjenek el az adott távon, tempóban, időben egyaránt fejlődjenek. Erdélyi Tünde gymstick edző szintén több éve fut rendszeresen, általában kettes-hármas csoportban.

„Októberben négyen elmentünk Felsőszelibe az éjjeli futásra, amikor az óraátállítást kihasználva képletesen egy perc alatt lefutottuk a tíz kilométeres távot. Ez volt az első hosszabb futásunk. A szervező RoniRun Club példáján láttuk, milyen jó az, ha van egy csapat, amelyhez csatlakozni lehet, így nagyon örülünk, amikor Évike előállt az ötlettel”

– egészítette ki. Molnár Olíviától megtudtuk, kedd és csütörtök vagy péntek a futónap Nádszegen. A létszám változó, öten-tízen csatlakoznak minden alkalommal és olyankor együtt teszik meg a távot, de aki a megbeszélt időpontban nem tud részt venni a közös futáson, az is beszámol a közösségi hálón a csoport teljesítményéről, hogy azzal lelkesítse a többieket.

„Az a jó a csapatban, hogy ösztönözzük egymást, ha tudom, hogy van kihez csatlakozni, akkor nagyobb kedvvel és lendülettel indulok el futni este hét órakor”

– fogalmazott.

Vegyes társaság

Puskás Ildikótól megtudtuk, a legidősebb tag nevezte be a csapatot az idei gútai félmaratonra.

„Halász Gita 57, a legfiatalabb futótársunk pedig 14 éves. A több mint ötven fő nagy része nő, de már négy férfi is csatlakozott hozzánk. Gitusra nagyon büszkék vagyunk, mert csak néhány éve kezdte a futást, de csodálatra méltó a kitartása. Annak is örülünk, hogy egyre többen jeleznek vissza, hogy kedvet kaptak a futáshoz és csatlakozni szeretnének”

– egészítette ki. Mintál Mónika hat éve kezdett edzőterembe járni, hogy jelentős túlsúlyától megszabaduljon, a világjárvány miatt azonban nem folytathatta a beltéri edzéseket, ezért három éve rendszeresen fut.

„Sosem szerettem futni, de a bezártságban hiányzott a mozgás. A többiek vittek bele abba, hogy öt-tíz kilométernél többet is le lehet futni, mostanra pedig elmondhatom, hogy imádom ezt a sportot. Az a jó érzés, amit a megtett táv után érzek, megfizethetetlen és mással nem pótolható, az edzőtermi edzés nem tudja ugyanazt nyújtani. Egy idő után úgy megszokja a szervezet, hogy hiányozni kezd”

– vélekedett. Puskás Ildikó szerint sokszor nem is a teljesítmény a lényeges számukra, hanem a jó társaság.

„Általában végigbeszélgetjük és -nevetjük az egész távot. A csapatban mind nádszegiek vagyunk, tehát senki sem ismeretlen, de sokukkal a futócsapat révén kerültünk közeli kapcsolatba. Azóta, hogy csatlakoztam, szinte a fellegekben érzem magam”

– mondta nevetve. Čellár Andrea úgy véli, a futáshoz a jó időbeosztás is fontos.

„Egyeztetni kell a munkát, a magánéletet, az otthoni tennivalókat, ezért inkább korán reggel szeretek futni. Főleg nyáron, amikor napközben meleg van, inkább fél hat körül, munka előtt elindulok. Sokkal energikusabbnak érzem magam a munkában is futás után”

– tette hozzá.

Négy kupát nyertek

A lelkes női csapat hét tagja január közepén úgy ment el a gútai maratoni futásra, hogy előtte egyikük sem vett részt ilyen hosszú távú megmérettetésen és nem is voltak ilyen terveik.

„A már említett Halász Gita szeretett volna benevezni és megkért minket, hogy segítsünk neki a felkészülésben. Tíz-tizenöt kilométeres távokat futottunk együtt, majd felmerült, hogy ha mind beleférünk a megadott időkorlátba, akkor miért ne nevezhetnénk be többen is a versenybe. Végül nagyon szép időeredményekkel mind abszolváltuk a félmaratont, sőt, ilyen jó eredményeink sosem voltak előtte”

– hangsúlyozta Erdélyi Tünde. Vavrek Éva azzal egészítette ki, hogy a nyárasdi Lelkes József futónagykövettől kaptak némi útmutatást, jótanácsokat, de arra nem készültek fel, hogy különféle terepviszonyok és szintkülönbségek lesznek. Nagyon jó tapasztalás volt számukra azért is, mert idős futókkal is találkoztak, például egy hetvenöt éves hölggyel, akinek ez volt a 496. maratoni futása.

„Aki már ilyen komoly versenyre jelentkezik, annak nem a fizikai felkészülés a legfontosabb, hanem a lelki egyensúly és a kitartás. Nem éreztem magam olyan jó kondícióban, hogy le tudnám futni, de az elhatározás erősebb volt, így lefutottam”

– tette hozzá Molnár Olívia.

A futás előnyei

A futócsapat tagjai bárkinek ajánlják a futást, mert úgy gondolják, csak jó hatása van. Egyetértenek abban, hogy eleinte az öt kilométer is nagy kihívás, de idővel bele lehet jönni annyira, hogy a tíz vagy a huszonegy kilométer sem okoz gondot. A negatív hozzászólásokkal nem foglalkoznak, pedig sokszor megkapják, hogy biztos csak jó dolgukban futnak.

„A sport megkönnyíti az élet nehézségeit is. Sokkal jobb élnem azóta, hogy sportolok, teljesen megváltozott az életem, átalakult az életmódom. A közösségi futás mellett számomra nagyon fontos az egyéni is, olyankor tudom a leginkább kiszellőztetni a fejem, megszabadulni a lehúzó gondolatoktól. Fontos, hogy közben jól érezzem magam, a túl gyors tempót nem szeretem, mert akkor már nem élvezem. A legjobb érzés, amikor elérjük azt a pontot, hogy már nem érezzük, hogy futunk, csak visznek előre a lábaink”

– fogalmazott Mintál Mónika.