Nyolc éve vár a veseátültetésre, most végre felcsillant a remény

Egy körülbelül húsz négyzetméteres bérelt garzonlakás ad otthont Ildikónak és családjának, 17 éves bátyjának és szüleinek. Érkezésemkor a családfő kávéval kínált, majd percekig kereste hozzá a fehér cukrot, végül talált is egy keveset. Mivel családjukban több generációt is érint a diabétesz, a cukor nem része az életüknek. Ottjártamkor a szoba-konyha jelentős részét orvosi kellékek, barna kartondobozok foglalták el, melyekben a lányuk mindennapi ellátáshoz szükséges steril eszközöket szállították ki.

Napi 12 óra dialízis

Az esti rutin megkönnyítése érdekében a dialíziskészülék az ágy mellett, a konyhapulton kapott helyet. A kezelés az Ildikó testébe beültetett katéterén keresztül történik este 9 órától másnap reggelig. A készüléknek 12 órán keresztül kell folyamatosan dolgoznia, hogy veséje maradéktalanul kitisztuljon. Ötödik stádiumú veseelégtelensége miatt csecsemő kora óta egészen 6 éves koráig gyógyszereket szedett. Mivel azonban állapota rosszabbra fordult, 6 évesen kénytelenek voltak beültetni az első katétert, azóta minden nap dialízisre szorul.

Megpróbáltatások sora

Az elmúlt hét évben, egészen tavalyig, Pozsonyba jártunk dialízisre, minden hétfőn szerdán és pénteken. Reggelente 4-kor keltünk, vitt minket a mentő és volt, amikor csak este 7-8 környékén értünk haza, mert kislányunk sokszor nehezen viselte az eljárást

 – osztotta meg lapunkkal az édesapa. A kezelésekkor gyakran rosszul lett, elájult, az évek során a járása is nehézkessé vált, kétszer pedig vérmérgezést is kapott a katéter miatt. Már 8 éve várják az új vesét, annak ellenére, hogy Ildikó neve a kezelőorvosa információ szerint a transzplantációs lista élén van. Arra hivatkozva, hogy voltak, akik rosszabb állapotban kerültek kórházba, esetleg azért, mert Ildikó véreredménye akkor éppen nem volt megfelelő, több alkalommal is lecsúsztak az új szervről.

8 éve várják a vesét

Nyolc év elteltével sem hívták őket átültetésre, amin a többi kezelőorvosuk is csodálkozik. A betegséggel való küzdelem és együttélés az egész családot megpróbáltatások elé állítja. Helyzetüket tovább nehezíti, hogy Ildikó mindkét szemén szürke hályog alakult ki, ezért decemberben műtétet írtak neki elő, amin április 8-án esik majd át. 

Felkelek, ülök és nézem a falat. Sajnos nem látok semmit, csak színeket

 – árulta el a 14 éves kislány. Édesapja hozzátette, hogy évekig csak azokon a napokon járt iskolába, amikor nem volt kezelés, kedden és csütörtökön. Egy ideig magántanuló is volt, tanárai gyakran kijártak hozzá.

Albérletet keresnek

Néhány évvel ezelőtt egy komplikált örökösödési folyamat miatt hirtelen kellett a négyfős családnak költöznie, így találtak rá a jelenlegi nagymegyeri albérletre. Bíznak benne, hogy sikerül egy kissé tágasabb, jobb helyet találniuk, ahol a higiéniai körülmények is kifogástalanok. Folyamatosan keresik a lehetőségeket. 

Van remény

A dialízisgép a 12 órás működése közben halk búgást hallat, mialatt kiválasztja a salakanyagokat a szervezetből és egy steril műanyag zsákba üríti. A már 8 éve tartó feszült helyzetet, a szervre való várakozást egyre kevésbé bírja a család. Az édesapa elmondása szerint ő is adhatna vesét, legalábbis az orvosi eredményei megengednék, azonban ezen az úton valami miatt mégsem indultak el a szakemberek. Kezelőorvosuk a legutóbbi felülvizsgálaton azt mondta, hogy ez a helyzet nem tartható sokáig és muszáj lesz vesét kapnia Ildikónak. Azóta is minden percben várják az értesítést. 

Szeretnék beiratkozni a zeneiskolába, gitáron tanulni és koncerteken részt venni. Szeptemberben szerettem volna kezdeni, de a szemem közbeszólt. Ha a vese meglenne és a szemem is rendbe jönne, már minden jó lenne

 – tette hozzá Ildikó, majd kérte édesanyját, hogy adja be neki a gyógyszerét. A kis szoba falán fényképek láthatóak, a családi fotók közt vannak kórháziak is a dialízisre járó pozsonyi csoporttal, köztük Ildikóval. A legtöbben közülük azonban már nem élnek. A szemműtétre már csak pár napot kell várniuk. Abban bíznak, hogy a vesét is megkapják mihamarabb.