Negyven kilót fogyott, félmaratont is futott

A nádszegi LeFuthat-NÁD futóklub egyik tagja, Mintál Mónika, a csoport tagjaival készült interjú során említette figyelemre méltó teljesítményét. Az elmúlt közel hat évben olyan átalakuláson ment keresztül, amely mások számára is ösztönző lehet. Mint mondta, kellett hozzá egy lökés és erős akarat, kitartás.

Hat évvel ezelőtt egyre inkább azt érezte, hogy zavarja a túlsúlya.

„Akkorra elértem a száz kilót, alig bírtam felmenni a lépcsőn, nem volt energiám, folyton fáradt voltam, apróságok miatt is könnyen ideges lettem. Krónikus, rosszullétekkel járó szédüléses és egyensúlyi problémával küzdöttem, amely rosszabbodni kezdett. Volt, hogy szinte havonta több napra kiestem a munkából, tehát nagyon megkeserítette az életemet. Az egyik vizsgálatkor az orvosom kimondta, amit valójában magam is éreztem, hogy le kellene fogyni. A másik fontos személy, aki ebben megerősített, a lányom, Mintál Jennifer volt, aki időpontot kért Ketty Peller személyi edzőtől. Úgy gondoltam, majd kitalálok valamit, hogy megússzam az egészet, de a lányom nem hagyta annyiban, először elrángatott egy boltba edzőruhát venni, majd az edzőterembe. Még ekkor is tiltakoztam, azt mondtam, kövér vagyok, biztosan föl nem veszek egy testhezálló nadrágot, és egyáltalán nem akarok edzőterembe menni, mindenki engem fog nézni. Jenni azzal nyugtatott meg, hogy rengeteg túlsúlyos nő van, aki nem tesz semmit magáért, nekem viszont az egészségem miatt szükségem van erre, így végül 2017 áprilisában elkezdtem az edzéseket”

– emlékezett vissza az első lépések nehézségeire Mónika.

Kezdeti nehézségek

A beszélgetés során többször említette, mennyire hálás az edzőjének, hogy végigkísérte az útján.

„Nagy köszönettel tartozom neki. Ma is emlékszem a szavaira, amikor az első találkozásunkkor elmondta, mennyire örül, hogy ott vagyok, és hogy milyen komoly döntés és nagy dolog az, hogy egyáltalán bementem az edzőterembe. Ezek a szavak hatalmas motivációt jelentettek az elején. Hetente háromszor jártam edzeni a nádszegi edzőterembe, Ketty Peller nemcsak személyre szabott edzéstervet, hanem étrendet is összeállított. Eleinte nehéz volt az ételek mennyiségét csökkenteni, előtte fel sem keltem addig az asztaltól, amíg jól nem laktam. A legfontosabb az volt, hogy megtanuljam, hogy ne egyek többet annál, mint amennyire szükségem van. Az is hosszú időbe telt, mire a családom elfogadta, megértette, hogy miért nem szeretném a régi, megszokott nehéz, zsíros, kalóriadús ételeket enni. Ahogy azonban a szervezetem kezdett hozzászokni az új étrendhez, a kilók száma nagyon hamar kezdett csökkenni. Amíg meg nem erősödtem, a gyakorlatok is nagyon fárasztóak voltak, de mindig motivált a látvány, mennyire gyorsan, már néhány hét után is elkezdett megváltozni a testem. A legjobb az egészben mégis az edzések utáni jó érzés és boldogság volt”

– hangsúlyozta.

Akarat és kitartás

Mónika elmondta, voltak időszakok, amikor a fogyás leállt, stagnálni kezdett, ezért keményíteni kellett az edzésterven és az étrenden, mert tovább akart haladni.

„Az edzőm büszke volt rám és arra, hogy bármilyen gyakorlatokat állított össze, zokszó nélkül mindegyiket végigcsináltam, amivel példát mutattam a többieknek is. Négy év alatt negyven kilót fogytam le. Időközben megtanultam egyedül is összeállítani az edzéseket, nem kellett minden esetben az edző segítsége, elég volt hozzá az akaratom. Ha valaki teljesen új életmódot alakít ki, az életének része lesz a sport, a szervezete annyira megszokja, hogy szüksége lesz rá”

– fogalmazott.

Új kedvtelés

Három évvel ezelőtt, amikor a Covid-19 járvány miatt bezárták az edzőtermeket, Mónika súlyzókat és egyszerű tornagépet vásárolt, hogy otthon is át tudja mozgatni az izmait, majd a lánya is csatlakozott hozzá, aki már 12 éves korától foglalkozik testépítéssel. Emellett Mónika új kedvtelést talált magának, mégpedig a futást. Eleinte bemelegítésként végezte a súlyzós edzések előtt, később egyre több időt töltött vele, most a fitnesz edzéssel felváltva űzi ezt a sportot. Noha januárban szívesen csatlakozott a nádszegi futóklubhoz, leginkább mégis egyedül szeret futni.

„Hálás vagyok, hogy a járvány miatt rátaláltam a futásra, annyira megszerettem, hogy lételememmé vált. A legjobb példája annak, hogy minden rosszban van valami jó. Három éve futok rendszeresen és csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a fantasztikus sportot, amely boldogságot és csupa pozitív dolgot hozott az életembe. Jobban alszom, javult a koncentrációm, a memóriám, a szédüléses panaszaim enyhültek, az egyensúlyérzékem kitűnő lett. Úgy érzem, nemcsak tisztán tudok gondolkodni egész nap, hanem a lelkem is kitisztul. Ha adódik is probléma, azt higgadtan meg tudom oldani, nem idegesekedem apróságokon”

– mondta el Mónika. Úgy fogalmazott, már csak így akar élni, sosem szeretne visszatérni a régi életéhez, a régi testébe, még ha el is fogadta, hogy az is ő volt.

„Szívből kívánom, hogy minél többen tegyenek lépést egy egészségesebb életmód felé, válasszanak valamilyen mozgásformát, mert csak pozitív változást hozhat az életünkben. Ha valaki belekezd az életmódváltásba, először a fejében tárolja el a döntést és tartson ki az akarata mellett. Jó, ha találunk valakit, aki támogat minket a döntésben és segítséget nyújt, tanácsokat ad, ha lehet, személyi edzővel kezdjünk bele. Nem szabad odafigyelni a negatív megjegyzésekre, mert azokból mindig van elég, de egy idő után meg lehet tanulni kizárni azokat. A sport szívósságra, kitartásra tanít és olyan önbizalommal teli, erős embert farag belőlünk, hogy az ilyesmivel később már nem is foglalkozunk. Mindenkinek, aki előtt ilyen út van, sok sikert és nagy-nagy kitartást, türelmet kívánok”

– zárta Mintál Mónika.