„Nem a harcost akartam ábrázolni, hanem a szellemi vezért”

Halk szavú, nagybajszú ember Győrfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész, a Rákóczi-szobor alkotója. Nem tolakszik reflektorfénybe, ám ha hívják, nyugodtan állja a kíváncsi tekinteteket. Szobrait „reneszánsz módon” alkotja, semmit nem bíz másra. Szerinte egy szobornak az utolsó simításokig a szobrász kezét kell éreznie. Ezért még nagyméretű szobrait is maga önti saját öntödéjében.

Mondjon néhány szót magáról, származásáról.

A Nagykúnság egyik városából, Karcagról érkeztem. Karcag arról nevezetes, hogy a tatárjárás után a magyarok befogadták a kun népet, mely később asszimilálódott, ám emléke máig megmaradt. A nép, amelyből származom, nagy tisztelettel emlékezik Rákóczira, hiszen a szabadságharc idején a karcagi ősök a fejedelem birtokaira menekültek. Nagy megtiszteltetésnek vettem a felkérést, hogy megformáljam Rákóczit születésének 330. és hamvai hazahozatalának 100. évfordulója alkalmából. A magyar állam eredetileg lovas szobrot akart adományozni Kassának, de nem találtunk rá megfelelő helyet.

Végül a Rodostói ház udvarát választották ki a szobor számára.

Első perctől szimpatikus volt ez a hely. A város is megfogott. Az illetékesek olyan gondoskodással és szakmai hozzáértéssel szervezték meg a szobor elhelyezését, amely eddigi gyakorlatomban szinte egyedülálló.

Mi befolyásolta az alkotásnál?

Elsősorban az embert próbáltam megformálni. Hiszen Rákóczi nem volt forradalmár. Komoly birtokokkal rendelkező magyar főnemes volt. Ha nem veszi észre népe nyomorát, nyugodtan élhetett volna főúri pompában. Ám ő a nép mellé állt, feladta egzisztenciáját, elvesztette szinte mindenét azért, hogy népe jobb sorsát kivívja. Túllépett saját érdekein, és ezzel kiemelkedett az akkori magyar nemességből. Diplomáciai levelezése az európai országokkal példátlan volt a maga korában, ő már akkor is Európában gondolkodott. A szabadságharc az ő zászlaja alatt, az ő jelszavával (Cum Deo pro patria et libertate) zajlott. A szobor jobbjával a diplomáciai levelezésére mutat. Hiszen ő nem akart harcot. A diplomáciai megoldás nem sikerült, ezért fogott fegyvert. Baljával éppen csak támaszkodik a kardra, nem fogja erősen. Tekintetével azt próbáltam sejtetni, hogy gondolatai és küzdelmei háromszáz évvel később be is teljesültek. Hiszen Európában vagyunk. Együtt. (kozs)