Nem a KOMVaK-nak van igaza?

Az utóbbi néhány hét leforgása alatt immár harmadik alkalommal foglalkozunk lapunk hasábjain a komáromi víz és csatornaművek á.v., valamint a város és a járás polgármesterei, illetve a víz- és csatornahálózatot jelenleg üzemeltető KOMVaK Rt. közti viszállyal, amely a vízmű vagyonának transzformációja kapcsán alakult ki. Október 13-án közöltük Fekete Istvánnak, a KOMVaK Rt. igazgatójának véleményét az üggyel kapcsolatban, és abban több olyan állítás szerepelt, amely sértő volt Jarábek Józsefre, a nyugat-szlovákiai vízmű komáromi részlegének igazgatójára nézve. Ezért az érintett ugyancsak a lap hasábjain keresztül kívánt reagálni az őt ért vádakra.

„Mindenekelőtt azt szeretném tisztázni, hogy én, mint üzemigazgató, semmilyen állami vállalati vagyont nem árusítottam, de nem is árusíthattam volna ki, hiszen erre törvényi szabályozás vonatkozik. Az írásban felsorolt gépkocsik eladása a földművelésügyi miniszter 1997. december 18-án kelt határozata alapján történt – mondta Jarábek József. – Ugyancsak miniszteri engedélyre volt szükség a vízórák eladásához is, amelyeket Komárom városa tavaly vásárolt meg. Erről Fekete Istvánnak, mint a vagyonkezelő vállalat igazgatójának pontosan tudnia kell.

Ahhoz, hogy érthető legyen, miért is alapítottuk meg a Hydrokom Rt.-t, vissza kell kanyarodnunk a kezdetekhez, vagyis odáig, hogy a földművelésügyi minisztérium a Trencséni és a Komáromi járásban kísérleti transzformációs tervezetet valósított meg. A trencséniben a községek, miután a tulajdonukba került az infrastrukturális vagyon, megalapították a Trencséni Víz- és Csatornaművek Rt.-t. Ugyanakkor az üzemeltető vagyon transzformációjával létrehozták a Trencséni Vízgazdálkodási Társaság Rt.-t, amelyet később egy francia cég vett meg. A két társaság között 20 évre szóló működtetési szerződés van érvényben, amely tartalmazza a beruházási programot és a nyereség elosztását is. Ott ugyanis Trencsén városa nem vált ki, mint nálunk Komárom, és nem hagyta magukra a falvakat. Mi is ehhez hasonlóan szerettük volna megvalósítani a transzformációt a járásban. Ezért Komárom, Izsa, Pat és Csallóközaranyos még 1994. november 16-án érdekképviseleti egyesületként megalapította az Aquacoopot, amelyhez 1995. május 19-én további 23 község csatlakozott. A Hydrokomot pedig a TVT-hez hasonlóan azért hoztuk létre, hogy az állami vállalat megszűnése után biztosítsa majd a víz- és csatornahálózat működtetését az egész járás területén. Mivel én akkor egy állami vállalat üzemrészlegének élén álltam, a felettes intézmény, vagyis a földművelésügyi minisztérium beleegyezését kértem, hogy egy részvénytársaság statutáris szervének tagja lehessek. Ezt az engedélyt meg is kaptam. A Hydrokom tehát benyújtotta a működtető vagyonra vonatkozó privatizációs tervezetét. Közben azonban Komárom, Izsa, Pat és Csallóközaranyos a kerületi hivatalban 1998 júliusában bejegyeztette a Vodocoop érdekképviseleti egyesületet, amely meg szerette volna kapni az egész járás működtető vagyonát, viszont tevékenységi köreként csupán az említett 4 település úgynevezett csoportos vagyonának, tehát kútjainak, gépházainak működtetését látta volna el. Tehát nem az egész járásét, mint ahogyan azt mi vállaltuk volna, hanem csak ezét a négy települését, beleértve a nyereséges komáromi részleget is. A további három község bevonására azért volt szükség, mert az említett csoportos vagyon, bár Komárom kataszterében található, azonos arányban képezi a négy település tulajdonát. Ez az úgynevezett ideális társtulajdonosi forma, mivel a négy település közös kútból kapja a vizet. Visszatérve a működtető vagyon transzformációjára: 1998. augusztus 12-i ülésén a privatizációs minisztérium a Hydrokom tervezetét hagyta jóvá, mivel a Vodocoop hiányos tervezetet nyújtott be, azt is csak két nappal az ülés előtt. Döntéséhez az is hozzájárult, hogy a földművelésügyi minisztérium az egész járás területére egyetlen üzemeltetői engedélyt adott ki. Tervezetünket, a trencsénivel együtt a kormány utolsó, szeptemberi ülésén kellett volna jóváhagyni, de míg az előbbire rábólintott a testület, a Komáromi járásban – hivatalosan máig nem tudni, miért – leállította a működtető vagyon privatizációját. Az új kormány pedig már új koncepcióval állt elő a vízművek transzformációját illetően, amelynek eredményeképpen 2002. július elsejével hat vízgazdálkodási társaság alakul az országban.

Néhány szóval reagálnék Pásztor Istvánnak, Komárom polgármesterének azon kijelentésére is, miszerint a vízdíj megszabása a város jogköre, nem pedig az üzemeltetőé. Ez nem így van. A víz árát az üzemeltető szabja meg, valós, megalapozott költségek alapján, amelyhez – közhasznú szolgáltatásról lévén szó – legfeljebb 10 százalékos nyereséget számlázhat. Ezért nem indokolja semmi, hogy Komáromban az elmúlt két évben 8, szeptembertől pedig 11,50 koronát számláznak a lakosoknak a víz köbméteréért, sőt, a vállalkozóknak 18 koronát. A KOMVaK-tól ugyanis mi is vásárolunk vizet, mégpedig köbméterenként mindössze 3,71 koronáért. Kérdem én, mennyire reális akkor a lakosság és a vállalkozók számára megszabott ár, más szóval mekkora rajta a KOMVaK nyeresége? Amíg mi üzemeltettük az egész járás területén a víz- és csatornahálózatot, a törvény által megengedett maximális árat voltunk kénytelenek mindenkinek számlázni, ugyanis a városban megtermelt nyereségből fedeztük a falvak veszteségeit. De most, hogy a város különvált, és saját üzemeltetője van, nem kell fedeznie a községek veszteségeit. Pásztor István annak idején éppen ezzel indokolta Komárom kiválását. Igen ám, de a város lakosságának ebből semmi haszna nem származott, hiszen továbbra is magas vízdíjat fizet, pedig a valós költségek legfeljebb 5 koronás vízdíjat tennének indokolttá. Sőt, most, az ISPA-tól jóváhagyott hitelre hivatkozva a maximális 11,50 koronára emelték a díjat. Ismét csak azt kérdezem, 1999 óta hová lett az az évenkénti 20 millió koronás nyereség, amelyet azelőtt az állami vállalat a városban ki tudott termelni? A városi képviselő-testületnek, de a három falu képviselő-testületének is – amelyek, mint már említettem, egy negyed–egy negyed arányban résztulajdonosai a csoportos vagyonnak – el kellene gondolkodnia azon, hogy milyen üzemeltetője is van a vagyonnak és milyen módon gazdálkodik vele. Ehhez elég lenne áttanulmányozniuk a Tatra-Audit Kft. által a KOMVaK társaságnál májusban elvégzett könyvvizsgálati jelentést...” (vkm)

Szerkesztőségünk a vitát ezzel befejezettnek tekinti.