Most ideiglenes tárlat, később állandó múzeum

Izsa. A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma, a Csemadok helyi alapszervezete és a helyi önkormányzat jóvoltából kiállítás nyílt nemrégiben a község házasságkötő termében. Az Izsa néprajza címet viselő tárlatot Sipos Anna néprajzkutató, a múzeum munkatársa állította össze.

„Néhány hónappal ezelőtt, amikor ebbe a községbe költöztem, merült fel bennem a kiállítás gondolata. Ezért felkerestem Izsák Elvirát, a Csemadok elnökét, aki nagy örömmel fogadta kezdeményezésemet, hiszen mint kiderült, a község vezetésével közösen már régóta dédelgetett álmuk egy ilyen jellegű tárlat létrehozása – mesélt a kiállítás létrejöttéről Sipos Anna. – Házról házra jártunk tehát Elvirával, és kértük az izsaiakat, járuljanak hozzá, hogy minél gazdagabb anyag gyűlhessen össze.” Az eredeti elképzelés szerint egy tisztaszoba és egy konyha berendezését kívánták bemutatni, de sok egyéb használati tárgy is előkerült a pincékből, padlásokról, – például tiloló, mosófa, motolla, szakajtó, fejőskanna, különböző tárolóedények –, ezért egy kamrát is sikerült berendezni. A tárlat egy részét a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma bocsátotta a szervezők rendelkezésére; ezeket a tárgyakat néhány évtizeddel ezelőtt vásárolta fel a múzeum a községben. „Egy különösen megható jelenet is lejátszódott a kiállítás installálása közben – osztotta meg velünk élményeit Sipos Anna. – Három idős néni, Izsák Ilona, Kiss Ilona, valamint Németh Brigitta segített nekem a bábuk felöltöztetésében, és amikor előkerült a dobozból a múzeumból hozott viselet, Brigitta néni felismerte benne egykori ruháit. Elárulta, anyósa és anyja rábeszélésére adta el több mint 35 évvel ezelőtt a múzeumnak. „Édes ruhám” – mondta, simogatva az egyes darabokat, majd kisvártatva eltűnt, és egy régi fényképpel tért vissza, amelyen ő látható ebben a ruhában. Ilyen, csattokkal díszített viseletet egyébként már nem is találtunk a faluban, ezért különösen értékes darabról van szó.” A tárlaton egyébként a különböző korosztályok – gyermek, lányka, menyecske és idős asszony – viselete egyaránt látható. Természetesen a községre jellemző híres toledo-hímzésű terítők sem hiányoznak a kiállításról. „Az itt élők elbeszélése szerint, amikor a férfiak nem találtak munkát, az asszonyok ilyen hímzett terítők eladásából tartották el a családot, sokszor egészen Budapestre hordták portékájukat” – tette hozzá Sipos Anna.

A szeptember 3-áig látható tárlat egy hosszabb folyamat első állomásának is tekinthető. A községben ugyanis saját múzeumot szeretnének létrehozni az egykori óvoda épületében, mégpedig egy régészeti és egy néprajzi állandó kiállítással. Az előbbi a település határában található, római kori leleteket mutatná be. A két tárlat forgatókönyvének elkészítésére a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma kapott megbízást. A néprajzi tárlat alapját a mostani bemutatóra összegyűjtött tárgyak képeznék, hiszen egy részüket a helybéliek már fel is ajánlották a jövendő múzeum javára.