Minden nagyobb iskolában szükség lenne pszichológusra

„Ez nagyon érzékeny probléma. Az anyuka már minden hatóságnál, a járási hivatal tanügyi osztályán, az oktatási minisztériumban is feljelentett bennünket. Van egy fiú, aki szerintünk kezelhetetlen, a szülők viszont szakvéleményekkel bizonyítják, hogy épelméjű, és azért vannak problémái, mert rendkívül tehetséges“ – ezekkel a szavakkal fogad az ország egyik legnagyobb alapiskolájának igazgatója. Véleménye szerint az alábbi eset valóban kirívó, viszont két dologra rámutat: minden nagyobb iskolában szükség lenne egy pszichológusra, illetve a jelenlegi iskolarendszerben hiányzik egy olyan intézmény, amelyben azokat a magyar gyermekeket oktatnák, akik valami miatt kilógnak a sorból; túl aktívak, kezelhetetlenek vagy rendkívül tehetségesek.

A történet főhőse – nevezzük Ádámnak – 15 éves, kilencedikes fiú. Már több iskolát megjárt, de mindenütt ugyanazok a problémák merültek fel: az órákon nem figyelt, hangosan beszélt, zavarta a tanítást. A fiú végül visszakerült a lakhelyéhez legközelebbi iskolába, ám a problémák folytatódtak.

„Az első órákon még úgy-ahogy figyelt, aztán egyszer csak felállt, hogy megy haza. Idővel rájöttünk, ha azt mondjuk neki, jól van, kisfiam, hazamehetsz, csak előbb felhívjuk anyukádat, a gyerek rögtön meggondolta magát, szó nélkül visszaült a padba. Nemegyszer benyitott a tanáriba, oroszul köszönt, és kiment“ – sorolja az egyik pedagógus. Miután Ádám olyan osztályba jár, melyben rajta kívül még huszonhatan tanulnak, érthető, hogy idővel már az osztálytársai és azok szülei is egyre határozottabban követelték: távolítsák el a fiút az osztályból, elvégre tarthatatlan, hogy egy gyermek miatt a többiek sem tudnak haladni a tananyaggal. Sok szülő arra panaszkodott, hogy gyermeke ingerült, nem tudja megoldani a házi feladatot azért, mert az iskolában a pedagógus figyelmét Ádám leköti, ezért képtelen érthetően elmagyarázni a tananyagot.

„Nekünk is az lett volna a legjobb, ha a szülők kiveszik a fiút az iskolából, de felmerül a kérdés, hová menjen. A rendkívül tehetséges gyermekek számára van egy iskola Pozsonyban, de az szlovák nyelvű. Másrészt Ádám nem teljesít átlagon felül, az alapiskola elvégzése után hároméves szaktanintézetben szeretné folytatni a tanulmányait. Szóba jöhetett volna a kisegítő iskola, ettől azonban a szülők határozottan elzárkóztak. Ádámnak van egy testvére, aki kisegítő iskolába járt, és a szülők nem akarták, hogy a másik gyermekük is ott tanuljon. Egyébként ez a fiú nem is való a kisegítő iskolába, vele csak individuálisan lehet foglalkozni, de erre nem futja az iskola költségvetéséből. Rájöttünk, ha beszélgetünk a fiúval, egy időre lekötjük a figyelmét. Ezt azonban egy olyan osztályban, ahol 27 növendék tanul, nem lehet megtenni“ – állítja az igazgató. Ádám betegségéről mindenki óvatosan fogalmaz. A pszichológus szerint nem fogyatékos, csak hiperaktív, nem képes sokáig egy dologra összpontosítani. A pedagógusok egy kicsit másképpen látják, de nem nagyon mernek beszélni.

„Néha azt gondoljuk, ha ennek a gyermeknek az anyukája nem kellemetlenkedne folyton, talán még el is boldogulnánk vele. Előfordult, hogy a járási hivatal oktatási osztályának vezetője telefonon érdeklődött, jártak-e nálunk újságírók, mert az egyik szlovák napilap másnapi száma állítólag cikket közöl erről a gyermekről. Mi nem tudtunk semmiről, az osztályvezető ezt a hírt az oktatási minisztériumban hallotta. Végül egyetlen szlovák napilap sem írt a fiúról. Az újságírókon kívül az anyuka már az UNICEF-hez is fordult. A kormányfő felesége, Eva Dzurindová egy pszichológussal járt az iskolánkban. A szakember azt tanácsolta, próbáljuk a közösségbe integrálni a fiút. Mi is erre törekszünk évek óta“ – magyarázza az iskolavezető. Nem beszél szívesen a gyermekről, mert attól tart, az anya rágalmazásért bírósági pert indít, hiszen bizonyítani tudja, hogy gyermeke épelméjű, holott évekig tette pokollá a tanítók és az osztálytársai életét, ezt azonban semmilyen dokumentummal nem tudják egyértelműen bizonyítani. Az igazgatónak meggyőződése, sokat segítene a pedagógusoknak, ha az iskolában dolgozna egy pszichológus, aki rendszeresen foglalkozna a problémás gyermekekkel, ám alacsony a költségvetés, ezért nincs lehetőség újabb személy alkalmazására.

„Ennél a fiúnál egyébként egy pszichológus segítségével sikerült elérni, hogy naponta csak öt órát tölt az iskolában. Már kilencedikes, azt a néhány hónapot, amíg befejezi az iskolát, kibírjuk. Nemrég a gyermek apja munkanélkülivé vált, ő intelligens férfi, akivel jól együtt tudunk működni. Megegyeztünk: ezt a rövid időt megpróbáljuk úgy eltölteni, hogy nem okozunk kellemetlenséget egymásnak. Ádám esete kirívó, rámutat a szlovákiai iskolarendszer hiányosságaira, de nem szeretnénk, hogy most a mi iskolánk e miatt reflektorfénybe kerüljön, és ismét elkezdődjön az a huzavona, amelyben éveken keresztül részünk volt” – mondja az igazgató.

Telefonon sikerült elérnünk a fiú édesapját, aki megerősítette az igazgatónő szavait: ők is mindent megtesznek annak érdekében, hogy az a néhány hónap problémamentes legyen.

„Tisztában vagyunk azzal, hogy Ádám problémás gyerek, többletmunkát okoz a pedagógusoknak, de mit tegyünk? Azt mindenképpen szeretnénk, hogy legalább az alapfokú műveltséget megszerezze, és ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk” – fűzte hozzá az édesapa.