Újra együtt imádkoznak és örökségük ápolásán dolgoznak a királyhelmeci zsidó hitközösség tagjai (GALÉRIA)

Lehet, hogy kevesen tudják, de az ország keleti csücskében található Királyhelmec gazdag és jelentős zsidó múlttal büszkélkedik. Bár a zsidó vallású lakosok száma jócskán száz alatt van, máig vannak a város területén olyan épületek – például a zsinagóga vagy a nyitható, ún. sátoros tetővel felszerelt családi házak –, amelyek a kisváros zsidó múltjára utalnak. Ahogy azt Gönczy Bertalan helyi lakos, aktivista lapunknak ottjártunkkor elmondta, a városban az 1940-es évek elején megközelítőleg 1000 zsidó vallású vagy zsidó nemzetiségű élt, ami a népszámlálás alapján a lakosság jelentős részét képezte. 

A második világháború során a zsidó közösség jelentős veszteségeket szenvedett el. Körülbelül 975 zsidót deportáltak Auschwitzba, de a háború után csupán 170-en tértek vissza. A visszatérő zsidók között voltak, akik a zsinagógát kipucolták, azonban az épület állapota mai napig aggasztó (egy jó ideje a városi önkormányzat tulajdonában van – a szerk. megj.) 

– nyilatkozta Gönczy Bertalan azzal, hogy a város északi részén annak idején egy másik zsinagóga is állt, de egy villamcsapás következtében leégett, utána pedig elbontották. 

„Egyébként hihetetlen, hogy a két zsinagóga a második világháborút és a holokausztot is átvészelte. Az egyik zsidó lakos, aki túlélte a háborút és az elhurcolást, telefonon elmondta nekem, hogy a máig megmaradt zsinagógát a magyar hadsereg lovardának használta, és bizony olyan állapotban volt, hogy a trágya fél méter magasan állt benne. Azt is elmesélte, hogy a parkettát egyházi dokumentumokkal borították be, hogy megvédjék a rongálódástól, melyet a lovak patái okoztak. A helyi zsidóságnak egyébként az is érdekessége volt, hogy mikor 1944-45 derekán nagyjából 175-en visszajöttek, 1948 előtt már újra ötszáz lelke volt a hitközösségnek. Az akkori Csehszlovákia területén mindössze öt olyan hitközösség volt, amely legalább 500 taggal büszkélkedett. De akik visszajöttek, nem igazán akartak itt maradni, nem érezték magukat biztonságban, ezért először az 1948-as hullám, majd utána az 1968-as hullám során rengetegen Palesztínába vagy az amerikai New Yorkba emigráltak” – tette hozzá Gönczy.

Könyvtár és siratóház

Míg a zsidó temetőben a megdőlt sírok kiegyenesítését és az omladozó falak kijavítását, valamint egy információs tábla elhelyezését tervezik, amelyen a sírok leírása szerepelne, addig felmerült a régi siratóház visszaépítése is, amely Gönczy szerint több funkciót is elláthatna. 

A sírok leírásait is elhelyezhetnénk benne, de holokauszt emlékműként is szolgálhatna, ahol az áldozatok listáját is feltűntetnénk. A zsinagógában pedig felmerült az ötlet, hogy ha esetleg bérbe vennénk a várostól, akkor egy könyvtárat rendezhetnénk be benne, de kiállításoknak, koncerteknek és egyébk kulturális eseményeknek is helyet biztosíthatna. De mindez egyelőre csak álom, a várossal még semmi konkrétumról nem egyzetünk meg

– tette hozzá Gönczy. 

A zsinagóga állapotának javítása érdekében azonban komoly felújítási munkálatokra lenne szükség, hogy az épület megőrizze eredeti állapotát és vonzó legyen a látogatók számára. A tető helyenként beázik, a falak nedvesek. Gönczy Bertalan szerint fontos kihívás, hogy a város nem rendelkezik konkrét tervekkel, és a zsidó közösség létszáma is csökkent, ami megnehezíti a vallási funkciók fenntartását. 

Évek óta tisztítja

A zsidó temető sorsa az elmúlt években Gáti Éva helyi lakos kezében van, aki édesapja példáját követve rendszeresen és nagy odafigyeléssel gondozza a sírokat és azok környékét. „Édesapámat a németek Terezínbe vitték, ahonnan végül megszökött, s majd utána Prágában telepedett le és ismerte meg édesanyámat, aki egyébként osztrák volt, magyarul szinte semmit sem tudott. Amikor visszajöttek Királyhelmecre, a temető borzasztó állapotban volt, a kerítések le voltak dőlve, és sok sír elhanyagolt volt. Barátaival együtt nekilátott a temető rendbehozatalának. A kommunista időszakban is harcolt a temető rendbehozataláért, és mivel képviselő volt, megengedték neki, hogy elvégezze a szükséges munkálatokat. A temető karbantartása iránti elkötelezettsége nemcsak a közösség iránti szeretetét tükrözte, hanem a saját családja iránti tiszteletét is, hiszen sok hozzátartozónk is ott nyugszik” – mesélte kissé meghatódva Gáti Éva, aki Amerikában élő testvérének és más rokonainak a hozzájárulásával évente többször is lekaszáltatja, rendbe rakatja a temetőt. 

A temető gondozását akkor vettem át, amikor édesapám elhunyt. Egyébként több családtagunk és hozzátartozónk is itt nyugszik, éppen ezért ez a hely mindig is fontos volt számunkra. Nem szégyellem, hogy zsidóként nem gyakoroltam a vallásomat, de ez valószínűleg a szüleim hozzáállásából ered. Édesapám kommunista nézeteket vallott, ami miatt nem érdekelte a vallás, míg anyukám, aki osztrák származású volt, néha részt vett a templomi szertartásokon, de ez nem volt rendszeres. Az ünnepeket, mint például a böjtöt, csak annyira ünnepeltük, hogy az ételek elkészítése során édesanyám megemlített róluk valamit, de a vallási jelentőségükről soha nem beszéltek. Éppen ezért nagy örömmel tölt el, hogy most, ennyi év után egy rabbijelölt jár Királyhelmecre, akivel közösen imádkozhatunk és tanulhatom mindazt, amiből eddigi életemben kimaradtam 

– zárta Gáti Éva, majd végezetül azt is hozzátette, hogy a királyhelmeci zsidó közösség egyre szorosabb összetartásának köszönhetően pozitívan látja a zsidó temető jövőjét: „Bár a közösség létszáma kicsi, a fiatalabb generációk is érdeklődnek a zsidó hagyományok iránt, és ez reményt ad a jövőre nézve.”