Minden virág nyomata egy emléket őriz Zsigrai Eszter műveiben

Családja Dunaszerdahelyen élt, gyermekkorát Sülyön töltötte, amire boldogan emlékszik vissza. Családja támogatásával Pécsre került, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karára, ahol festőhallgatóként, ez utóbbival együtt már két önálló kiállítással is büszkélkedhet számos csoportos kiállítása mellett. Az Alma Galériában „Amik maradtak” címmel nyílt tárlatában természetes szerves növényi színezékekkel készült munkái, textil installációi voltak láthatóak. Fő témája az emlékezés, az emlékek voltak, melyek tárgyakká nemesülve jelenítették meg az adott élmény pillanatát.

A képzőművész

Zsigrai Eszter művészeti irányultsága a mesterséges és természetes szerves növényi színezékek szimbiózisa. Ez nyomhagyásokban jelenik meg, mint az eco-print, de különböző alternatív fotóeljárásokat és emulziókat is alkalmaz textúráin, mint a cianotípia, lumen print és fotogram, amikkel végigkísér minket a növények életén, emléket állítva egykori létezésüknek. A munkáiban egy-egy nyomott virágnak személyes története is van. Az egésznek az auráját áthatja egyfajta melankólia, mivel a nyomatokkal halott növényekről emlékezünk, ami az idő rövid történetét szemléltetik.

„Egy alkotás elkészítésekor számomra nagyon fontos a mű elkészülése előtti gondolkodás, és a produktum által való elgondolkodtatás. Szeretek konceptuálisan felépíteni egy munkát. Fontosak az érzések és pillanatnyi benyomások is, amik hatással vannak rám, de a koncepció mélyebb elgondolása is szükséges”

– mondta el a végzős hallgató, akire még idén vár egy máltai Erasmus+ út.

Festő szakon tanul, de csak nagy kompromisszumokkal nevezi magát festőművésznek, bár ugyanúgy festékanyagokkal, pigmentekkel dolgozik, mégis inkább képzőművésznek tartja magát, mivel több művészeti szakterületbe is belekóstolt vagy azokat elegyítve alkalmazza munkáin, mint például a téri installáció, textilmunkák, képek vagy fotópapírok.

Meghitt emlékek

Második önálló kiállítása személyes emlékekről szól, ami a nézőnek lehet, hogy közömbösnek hat, vagy más értelmet nyer, mint ahogy az az alkotó indíttatása volt, de ez persze mind értelmezés kérdése.

„Egyik ilyen emlék a barátommal közös szokásunkból származik. Amikor együtt sétálunk valahol és szép virágokat látunk, akkor mindig felszedünk egy-egy szálat, amivel egymásnak kedveskedünk. Én elraktam ezeket a virágokat és ezeket nyomtam le a fotópapírra, ennek a szituációnak állítva emléket ezzel”

– mondta a művész. Eco-print technikát is alkalmaz, melyek lényegében növényi lenyomatok. Látható rajta az egykor élő növény lenyomata, mintázata, erezete is. A mintázat egy speciális gőzölés során rajzolódik ki a textilen.

„Szerintem maga a technika egy szomorú dolog, mert egy élőlény meghal azért, hogy ezek a minták megszülessenek. Kaptam sok félreértett visszajelzést a munkáimra, miszerint többekben vidám és pozitív érzést keltenek, hiszen színesek és virágokat ábrázol. Pedig szerintem ez nagyon melankolikus. Egy álomvilág, amit létrehozok, amiben komfortosan érzem magam. Mostanában elgondolkodtam azon, hogy miért alakult ki ez a hozzáállásom. Rájöttem, hogy azért, mert amikor alkotok, egy tündérvilágban létezem, mintha újra gyerek lennék, és ki tudnám zárni a valóságot, ami már nem annyira csodálatos. Itt jól érzem magam és körülöttem is hasonló világot szeretnék létrehozni, akárcsak az általam kedvelt Björk előadóművész”

– vélekedik Zsigrai Eszter, aki utólag felismerte, hogy talán ez egyfajta menekülés, mert nehéz szembesülni a jelen valóságával. Az alkotási folyamat egyfajta önismereti munka is, melyben egyre közelebb kerülhetünk magunkhoz. Egy műnek nem feltétlenül az alkotóról kell szólnia, de mégis erősen jelen van benne a személyisége, emellett a pillanatnyi benyomásai, gondolatai és érzései is megjelennek rajta.

Kérdéses az új irány

Az alkotó szerint a geometrikus absztrakció helyett új irányt kellene keresnie a művészeknek.

„Tisztában vagyok azzal is, hogy sokkal jobban mennek azok a témák, amik aktuálisabbak, jobban reflektálnak a jelenlegi politikai, társadalmi helyzetre. Úgy látom, hogy ugyan most erre van igényük, de másra lenne szükségük az embereknek”

– mondta el a művész. Ő inkább olyan irányba indulna el, ami megfelelően önazonos és mégis újító jellegű. Úgy érzi, hogy ez még csak az út kezdete, de mindenképp szeretné komolyan csinálni, elköteleződni a művészet iránt, de tudja azt is, hogy nagyon nehéz kitartani.

„Folyamatosan jelen kell lenni a szakmában, ami nehezen összeegyeztethető a családdal, aminek ugyanúgy száz százalékosan meg kell felelni és még dolgozni is mellette, hogy a művészetet finanszírozni lehessen”

– tette hozzá. A szakmai fejlődés és önmagában az önmagunk fejlesztése egyben prioritása, de azt még nem tudja, hogy pontosan mi vár rá a jövőben és milyen lehetőségei lesznek. Egyelőre az angol tudására koncentrál, mert úgy véli, hogy a nyelv elengedhetetlen a munkája során.

Várja Málta

Az Erasmus+ programmal lehetőséget szerzett arra, hogy Máltán szakmai gyakorlatát töltse a Nemzeti Szépművészeti Múzeum galériájában. Zsigrai Eszter a nemzetközileg elismert filmrendező párjával, Helstáb Martinnal költözik ki a szigetországra.

„Minden egyetemistának csak javasolni tudom, hogy menjen el külföldre tanulni vagy szakmai gyakorlatra. A külföldön megszerzett tapasztalat nem csak hasznos, hanem megismerhetsz más kultúrákat, a nyelvtanulás sem elhanyagolható, új élményekkel bővelkedhetsz, ezzel színesítve kompetenciáidat”

– biztatja kortársait a képzőművésznő.

Családja a kezdetektől fogva nagyon támogató volt, mindig segítettek neki, amikor szüksége volt rá. Nyugodt szívvel engedték el a pécsi egyetemre húszévesként.

Önálló kutatás

Az évek során több technikával is foglalkozott, amit Új Nemzeti Kiválóság Program, majd Kriszbacher Ildikó Tehetséggondozó Program elnyeréseivel meg is tudott valósítani. Sokat foglalkozott fotópapírral, azzal kísérletezett, hogy milyen színeket lehet előhívni különféle módszerekkel. A fotogramnál például azt történik, hogy tárgyat helyez a fényérzékeny papírra, majd fénnyel levilágítja azt, ezután sötét szobában előhívja és fixálással rögzíti a papírt, hogy az ne hívódjon tovább. Fekete-fehér képet kapunk azzal a mintázattal, amit rá is helyeztünk a papírra. A lumen printnél nem használ előhívót, csak fixálja a képet. Az egyetemen nem kapnak meg készen minden instrukciót a hallgatók, mindenki maga dönti el, hogy milyen irányban szeretne elindulni és maga kutatja fel a különféle technikákat és témákat.

„Ez a feladat a diákra hárul, a tanártól pedig lehet útmutatást kérni, de minden téren ők sem járatosak. Néhány alternatív fotótechnikát az egyik tantárgy során ismerhettem meg, a fotogramot és a camera obscurát. Az utóbbi alkatrészét házilag készítettük el pizzás vagy különféle kartondobozokból”

– emlékezett vissza a művész.
 

Köszönet a koncepcióért

Művészeti tanulmányait a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskolában kezdte, ott Pápai Gita vezette be az vizuális művészetbe, sok mindent kipróbáltatott a gyerekekkel, a rajzcsendéleteken keresztül a viaszos batikolásig, amire Zsigrai Eszter is örömmel emlékszik vissza. Vizsgamunkája egy újrahasznosított textilruha volt, amit Pápai Gita is támogatott. Később a Gútai Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolában tanult tovább, ahol vitrázs üveg és tűzzománc szakon végzett. Az üveg tantárgyat Ferdics Béla tanította, Vas Andrea pedig a tűzzománcot.

„Ferdics Bélának köszönhetem a konceptuális gondolkodást, ami még most is visszaköszön a munkáimban. Azóta is ez alapján építek fel egy művet az alkotás során. Nagyon kreatív feladatokat adott mindig, kellően elvontak voltak. Sosem felejtem el, volt egy olyan feladat, amiben a kör és a négyzet közötti kapcsolatot kellett ábrázolnunk. Ezt úgy oltottam meg, hogy a kört női, isteni princípiumként, a négyzetet pedig földi, férfias és racionálisan értelmeztem és egy közös térbe helyeztem. A végeredmény egy üveg tál lett, amit használni ugyan nem lehetett, mert egy drótból hajtogatott istenfigura volt a közepén, de valóban sikerült e két dimenzió kapcsolatát egyszerre bemutatnom”

– emlékezett vissza a művész.

Ennyi visszaemlékezés után már az Amik maradtak című kiállítása is csak egy emlék maradt. A fiatal képzőművésznő új utakat keresve tekint a jövőbe. Legújabb munkáit szeptember 2-án mutatja be a Somogy megyei Várdán, a harmadik önálló kiállításán.