Nyomot hagynak magukról az utókornak – a Komáromi Zsidó Hitközség felújított zsinagógájában jártunk

Hogy 1990-től máig pontosan milyen gyakoriság szerint zajlottak a komáromi vallási közösségek épületeinek felújításai, annak összegzésére nem tennék most kísérletet. Az azonban biztos, hogy az elmúlt évtizedben számos olyan templom vagy egyházi épület újult meg részben vagy egészben, amelyekre ráfért már az új köntös – legyen szó akár a Szent András-bazilikáról vagy az ortodox Lengszentebb Istenszülő-templomról.

A megújulások sorában nem jelentett kivételt a helyi zsidóság legfőbb épülete sem. Nyáron kezdődött, ősszel pedig befejeződött a Komáromi Zsidó Hitközség tulajdonában levő Menház zsinagógájának felújítása. A munkálatokat a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Szövetségének Moreshet programja támogatta mintegy 180 ezer euróval.

A hatás egyértelmű: a beltér szinte mindegyik szöglete felfrissült, s akár egy virágzó, népes gyülekezetnek is otthont tudna adni. Az épület ugyan nem minősül műemléknek, viszont a hitközség igyekezett mindent az eredeti stílusban helyreállítani.

„Emberé a munka, Istené az áldás”

Magyarics Richard, a felújítást végző Robustech cég tulajdonosa a lapunknak a helyszínen mondta el, hogy első lépésben a padlózat állapotát mérték el. Kiderült, nagy a gond, hiszen szigetelés híján a fa (közel 130 év után ez talán érthető is) alulról elkezdett rothadni, ami egyben a falak nedvesedésével is járt. A vízszigeteltést is magába foglaló teljes padlócsere mellett aztán a padok felújításába is belefogtak. Ez egyszerű feladatnak tűnt, ám végül kiderült, hogy azok is különféle állapotban voltak aszerint, hogy egykor milyen festékkel kezelték le őket – emellett pedig több kisebb javítást is végre kellett hajtaniuk rajtuk: például keményfából készült elemekkel pótolták rossz állapotban levő részeket, valamint a padokhoz tartozó kis szekrénykéket is rendbe tették. A famunkák végül kiterjedtek az ajtókeretek és a karzatra vezető lépcsők cseréjére, ill. javítására is. Habár még akadhat felújítandó rész az épületen, a teljes képet tekintve most elkészültek a lényeggel.

„Elég hideg a templom, ezért telepítettük az infrafűtést, végül kialakítottunk egy kamerarendszert is, amellyel részben a biztonságot növeltük, részben pedig kihasználható felvételek készítésére is“ – mondja Magyarics.

Mivel elég sok burkolóelemet eltávolítottak, ezért nem lehetett kizárni, hogy találnak „valamit“ a padló alatt vagy a falaknál – ám végül semmi ilyesmit nem tapasztaltak. Ugyanakkor a régi padlóból egy üvegborítás alatt látható darabot meghagytak emlékül, míg a belső bejárati ajtószárnyakat pedig a falakra rögzítették. 

„Ezek apróságok, de azt hiszem, hogy egyben visszajelzést jelentenek arról, hogy körülbelül milyen átalakuláson ment át a zsinagóga“ 

– teszi hozzá a szakember.

30 évnyi munka gyümölcse

„Egy hosszú folyamat zárult le ezzel rekonstrukcióval. Amikor idejöttünk a rendszerváltás után, ez egy omladozó épület volt“ 

– mondja Kollár Zoltán vállalkozó, a hitközség vezetőségi tagja. Paszternák Antal elnökkel hosszú perceken át közösen sorolják, mivel és hogyan kellett megküzdeniük az elmúlt három és fél évtizedben. 

A hitközség először a tetőt cserélte le, majd fokozatosan, pontról pontra, hosszú éveken át Menház belsejét tették rendbe az alsó szigeteléstől egészen a beltérig, amelynek sok helyütt csökkenteni kellett a magasságát. 

A kérdésünkre, hogy a Menház 1896-os megépülését követően a rendszerváltás óta zajló felújítási folyamat volt-e a legfontosabb fejlesztés, Paszternák gondolkodás nélkül igennel válaszol. Az anyagiak előteremtésében jó ideje kulcsfontosságú szerepeket vállalnak fiai, András és Tamás is.

Közösség az ittnek és mostnak

Hivatalosan 48 tagja van a komáromi hitközségnek, amelyből nagyjából 10-en aktívak – ám mint a Menházban is folyó munka mutatja, egy ekkora közösség is fel tud mutatni változatos kulturális életet. 

A teljes értékű vallási élet azonban ma már azért sem lehetséges, mert a második világháború óta nincs rabbija a komáromi zsidóságnak. A rendszeres istentiszteletek pedig a 80-as években megszűntek. Ezt nagyon könnyen lehetne leépülési folyamatnak minősíteni, de a hitközség tagjai a borús következtetések helyett másra összpontosítanak. 

A közösség egy-egy ünnep alkalmával a magyarországi oldalról is kibővül. Tatabányáról vagy Tatáról is érkeznek ide hívők, hiszen Komárom-Esztergom vármegyében nincs működő zsidó hitközség. Egy-egy esemény kapcsán pedig magyarországi, modern irányzatokat képviselői rabbikat szoktak elhívni a Menházba a legfontosabb ünnepek alkalmával – akiknek az istentiszteletek megtartása mellett a tanítás is a feladatuk.

Paszternák Antal egyúttal arra is emlékeztet, hogy ha ugyan vallási funkciójukat már régebben elvesztették, Komáromban három további zsinagóga épülete is fennmaradt. Ennek fényében sem túlzás azt állítani, hogy a Menház mára egyfajta „reprezentatív” multifunkciós épületté vált: a vallási, ill. adminisztrációs szerep mellett kulturális életnek is helyet ad például a Komáromi Napok alkalmából, sőt a cukrászda révén még kulináris kínálata is van. 

Üzenet a jövőnek

„A felújítási folyamattal az volt az egyik cél, hogy ezt az épületet megtartsuk a zsidó hitközségnek. Ha pedig a zsidóság egyszer majd már nem fog létezni Komáromban, úgy azt szerettük volna, hogy akkor is legyen egy olyan épület a városban a kis ortodox zsinagógánkkal, ami arra emlékeztet, hogy itt valamikor élt egy ilyen közösség. Remélem, hogy ez a távoli jövőben fog bekövetkezni“ 

– fogalmaz Paszternák, akihez hasonló hangnemben csatlakozik Kollár Zoltán is: „Valami nyomot hagyunk magunk után... Hogy élt itt valamikor egy nagy közösség. A második világháború előtt körülbelül 2600 tagja volt.“ 

Az elnök emlékeztet arra is, hogy ennek a számnak mintegy 10%-a számított túlélőnek, ill. visszatérőnek a háború után, akik kiegészültek a falvakról beköltöző családokkal. Így a 40-es évek végén egy ideig még 500 zsidó élt Komáromban.

Az sem mellékes, hogy a Menház sokrétű funkciói mellett ma már egyfajta emlékhely szerepét is betölti. Gyakorlatilag minden hónapban felkeresik az épületet a komáromi zsidóság egykori tagjai, ill. leszármazottai. Nemrég járt itt Jason Reitman amerikai filmrendező is, akinek édesapja a szüleivel együtt a második világháború után disszidált Csehszlovákiából. Külön élményt jelentett számára, hogy megtalálták az apa születésének dátumát az anyakönyvben. A hitközség mindenkinek igyekszik aktívan segíteni, akik a családfájuk gyökereit jönnek keresni Komáromba.