Nem mindig a nagy kutyák a veszélyesek

Ornyi Csaba a rögtönzött karanténállomásonSzőcs Hajnalka felvételeA fiatalember egyike azoknak a rendőröknek, akiket kóbor ebek és ragadozók befogására képeztek ki. Ezekre a szakemberekre elsősorban akkor van szükség, ha egy lakott területen veszett állatok jelennek meg. Az egyik legfontosabb megelőző intézkedés az olyan állatok – elsősorban kóbor kutyák – eltávolítása, amelyek a veszélyes betegséget terjeszthetik. Vágsellye Vágvecse városrészében augusztusban a híd melletti teherkikötő területén az őrzőkutyák egy veszett rókát fojtottak meg. A városi önkormányzat megelőző intézkedéseket hozott. A városi rendőröknek jutott a feladat, hogy Vágvecsén minden kóbor kutyát befogjanak, és vesztegzár alá helyezzenek.

Kitakaríttatták a mintegy három éve üresen álló ketreceket, amelyekben a szolgálati kutyákat tartották, mielőtt a városvezetés megállapította volna, hogy a rottveilerek tartása túl költséges. „Nem olcsó mulatság, de ha egy tömegverekedésnél kell rendet teremteni, egy jól megtermett rottveiler többet ér, mint három rendőr” – állítja Ornyi. A megelőző intézkedések elrendelése után az első két napon hat kutyát helyeztek el a rögtönzött karanténállomáson, a múlt hét végéig összesen 14 kutya került ide. Ám csak négy alkalommal kellett használni a speciális fegyvert. A kutyákat Narkamonnal kábítják el, amely néhány percre megbénítja az izomműködést. Az állatokat a karanténállomásra szállítják, és megvizsgálják. „Nagyon jól együttműködünk az egyik vágsellyei állatorvossal, Jasenovec doktorral, akit akár késő este vagy hétvégén is hajlandó azonnal jönni.” Az orvos eddig még egyetlen befogott állatnál sem állapított meg veszettséget. A szabályzat szerint az állatokat hét napig tartják karanténban, ennyi a veszettség lappangási ideje. Ha ezalatt nem jelentkezik a kutya gazdája, kénytelenek az állatot elpusztítani és dögégetőbe szállítani. „Veszettség idején ezek az állatok nem hagyhatják el a város területét, ezért nem szállíthatjuk őket a kutyamenhelyre.” Ornyi Csabától azt is megtudtam, ha nincs vesztegzár, a befogott kutyákra nem ilyen szomorú vég vár: „A városnak szerződése van a nyitrai kutyamenhellyel, oda szoktuk szállítani a befogott kutyákat. A menhely vezetői a beszállított kutyákat hamarosan új gazdákhoz küldik.”

A vecsei kutúrház mögött levő ideiglenes karanténállomáson egy kis fekete korcs üdvözölt bennünket. Ő nem tudta, ha nem jelentkeznek érte, már csak három napig tart az élete. Kutyatársa szerencsésebb volt, egy nappal korábban elvitte valaki. „Egyszer befogtunk az utcán egy kutyát, nem volt valami formás állat, eszünkbe sem jutott, hogy törzskönyvezett lehet. Aztán jelentkezett a gazdája és kiderült, hogy fajtatiszta angol juhász, több kiállításon is díjat nyert, és 25 ezer koronát ér.” A befogott kutyáért a tulajdonos az oltási bizonytvánnyal jelentkezhet, hiszen minden kutyát be kell oltatni veszettség ellen. Egy kutyát a helyszínen kellett agyonlőni. „Nem mindig a nagy kutyák a veszélyesek, a kisebb testű, de agresszívabb kutya sokszor nagyobb kellemetlenséget okoz. Egy alkalommal azért riasztottak bennünket, mert egy játszótéren egy német spicc futott a gyerekek közé, és harapott is. Ez a fajta kutya csak a saját gazdáját ismeri. A gyerekek játszani akartak vele, az meg hármat megharapott. A többiek felmenekültek a mászókára, a szüleik a mászóka alatt sikoltoztak. Ott sajnos nem volt mentség, rögtön le kellett lőni a kutyát.” Máskor a veszélyes harci kutyának tartott pitbullt is sikerült befogniuk lövedék nélkül. „Este tízkor hívtak a Hepaj vendéglőből, hogy a diszkóba beosont egy nagy pitbull. Nyilván a gazdáját kereste, aztán a resti előtt összeverekedett egy arra sétáló házaspár dalmatájával. Szerencsére csak megharapta. Amikor odaértünk, láttam, hogy a kutya nagyon zavarodott, biztosan amiatt, hogy nem találta a gazdáját, végül sikerült pórázon elvezetnem.”

Ha nem feltétlenül szükséges, nem lövöldöznek. A lövedék sem olcsó. A szén-dioxidos patronnal működő legpisztolyból olyan fecskendőt lőnek ki, amelybe veszettség elleni szérumot töltenek. Persze védőoltás beadására is használható. Például olyan őrzőkutyánál, amely még a saját gazdájának sem engedi, hogy hagyományos módon adja be az injekciót. A fegyverrel akár hatvanméteres távolságból is célba lehetne találni, de Ornyi Csaba szerint legbiztosabb négy-öt méterről lőni. „Nem lenne jó, ha egy célt tévesztett lövedék elveszne. Nemcsak azért, mert egy lövedék 450–550 korona, hanem azért is, mert azt esetleg gyerekek is megtalálhatnák, és megszúrhatnák magukat vele. A bénító szer pedig az embereknél szívritmuszavart okozhat.” A speciális fegyver használatát a kassai állatorvosi egyetem tanfolyamán tanulta, ahol nemcsak fegyverhasználattal, hanem a kutyák és egyéb ragadozók biológiájával és viselkedéstanával is foglalkoztak. Az ilyen specialistáknak ugyanis nem csak kóbor kutya vagy macska befogására kell felkészülniük: „Kergettünk már menyéttel is. Az egyik bérház negyedik emeletén a folyosóra kirakott bútorok közé vette be magát, onnan riogatta a lakókat. Őt emelőhálóval fogtuk meg, és visszavittük az erdőbe.”