Miért nem kell az államnak, ha nyereséget hoz?

Az eltelt évek folyamán az igazgató munkáját az egészségügyi minisztérium vezető tisztségviselői segítették és felügyelték. 1998–2002 között Michal Ondrejčák, a minisztérium hivatalvezetője volt a felügyelő bizottság elnöke, szívügyévé vált a gyógyüdülő sorsa, fejlesztése. – Bármennyire hihetetlen, elértük az állami vagyon gyarapodását. Ennek bizonyítéka a Diamant működése, amely 1998 és 2002 között évi 6-15 millió koronás nyereséget termelt. És mert az állami vállalat beruházásra egy fillért sem kapott, a haszon jelentős részét, évi 10-11 millió koronát a fejlesztésre, karbantartásra fordította. Sőt mi több, a volt munkásszálló átépítése is saját forrásokból történt, és Achát néven a gyógyulni kívánók rendelkezésére bocsátottuk. A nem beutalóval érkező magánvendégek szívesen laktak olcsóbb helyen, a kúrákat természetesen a Diamant gyógyházban kapták – foglalta össze a múlt eseményeit Michal Ondrejčák genetikus. Hozzáfűzte azt is, hogy a városvezetéssel az infrastruktúra fejlesztését, az idegenforgalom fellendítését tervezték. Az elképzelésekből nem valósulhatott meg semmi, hiszen új kormány alakult, új miniszterek kerültek a tárcák élére.

GYORS MAGÁNOSĺTÁSRA TÖREKEDVE

Értesüléseink szerint Robert Nemcsics volt gazdasági miniszter nem sokkal a bársonyszék elfoglalása után sürgetni kezdte Rudolf Zajacot, hogy mielőbb „szabaduljon meg” a Slovthermae állami vállalattól. Az egészségügyi miniszter lépett, a törvény értelmében visszahívta tisztségükből az ágazati állami vállalatok igazgatóit, a megüresedett helyekre pályázatot írt ki. A Slovthermae állami vállalat élére, 2003. április 1-től, Ľubomír Erdziak került. Ami furcsa, mert a vállalkozóból lett igazgató kft.-je (a cégjegyzék szerint – a szerk. megj. ) sok mindennel foglalkozott, pl. sörrel és zöldséggel kereskedett Štrbán, így kérdéses, hogyan felelhetett meg a pályázati követelményeknek. Ha el is fogadjuk, hogy szakképesítést jelent a szolgáltatások közvetítése, fiatal kora miatt hiányzott a 10 éves gyakorlata, és ugyancsak kérdéses a két idegen nyelv ismerete. A pályázati bizottság a tizennégy jelentkezőből végül két jelölt eredményeit ütköztette, a pontosztásnál maga a miniszter úr is megjelent.

Sajnos, ahogy az kis hazánkban lenni szokott, más „furcsaságokról” is tudomást szereztünk. Személyi öszszefonódásokról. Ugyanis a volt gazdasági miniszter tanácsadójának apja „véletlenül” a gyügyi gyógyüdülőket magánosító társaság ügyvezetője. Akinek van egy T.H.N. Consult Rt.-je és annak felügyelő bizottságban megtalálható Ľubomír Erdziak mérnök, a Slovthermae jelenlegi igazgatója. Mi ebben az érdekes? – kérdezheti a tisztelt olvasó. Leginkább az: készül a Diamant magánosítása, a fürdővárosban a madarak is azt csiripelik, hogy a Kúpele Dudince Rt. a Diamant megvásárlásával a városban monopolhelyzetre törekszik.

„SZAKKÉPZETT VAGYOK”

– Én csak közkatona vagyok, nem tudom, ki érdeklődik a fürdő iránt, mi lesz az állami vállalat sorsa – tudtuk meg telefonon Ľubomír Erdziak igazgatótól, aki elismerte, a Slovthermae állami vállalatra privatizálás vár. Mivel halaszthatatlan teendői miatt nem tudott fogadni, írásban tettük fel kérdéseinket. Nemcsak az általa vezetett állami vállalat működésével, hanem személyével kapcsolatosakat is. Közölte, az állami és a magáncégben egyaránt a költségek csökkentésére és a bevételek növekedésére kell törekedni, s ő ehhez tartja magát. „Főiskolai tanulmányaimat 1992-ben fejeztem be, az idegenforgalomban és a szállodaiparban dolgoztam. Pályafutásom során több külföldi utazási irodával működtem együtt, tapasztalataim az intézet jobb kihasználtságát és a szolgáltatások emelését segítik. A két idegen nyelv kapcsán annyit jegyeznék meg, hogy a tanulmányaim befejezésének feltétele volt ezek ismerete” – áll válaszában. Az igazgató kitér a felügyelő bizottsági tagságára is. „Az igazgatói poszt betöltésétől kezdve egyetlen magáncég igazgatótanácsának, illetve felügyelő bizottságának sem vagyok tagja. Nem áll módomban a cégjegyzékben közölt adatok módosítása, holott 2002. június 10-én kértem a felügyelő bizottsági tagságom megszüntetését”. Arra a kérdésre, vajon kik akarják magánosítani a Slovthermae gyógyfürdőit, annyit válaszolt: a gazdasági minisztérium nem adja tudtukra az állami vállalat iránt érdeklődők névsorát.

A kormány jóváhagyta a Slovthermae privatizálását, ám szerencsére a parlamentben akadtak józanul gondolkodók, akik a döntést megkérdőjelezték. Mondván, a gyügyi fürdő élet- és fejlődőképes államiként is, ráadásul a szakértők véleményével egybehangzóan, kiváló továbbképzési lehetőséget nyújt a balneológia iránt érdeklődőknek.

„JÓL GAZDÁLKODTUNK”

Dr. Miloš Matej 1991-ben lett a Slovthermae állami vállalat igazgatója, sikeres tevékenységét eddig soha senki nem kérdőjelezte meg. – Nagy erőfeszítések árán elértük, hogy a volt nomenklatúra kádereinek intézete elnyerje a valóban rászoruló betegek bizalmát. Nemcsak a beutalóval érkezőkét, hanem a magánvendégekét is, főleg a külföldiekét, akik készpénzzel fizettek. Hiszen pénztelenségre hivatkozva a szociális biztosító, illetve az egészségbiztosítók egyre kevesebb betegnek térítették és térítik meg a kezelés költségeit. Németek, osztrákok, belgák, izraeliek és amerikaiak keresték a gyógyulást a Diamantban, elégedettek voltak szolgáltatásainkkal, hazájukban jó hírünket keltették. A külföld fokozódó igénye ellenére a kapacitás harminc százalékát a hazaiaknak tartottuk fenn. Elvégre az adófizetők pénzéből épült a Diamant – emlékezett a volt igazgató, mielőtt az igazgatócseréről szólt volna. Szerinte több kiváló hazai szakember indult a pályázaton, az igazgatói poszton kívül a felügyelő bizottsági tagságért is. – A magánosítás terve számomra nem újdonság, mindig nagyon keményen ellent kellett állni a hasonló kísérleteknek. Roman Kováč minisztersége alatt ugyancsak terítékre kerültünk, de a gyógyfürdő megtartása mellett olyan neves személyiségek álltak ki, hogy alábbhagytak a kezdeményezések. A nagyfokú érdeklődés érthető, mert nem titok, hogy nemcsak a Diamant és Achát gyógyházak képezik a Slovthermae vagyonát, hanem a pozsonyi, Rajská utcai székház is, amelyért kb. 16 millió koronát fizettünk és ugyanennyibe került a tatarozása is. A Radlinského utcai volt székházban is maradt az államnak egytized tulajdonrésze, vagyis három igénylő juthat „trafikhoz”. Mert úgy hírlik, nem versenytárgyalás győztese szerzi meg, hanem egy előre kiválasztott vásárló. Volt orvos-igazgatóként tudom, mekkora értékről van szó, ráadásul a gyügyi fürdő azért „kapós”, mert gyógyvize rendkívül értékes. Nemcsak a mozgásszervi, hanem a szívbetegségek kezelését is segíti – mondta az Új Szónak Miloš Matej.

A PRIVATIZÁCIÓBÓL NEM PROFITÁLT A VÁROS

A város hét, egyenként 150-200 vendéget befogadó szállodája régen elkelt, a szolgáltatásokat magántársaságok biztosítják, egyedüli gondjuk a gyógyvíz. Ugyanis a forrást a Kúpele Dudince Rt. felügyeli, s árulja a vizet a többieknek. Állítólag egyre drágábban. Ezt már Štefan Pokľudától, Gyügy polgármesterétől tudtuk meg.

– Az említett Rt.-ben a város is részvényes, ám 10 százalékunk fejében nem kapunk szinte semmit sem. Furcsa ugyanis, hogy valaha államiként 25 milliós haszonnal üzemelő fürdő részvénytársaságként 2000-ben csak 2,3 millió koronás, 2001-ben 2,4 milliós nyereséggel zárta az évet, tavaly viszont 881 ezer koronás veszteséget „termelt”. Voltak évek, amikor egy fillért sem, egyszer pedig 60 ezer koronát utalt a város számlája. Hiába korrekt a viszonyunk az Rt. vezetőségével, amely, dicséretére legyen mondva, annak ellenére, hogy mindenki használja, egyedül állja a nagy kiterjedésű park karbantartási költségeit, sajnos a városnak eddig a magánosításból anyagi haszna soha nem származott. Ezért félünk attól, hogy esetleg nem megfelelő (magán)kezekbe kerülhet az évek óta nyereséges Diamant. Nem értjük, miért kell eladni valamit, ami az ország javát szolgálhatja? Miért mond le az állam a biztos bevételi forrásról? Ez vonatkozik a gyógyvíz eladásából származó haszonra is. A magán Rt. az államnak egy köbméter vízért 3 koronát fizet, ám amint kádba folyatja, már 200 koronáért értékesíti. Miért nem az állam árulja a gyógyvizet? Állítom, a Diamant jövője akkor szavatolt, ha állami kézben marad. Köztársasági elnöki, kormányfői lakosztályok állnak rendelkezésre, és eleve úgy épült, hogy megfeleljen a biztonsági előírásoknak is – mondott véleményt Štefan Pokľuda polgármester.

A MINISZTER VÁLASZOL

A Slovthermae állami vállalat magánosításával kapcsolatban a legilletékesebbnek, Rudolf Zajac egészségügyi miniszternek továbbítottuk kérdéseinket, válaszait szóvivőjén keresztül írásban küldte meg. Lapunkat elsősorban a magánosítási szándék háttere érdekelte, hiszen köztudottan nyereségesen működik az állami vállalat. „A Diamant körüli helyzet bonyolult, a vezetőség mindazt, amit megkeresett, elherdálta. Ennek ellenére a gazdasági miniszterrel megegyeztünk a privatizálás leállításában. Meg kell valósítani a régen tervezett rekonstrukciót, amely megváltoztatja a gyógyüdülő minőségét és az árakat is, illetve meg kell gondolni, milyen módon alakuljon át, privatizálással vagy non-profit szervezetté válással stb. De ez esetben, úgy mint másutt is, a régi igazság igazolódott be: legrosszabbul az állami vállalatban gazdálkodnak. A termelt haszonból senki semmit nem látott, mert mindent elköltöttek, önmagukat jutalmazták meg. Ez így nem működhet, az egészségügynek ugyanis most lesz szüksége negyed milliárd korona készpénzre, nem majd valamikor aprópénzre, amit az állami cég igazgatóival örökös harc árán szerzünk csak meg” – érvelt a tárcavezető. Azzal kapcsolatban, hogy a pályázati győztes megfelel-e a követelményeknek, Rudolf Zajac kifejtette: „A miniszter nem jogosult a bizottság munkájának ellenőrzésére, a bizottság autonóm”. Meggyőződése, hogy „a győztes pályázó volt a legjobb és megfelelt a követelményeknek”. Tudni akartuk véleményét arról, miként értékeli azt a tényt, hogy az állami vállalat igazgatója – a cégjegyzék szerint – egyben egy gyügyi fürdőt üzemeltető magán részvénytársaság ügyvezetőjének Rt.-jében felügyelő bizottsági tag? „A miniszter nem lusztráló szerv. Kiírtam a pályázatot, a bizottság szerint pedig, amelynek két minisztériumi és három más tagja van, a legjobb pályázó lett a nyertes. Nem akarhatja, hogy átvilágítsam a bizottsági tagok nézetét, ha a bizottság döntött, igazságosan határozott. Bíznom kell a független bizottságban.” A miniszter nemleges választ adott arra a felvetésünkre is, vajon tudott-e a gazdasági minisztérium dolgozója és a Kúpele Dudince Rt. ügyvezetője közötti személyi összefonódásokról. „Nem vagyunk lusztrátorok, a pályázatot követően viszont értesültem ezekről a konstrukciókról. Érdekes, hogy egy évvel a döntéshozatal után jönnek ezzel, amikor átértékelés miatt visszavontuk a tervezett magánosítást.”

KÖDÖSĺTÉS A KÖBÖN

Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a miniszter úr válaszaiba több hiba csúszott. Hogy állíthatja „egy év telt el a döntéshozataltól”, amikor a minisztérium idén márciusban hallgatta meg az érdeklődőket? A bizottságot is ő nevezte ki, melynek két tagja a minisztériumot, egy az orvosi kamarát, egy a középiskolai végzettségű egészségügyi dolgozókat, egy pedig a Slovthermae alkalmazottait képviselte. Annak ellenére, hogy a bizottságot „autonóm szervként” tüntette fel, Rudolf Zajac miniszter személyesen is megjelent a pályázók meghallgatásán. Nem felel meg a valóságnak az az állítása sem, hogy a Slovthermae állami vállalat rosszul gazdálkodott, illetve a nyereséget elosztogatta. Ez év első nyolc hónapját (adózás előtti) 8,739 millió koronás haszonnal zárta a Slovthermae állami vállalat két gyógyüdülője. A tárcavezetőnek tudnia kellene, hogy az igazgató jutalmazása az ő hatásköre, de azt is, hogy 2001-ben Miloš Matej „nem érdemelte meg” a prémiumot, 2002-ben a miniszter alapbérének (kb. 35 ezer korona) másfélszeresével díjazta. A felügyelő bizottsági tagok jutalmazására az állami vállalat évi kb. 270 ezer koronát fordított. (A kétszeri pályázat ellenére a mai napig nem sikerült kiválasztani az új felügyelő bizottsági tagokat, jelenleg a miniszter által kinevezett személyek látják el ezt a tisztet – a szerk. megj.) Az viszont igaz, hogy a megtermelt nyereségből – kivéve az igazgatót és gazdasági helyettesét – az alkalmazottak havi 10 százalékos részesedést, illetve 13. fizetést kaptak. A vállalat nem szegte meg a törvényeket, amit az adóellenőrök is alátámasztottak.

ZÁRSZÓ HELYETT

Értesüléseink szerint Pavol Rusko új gazdasági miniszter volt az, aki „lefújta” a Slovthermae állami vállalat magánosítását, persze nem biztos, hogy hamarosan nem jelentkezik valaki, aki ismét „megkívánja” a két gyógyüdülőt, székhelyestül. Épp ezért nem ártana, ha az MKP politikusai is odafigyelnének arra, hogy az állam miként bánik a vagyonával.