Mics Zoltán, a Károly Egyetem ifjú kutatója

Inámtól Prágáig még a térképen is hosszú az út. Az alig valamivel több mint ötszáz lakosú Ipoly menti kisközség szülötte, Mics Zoltán mégis örömmel vállalkozik mindig erre az utazásra, ha az ideje engedi. Zoltán a prágai Károly Egyetemen végzett, most pedig a Cseh Tudományos Akadémia doktorandusza.

Szerény fiatalember, aki ugyancsak nehezen áll rá a beszélgetésre; szerinte semmi különleges nincs abban, amit ő csinál, pedig az alig 23 éves tudósjelölt a fizika egyik különleges szakágával foglalkozik.

A tudomány alapjait itthon, ebben a kis faluban, annak kisiskolájában sajátította el. „Az írás, az olvasás, a matematika alapjai családias légkörben, kedves hangulatban – ezek az emlékeim az inámi iskoláról. Nem tudom összehasonlítani, milyen lett volna egy nagy iskolában, de nekem itt, Inámban jó volt alapiskolába járni” – mondja kissé bátortalanul.

Igazából akkor lendül bele a beszélgetésbe, amikor jelenlegi kutatási területéről kérdezzük. A Károly Egyetem fizika tanszékén optika–optoelektronika szakon végzett, ugyanebben a szakágban idén kezdte meg a további kutatásokat, hogy elnyerje a doktori címet. „A szakterületem egyik része az optika és a nem lineáris optika, utóbbi lézerkutatással és lézerek alkalmazásával foglalkozik, az optoelektronika pedig a félvezetők kutatásával és gyakorlati alkalmazásával. Ez egy nagyon új tudomány, mostanában modern és felkapott a félvezetők kutatása. Különösen érdekes azok interakciója a lézerekkel. Az én témám ettől egy kicsit eltér, a teraherz-spektroszkópiát kutatom, ez az úgynevezett T-hullámok gyakorlati felhasználását segíti elő. A T-hullámok olyan speciális hullámok, amelyek segítségével sokféle, ma még egyáltalán vagy csak nehezen kimutatható anyag azonosítható. E hullámok kutatása most, amikor a repülőtereken szigorúbbak az ellenőrzések, nagyon fontos lehet, mert ezzel lehetne meggyorsítani és még megbízhatóbbá tenné az ellenőrzést” – mondja az ifjú tudós.

Mics Zoltánról tudni kell, hogy olyan különleges diák volt annak idején az ipolysági gimnáziumban, akinek már be sem kellett járnia az iskolába. A harmadik és a negyedik évfolyamban már saját tanterv szerint készülhetett, s diákversenyek résztvevőjeként már harmadikosként az élvonalba tartozott Európában és az egész világon. Németországban és Törökországban képviselte Szlovákia fizikában kiemelkedően jó diákjait, és mindkét megmérettetésről kimagasló eredményekkel tért haza. Mindezt tette úgy, hogy magyar tannyelvű alapiskolában és gimnáziumban tanult. Állítja: a tudományban nincsennek nyelvi gátak, ott elismerik az ember tudását, bármilyen nyelven beszél is. Természetesen azóta az angolban is otthon van, hiszen a szakirodalom jórészéhez csak ezen a nyelven fér hozzá. „Csehül nem beszélek, nem kényszerít rá senki és semmi, a prágai tanáraimat és kollégáimat nem zavarja, hogy szlovákul kommunikálok velük. Megértjük egymást. A doktoranduszi témám alapkutatás, ennek még nincs közvetlen felhasználási lehetősége. A tudományos kutatás sokszor hangyamunka, sokan dolgoznak rajta, aztán valaki megtalálja a megoldást, és híres lesz. Az aprómunkát sokunknak kell felvállalnia, hogy haladjanak a dolgok” – mondja mosolyogva a fiatal tudós.

Mics Zoltánra Inámban mindenki büszke. Figyelik a sorsát. Bár az átmeneti lakhelye Prága, és úgy néz ki, egyhamar nem is igen települ haza, azért inámi marad.